A hely, ahol friss vekni kenyérért és fonnyadt káposztáért cserébe bármilyen különös vágyat kiélhetünk.

Mert az emberi természet nem engedi meg, hogy folyamatos orgazmusban éljünk. Most pedig egy izgalmas kalandra indulunk, hogy felfedezzük a bűn városának titkait egy matinee előadás keretein belül.

Lia életében először találkozott olyan nővel, aki minden elképzelését felülmúlta. Az ajkai koromfekete rúzzsal szív alakúra festve ragyogtak, míg rövid, élénkvörös haja lángra lobbant a fényben. Arca viaszfehér volt, porcelánhoz hasonlóan sima, testén pedig csupán egy dús cobolybundát viselt, amelynek nyakánál egy apró majom lógott, mintha csak a gazdája dísze lenne. Berlin utcáin mindenki tudta, hogy az ezüstbross, amelyet a prémbe tűzött, titkos kokainforrást rejteget. Ő volt Anita Berber, a provokatív táncosnő, akit a bulvárlapok a kicsapongás hercegnőjeként emlegettek. Lia azonban nem Anita meztelenségén, és nem is a majmon tátott szájjal állt meg, hanem valami más, mélyebb hatás ragadta magával.

Lehetősége nyílt arra, hogy megtapasztalja: a hús ízei a német főváros egyik legkeresettebb termékének számítanak.

Azon a provokatív erőn és pimasz magabiztosságon csodálkozott, ahogy Anita az emberek előtt viselte ruhátlan testét. Mert Berber művésznővel gyakran lehetett találkozni az előkelő szállodák süppedős fotelú előtereiben, a különös fényű bárokban, zajos kabarékban, szivarfüstös kaszinóban. Kísértett mindenhol, ahol ittak, szórakoztak, vacsoráztak, vagy csak úgy üldögéltek és szórták a pénzt az emberek. Előfordult, hogy mindenki megrökönyödésére egy kávézóban a nyílt színen fecskendezte combjába a bódító morfiumot. Vagy éppen Berlin legelőkelőbb éttermébe sétált be mezítelenül, csak egy prémbe burkolózva, majommal a vállán.

Lia eddig csupán néhány alkalommal futott össze a hírhedt táncosnővel Richard Oswald filmes műhelyében. Ezek a találkozások mindössze egy gyors köszönésre szorítkoztak, hiszen mindketten elmerültek a saját jeleneteik világában. Oswald különösen nagyra értékelte Anita merészségét, amiért számos kiemelkedő szerepet bízott rá. A közönség már 1919-ben megismerhette őt olyan filmekben, mint a "Nyolcvan nap alatt a föld körül", a "Más, mint a többiek" vagy a "Prostitúció".

Ezután Lia szem elől tévesztette Anita Berbert. Közben a saját karrierjének építésén fáradozott, míg a kokainfüggő hercegnő és annak botrányai csupán az újságok hasábjain köszöntek vissza neki.

Egy júliusi délután Amália lelkében viharok dúltak, pedig az Ilona című film főszerepét – amelynek producere Joe May, rendezője pedig Robert Dinesen volt – boldogan vállalta el. Hiába igyekezett tökéletesen teljesíteni a forgatáson: figyelmesen érkezett, sokat pihent, légzőgyakorlatokkal készült és igyekezett minden rendezői utasítást maradéktalanul betartani, a keserűség lángja újból felütötte a fejét, és a sírás egyre gyakrabban szorította meg a torkát. Fáradt bábuként, kissé eltúlzott mimikával játszott a kamerák előtt, pedig a főszerepből adódó előnyök ellenére napjai szürkének és üresnek tűntek. A hortobágyi pusztán játszódó szerelmi drámában lehetősége nyílt együtt dolgozni a Nemzeti Színház karizmatikus művészével, Somlay Artúrral, akinek mély hangja (báró Ernő von Mezy szerepében) eszébe idézte Budapestet és a kislányait. Nem csoda, hogy a honvágy mellett a szomorúság is megvetette lábát a szívében. Ráadásul Louis Jankénak is haza kellett térnie Norvégiába, miután néhány nappal ezelőtt, komoly arccal, megkérte a kezét. Amália arra kérte, adjon neki egy kis időt a döntéshez.

A felvétel szünetében, a hűvös szélben, magányosan öltözködött, jéghideg kezei ügyetlenkedtek a ruhadarabok között. Ekkor lépett a közelébe Max, a negyvenes éveiben járó segédrendező, aki mindig is figyelemmel kísérte a munkáját.

Kedves Lia! Kérlek, ne hagyd, hogy a kedvetlenség eluralkodjon rajtad! Még a játékod során is észrevehető, hogy valami nyomaszt. Itt az ideje, hogy egy kicsit ellazulj és elengedd a bánatot! Ha szeretnéd, ma este elkalauzolhatlak néhány különleges helyszínre, ahol Berlin titkos szépségeit fedezhetjük fel együtt. Emlékezz, csak egy életünk van! Nem érdemes az időt búslakodásra pazarolni.

