A boksz történetének leghosszabb mérkőzését vívták meg.
"Ez nem férfiakra vall..." - Schumacher Vanda mélyen belemerült Fenyvesi Barna és Nemazalány megcsalásos ügyébe, és teljesen felháborodott a történteken.
Tudni kell, hogy ugyan 1867-től a menetek időtartamát három percben határozták meg, a szünetek egy percig tartottak, és a kiütésnél tízig kellett számolni, de a menetek száma továbbra sem volt korlátozva, a meccsek az egyik fél harcképtelenségéig tartottak.
Andy Bowen és Jack Burke könnyűsúlyú bokszmérkőzése igazi sporttörténeti esemény volt, amelynek tétje a "Dél bajnoka" cím volt. A mérkőzés lehetősége egy 1890-es törvénynek köszönhetően valósult meg, amely legalizálta a díjbokszot Louisiana államban. Ennek következtében New Orleans városa hamarosan az Egyesült Államok bokszfővárosává avanzsált, ahol a legjobb bunyósok mérhették össze erejüket és tehetségüket.
A helyiek nagy kedvence, a 29 éves Bowen a mindössze 18 esztendős Burke ellen esélyesként lépett ringbe. Bár utóbbi Chicagóból származott, a texasi Galvestonban élt, és "Texas Jack" néven hirdették. A nem sokkal este fél tíz előtt kezdődő összecsapást 8500 néző látta, s a győztesnek 2500 dolláros pénzdíjat ígértek, ami az akkori viszonyokhoz képest igen nagyvonalúnak számított.
Az első 14 menet során mindkét bokszoló elképesztő iramot diktált, tüzelve a közönséget azzal a vágyukkal, hogy minél előbb kiütéses győzelmet arassanak. Ám egyikük sem tudott lényeges előnyre szert tenni, és a fáradtság jelei egyre inkább megmutatkoztak a mozdulataikban.
Az 51. menetben Bowen megkérdezte Burke-öt, miért nem üt olyan keményen, mint korábban, mire az csak ennyit válaszolt: "Mert a kezeim megsérültek". Mint utóbb kiderül, mindkettőben több ujja is eltört. Ennek ellenére nem adta fel, és a 89. menetben - ekkor már körülbelül hat órája tartott a küzdelem - sem akarta egyikük sem feladni.
A "Daily Picayune" című helyi lap tudósítója a következőket jegyezte meg: "Bowen állapotáról azt pletykálják, hogy eltörött a csuklója. Figyelembe véve a mérkőzés hosszát és az időpontot, úgy vélem, nem lenne bölcs dolog folytatni a harcot."
A két bunyós azonban más irányba terelte a dolgokat: noha a fáradtság már a csontjaikban érezhető volt, mégsem adták fel a kíméletlen viadalt. Több mint 100 menet zajlott le eddig, és a kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt; néhány néző már elindult reggelizni, míg mások mély álomba merültek a kimerítő összecsapás közepette.
Amikor a 111. menetet jelző gong szava felhangzott, sem Bowen, sem Burke nem tudott kiszabadulni a sarok fogságából. Ekkor John Duffy bíró úgy döntött, hogy leállítja a küzdelmet, így a mérkőzés "No contest", azaz eredmény nélkül zárult, hajnali 4 óra 43 perckor.
A rettenetes harc mindkettőjük karrierjét ketté törte. Jack Burke soha többé nem lépett fel jelentősebb bokszmérkőzésen, 1942-ben halt meg.
Andy Bowen tragikus sorsa még súlyosabb fordulatot vett: 1894. december 14-én ismét a ringbe lépett, de a 18. menet során George Lavigne egy erőteljes jobbegyenessel kiütötte őt. Bowen a padlóra zuhant, és olyan szerencsétlenül ütötte be a fejét a fapadlóba, hogy másnap reggelre már nem ébredt fel. Mindössze 30 év adatott meg neki…
