A főváros mellett a kerületek is jelentős összegeket, több mint 10 milliárdot, kaptak már az Államkincstártól.

Március végén az önkormányzatok számláiról eltávolították a szolidaritási hozzájárulás időarányos részét. Erről keveset beszéltek, de a budapesti kerületek több mint fele már most fenntarthatatlan gazdálkodási helyzetbe került.

Március 27-én több száz polgármesteri hivatalban zúgtak fel a telefonok, miután az állam a Magyar Államkincstáron keresztül összesen 101 milliárd forintot vont be az önkormányzatoktól. Ez a nagyságrendű pénzbehajtás különösen érzékenyen érintheti az önkormányzatok igazságérzetét, hiszen a jogalapként hivatkozott szolidaritási hozzájárulás (Szola) az Alkotmánybíróság 2023-as jogi értelmezése alapján mára már nem tekinthető valóban szolidáris hozzájárulásnak. A taláros testület határozata világosan kifejti, hogy a szolidaritási hozzájárulás:

Nincs olyan rendelkezés, amely egyidejűleg a nagyobb adóerő-képességgel rendelkező önkormányzatok támogatásának megvonásával a kisebb adóerő-képességgel bíró települések számára kiegészítő támogatás nyújtásáról szólna.

Mindezt Kiss Ambrus, a Főpolgármesteri Hivatal főigazgatója a pénz beszedést ironikusan úgy kommentálta: a szolidaritási hozzájárulás egyetlen szolidaritási eleme az, hogy a települési önkormányzatok anyagilag segítik a nehéz helyzetben lévő kormányt.

A Szola mértékét egy bonyolult, nehezen követhető képlet alapján számolják ki, de alapvetően az adott település / kerület adóerő-képessége és a lakosságszáma határozza meg. Március végén a 2025-ös évre megállapított szolidaritási hozzájárulás teljes összegének 28 százalékát egy összegben emelték le a helyhatóságok számlájáról. Az összeg a Fővárosi Önkormányzat esetében ezúttal 25 milliárd forintra rúgott. Maga az inkasszózás is a Szola mértékének jogszerűségét vitató, főváros által indított közigazgatási per optikáján keresztül vált láthatóvá a nyilvánosságban, ugyanakkor alig esett szó arról, hogy ez miként érintette ez a fővárosi kerületek önkormányzatait.

Azok az önkormányzatok, amelyek gazdálkodási szempontból fenntartható pályán haladnak, a működési bevételeik révén túlszárnyalják a működési kiadásaikat. Vannak olyan önkormányzatok is, ahol a bevételek és a kiadások éppen egyensúlyban vannak, ami azt jelenti, hogy az amortizációs költségekre már nem marad elegendő forrás, így azok csak külső támogatások révén tudják fedezni ezeket. Ezzel szemben azok az önkormányzatok, amelyek működési bevételei alacsonyabbak a kiadásaiknál, hosszú távon likviditási problémákkal küzdenek, mivel idővel kimerül a rendelkezésre álló éves maradvány és a felhasználható saját vagyon.

Ennek elsődlegesen az az oka, hogy csökkent a normatív támogatások értéke annak ellenére is, hogy - 2019-hez képest - idén 118 milliárddal több forrást kapnak. A támogatások értékét ugyanis ez idő alatt megette az infláció. Van olyan kerület, amely kommunikál erről, van amelyik nem, de az kétségtelen, hogy komoly csapást jelent szinte mindegyikre.

Március 27-én a kerületeket már elérte a pénzügyi helyzetük elemzése. Elemzéseink alapján kilenc kerületi önkormányzattól összesen 1 milliárd forintot meghaladó összeget vontak be inkasszó révén, a lista élén Zugló áll, amely 1 milliárd 488 millió forintot fizetett be. Érdekes módon, a kilenc kerület között csupán egy Fidesz által irányított terület található. A legkevesebb összeget a két fideszes elitkerület, az I. és az V. kerület, valamint a szintén Fidesz vezetés alatt álló Soroksár teljesítette. Az Egyensúly Intézet legfrissebb településindexe alapján a legfejlettebb budapesti kerület a Belváros-Lipótváros (V. kerület), amelyet Terézváros (VI. kerület) és Budavár (I. kerület) követ a rangsorban. Az V. kerület a legmagasabb összeget költi beruházásokra, felújításokra, családtámogatásokra, és más önkormányzati alapellátásokon kívüli kiadásokra, egyben a legkedvezőbb költségvetési helyzettel rendelkezik. Terézváros kiemelkedően teljesített az egy főre jutó iparűzésiadó-bevétel terén, míg az I. kerületben egy főre vetítve a második legmagasabb az önkormányzat összes bevétele.

Az Egyensúly Intézet által végzett kutatásból világosan kiderül, hogy Budapest gazdasági jelentősége továbbra is kiemelkedő, mégis a 2025-ös településindex alapján a vonzereje fokozatosan csökken. 2014 óta a főváros lakossága, a helyi kulturális aktivitás, valamint a szolgáltatások száma jelentős mértékben csökkent, holott Budapest fejlődése nem állt meg. A fővárosi lakosság csökkenése ráadásul hatással van az agglomerációra is, ahol a jövedelmi, vagyoni és emberi erőforrások helyzete javult, ám az infrastrukturális és intézményi ellátottság színvonala romlott, és a létfontosságú szolgáltatásokhoz való hozzáférés is szűkült.

A szolidaritási hozzájárulás keretében befolyt összegek felhasználásának átláthatósága és hatékonysága kapcsán sajnos nem állnak rendelkezésre konkrét adatok arról, hogy a 2017-ben kitűzött célok, különösen az államosított iskolarendszer területi egyenlőtlenségeinek csökkentése, milyen mértékben valósultak meg. Az évről évre beszedett, számlákból levont jelentős pénzösszegek sorsa és hasznosítása továbbra is kérdéses, ami a közvélemény számára is aggályokat vet fel. Kérdéses, hogy ezek a források valóban hozzájárultak-e a kívánt változásokhoz, vagy csupán egy láthatatlan rendszer részeként tűntek el.