Lia egy pillanatra elgondolkodott, majd végül bólintott, és igent mondott.

A lemenő nap aranyló fénye alatt, karba öltve sétáltak az Unter den Linden sugárúton, egészen az operaházig. Ott, a színház impozáns épülete előtt, hirtelen balra fordultak, és a Potsdamer Platz felé vették az irányt. Max izgatottan mesélt neki azokról a hangulatos kávézókról és borozókról, ahol még a különálló ölelkezőfülkék varázsa is várta az odalátogatókat.

Amikor a fáradtság már a csontjaikban ült, megpihentek egy rajnai borral a Weinhaus Rheingoldban, ahol a bockwurst mustárral kényeztette az ízlelőbimbóikat. A borozó falait kagylók és fekete drágakövek díszítették, és a látvány még Liának is felkeltette a kedvét. Az este korai óráiban, amikor a mulatók és bárok még zárva tartottak, Max elvitte őt a Sportpalotába, ahol a berlini közönség már a bokszlázban égett. Az ökölvívás, mely a háború alatt vált népszerűvé, az angol hadifoglyok révén jutott el Németországba. Lia mindössze annyit érzékelt, hogy tízezer ember összpontosít egy irányba, torkaszakadtából üvöltve szurkolnak, miközben a ringben két rövidnadrágos férfi egymást püföli. A légkör feszültséggel teli volt: a szurkolók izzadtan, piros arccal szorítottak, miközben hol a magas, hórihorgas német, hol a zömök, tüskehajú olasz fiú tűnt a győzelem közelében. Lia egy idő után képtelen volt elviselni a kiabáló, fasírtot majszoló tömeget, habár a szurkolók szenvedélye érdekes módon felrázta fásultságából. Max ezalatt szorosan megfogta a kezét, és nem engedte el, amíg el nem érték Charlottenburg kerületét, amely akkoriban Európa legnagyobb kávéházának hírnevében tündökölt.

- Itt nem csupán tánc és meztelenség várja a közönséget, hanem irodalmi estek és politikai, művészi kabarék is szórakoztatják a nagyérdeműt - mesélte Max, szemeiben a nosztalgia fénye csillogott. - A Wilde Bühne kabarét például a tehetséges Trude Hesterberg, az énekes színésznő alapította. Nemrégiben itt debütált egy fiatal szociáldemokrata író, valami Breier vagy Brecht néven ismert, aki az alagsor sötét zugában adta elő pacifista művét, a Halott katona balladáját. Sajnos, a közönség nem fogadta el, és egyöntetű füttykoncerttel illették. Pedig a fickó elképesztően tehetséges, csak talán még nem találták meg a hangját.

Liának ebben a pillanatban felidéződtek a kórházban eltöltött napok, amikor Kassán ápolónőként tevékenykedett a sebesült katonák mellett. Eszébe jutott, hogy ő biztosan nem fújná el ezt a Brechtet, vagy Breiert, ahogyan mások teszik. Még ha csak feleannyi tehetséggel is bír, mint amennyit Max tulajdonít neki, akkor sem engedné, hogy a zene elnyomja az emlékeket.

Amint elérte az éj sötét fátyla a várost, a politikai kabaré helyett inkább az expresszionista táncművészet vonzotta őket. Max büszkén hangoztatta, hogy ismer egy titkos zugot, ahol Liának igazi művészi élményben lehet része, távol a megszokott, hétköznapi látványosságoktól.

Amikor Lia felvetette a kérdést, hogy miért vonzza annyira Berlin a látogatókat, akik a város éjszakai életének sötét zugaiban keresik a felfokozott élvezeteket és az erotikus izgalmakat, Max egy pillanatra elmerült a gondolataiban. Végül úgy döntött, hogy megpróbálja megrajzolni Berlin erotikus térképét, feltérképezve azokat a titkos helyszíneket és rejtett zugokat, ahol a város valódi, szenvedélyekkel teli arca felfedheti magát.

Talán azért, mert a nyomor és a munkanélküliség egyre inkább eluralkodik, itt már egy vekni kenyérért vagy egy fej fonnyadt káposztáért cserébe bármiféle szexuális szolgáltatás elérhető. Az emberek pedig vágynak az ételre, a szerelemre és a szórakozásra. Szeretnék elfelejteni a háború által okozott rombolást, de mélyen legbelül rettegnek a jövőtől. A bőrükön érzik, hogy bármi megtörténhet velük: egy újabb totális gazdasági összeomlás, vagy akár egy újabb háború is a sarkon állhat. Ezen pedig sem a tisztességes életvitel, sem a fohászok nem segítenek. Elég csak körülnézni az utcákon, a helyi kocsmákban, vagy a tánctermekben.

