3 árulkodó jel, hogy te vagy a társaság legkínosabb tagja 1. **Felmérhetetlen csend**: Amikor belépsz egy helyiségbe, és hirtelen mindenki elhallgat, mintha megállt volna az idő. A beszélgetések azonnal leállnak, és a tekintetek rád szegeződnek. Ha ezt t

Képzeld el a következőt: egy céges prezentáció végén, amikor a moderátor már éppen a köszönetnyilvánításra készül, te hirtelen tapsolni kezdesz - teljesen egyedül. A terem csendje, mint egy nehezen emészthető súly, rád nehezedik, és legszívesebben elbújnál egy asztal mögé. Vagy ott ülsz egy új ismerősöddel beszélgetve, és azt hiszed, hogy ő csak viccel, így nevetve válaszolsz neki - aztán kiderül, hogy valami igazán megható családi történetet oszt meg. Zavartan próbálod visszaforgatni az idő kerekét, de a mondat már elhagyta a szádat, és a légkör hirtelen dermedt csendbe burkolózik. Ezek a szituációk jól szemléltetik, hogy milyen könnyen kialakulhatnak aprónak tűnő félreértések, amelyek belőlünk a társas helyzetekben való esetlenség érzését váltják ki - azt a bizarr, feszítő érzést, amikor úgy érezzük, hogy nem találunk helyünket az adott szituációban.

A társas esetlenség, vagyis angolul social awkwardness, nem tévesztendő össze a szociális szorongással, bár bizonyos mértékig átfedhetnek egymással. Míg a szorongás gyakran a mások általi megítélés félelméből ered, addig az esetlenség leginkább abból fakad, hogy nehezen tudjuk dekódolni a társas helyzetek apró, finom jeleit, és nem mindig vesszük észre az elvárásokat, vagy éppen hogy nehezen kommunikálunk. Ám ez nem azt jelenti, hogy ne lenne lehetőség a fejlődésre - sőt, éppen ellenkezőleg!

Az alábbiakban három gyakori jelet mutatunk be, amelyek társas esetlenségre utalhatnak - és megoldási javaslatokat is adunk hozzájuk, hogy jobban érezd magad a bőrödben mások között.

Dr. Ty Tashiro pszichológus, az AWKWARD: The Science of Why We're Socially Awkward and Why That's Awesome című könyv szerzője szerint az esetlen emberek gyakran nem is veszik észre azokat az apró társas jelzéseket, amelyeket mások számára automatikusak. Nem azért, mert udvariatlanok vagy érzéketlenek - egyszerűen csak másképp működik az agyuk.

Ez abban is megnyilvánulhat, hogy nehezen érzékelik, mikor mit vár el egy adott helyzet. Például nem mutatkoznak be automatikusan, ha egy új társaságba csöppennek, vagy nem veszik észre, ha valaki türelmetlenül várakozik mellettük a pénztárnál. Ilyenkor mások esetleg ridegnek vagy figyelmetlennek láthatják őket - pedig ők csupán nem tudnak ráhangolódni az adott helyzet "társas koreográfiájára".

Dr. Tashiro megjegyzi, hogy az esetlenebb emberek számára a társasági beszélgetések gyakran olyanok, mintha egy teljesen ismeretlen nyelvet próbálnának beszélni. Számukra nehézséget okoz a másik fél hangjának árnyalatait, a szavak mögötti iróniát és a finom utalásokat felfedezni – és ez sokszor félreértésekhez és zűrzavarra vezethet.