A hold fényesen, szinte mágikus módon ragyogott, miközben a feszülten zümmögő bogarak az utcai lámpák köré gyülekeztek, mintha egy titkos ünnepségre hívták volna őket. Közben Max zavartalanul folytatta az idegenvezetést, elmesélve a város rejtett titkait és legendáit.

Liának megmutatta a rózsaszín lámpás házat, amely a Mimóza bár néven ismert. Mesélt neki arról, hogy ez a hely különleges zarándokhely a transzvesztiták számára, akik itt keresnek szerelemre és elfogadásra.

A Toppkellerben igazi különlegesség vár ránk: férfias megjelenésű nők gyülekezete, akik nadrágban és bubifrizurával pörögnek a táncparketten. Monoklit viselnek, kezükben pedig lovaglópálcát szorongatnak, ezzel is hangsúlyozva erőteljes karakterüket. Ezek az "úrnők" valódi függetlenségben élnek, és nem igényelnek senki támogatását. A művészvilágban elbűvölő szeretőkként mind a férfiak, mind a nők kedvenceivé váltak. Érdekes módon a hivatásos domináns nőket a Wittenbergplatzon találhatjuk, ahol bájaikat árulják. Az őket megkülönböztető piros vagy zöld lakkcsizmák egyértelműen jelzik, hogy melyik szakterülethez tartoznak.

De pénzért vagy egy tucat tojásért azok is találhatnak lelkes szeretőt, akik várandós hölgyekkel lépnének szorosabb kapcsolatba. (A terhes örömlányokat itt csak Münziknek becézik.)

Berlin utcáin sok olyan úriember sétál, aki a testi fogyatékkal élő lányok társaságát keresi a szerelem játékában. Az Oranienburger Strassén várják őket a sánta, púpos vagy féllábú prostituáltak, akik nem csupán a testükkel, hanem egyedi történeteikkel is elvarázsolják a kuncsaftokat. De említsük meg a műkedvelő örömlányokat is, akik között akad hadiözvegy – aki nemcsak saját magát, hanem lányát is áruba bocsátja –, munkáját elvesztett titkárnő, és a sors csapásaitól sújtott cukrászkisasszony. Ők talán még zongorázni is tudnak, csipketerítővel díszített otthonaikban, és miután előadnak egy mazurkát vagy egy menüettet, alázatosan készülnek, hogy kielégítsék vendégeik vágyait.

Lia hirtelen zavarba jött, amikor ráeszmélt, hogy neki olyan jószívű és tehetős kérője van, akit sokan irigyelnének, ráadásul még egy sikeres filmes karrierrel is büszkélkedhet. A várandós örömlányok kapcsán eszébe jutottak azok az idők, amikor Zoltánnal a széles tölgyfaágyon hancúroztak – sőt, egy alkalommal még az erdei bokrok rejtekében is találtak maguknak egy titkos helyet. Ekkoriban már jócskán pocakos volt Kisilonkával vagy később Dudussal, és teljesen figyelmen kívül hagyták Fischer doktor szigorú figyelmeztetését, miszerint az utolsó három hónapban tartózkodniuk kellene a házasélettől.

Így találták magukat Peter Sachse mulatójában, a Fehér Egér kabaréban. Az első név, amely Lia figyelmét felkeltette a bejárati ajtón függő plakáton, Anita Berber volt.

Ámulva pillantott körbe a lüktető, illatos mulatóteremben, ahol a zene és a nevetés szinte betöltötte a levegőt.

A férfiak és a nők elegáns öltözetben ültettek a hangulatos kis asztalok körül, nevetésük betöltötte a teret, miközben poharaikból kortyolgatták az ízletes italokat. A titokzatosság légkörét pedig a többségük által viselt kis fekete álarc adta, melyek mindegyike egyedi karaktert kölcsönzött viselőjének.

- Ez nem csupán a gazdag kereskedők, sikeres bokszolók és alvilági alakok szórakozóhelye. Itt megfordulnak neves közéleti személyiségek, rangos hivatalnokok, politikai vezetők és bankárok is. Az álarc mögé rejtőzve ők is szabadon élvezhetik az éjszakát, anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy valaki leleplezi őket ezen a sokak által erkölcstelennek vélt helyen. Az inkognitó a Fehér Egér egyik legfőbb vonzereje. Bár az álarc csupán a szemedet takarja el, mégis azt a hamis érzetet kelti, hogy láthatatlanná váltál. Ezzel a kis trükkkel megszabadulhatsz attól a súlytól, ami a mindennapjaidat megnehezíti - mondta Max, miközben egy fekete bársony álarcot húzott elő a zsebéből, és Lia kezébe nyomta.

Maxnak volt itt egy régi cimborája, aki segített nekik asztalt szerezni. Különben nem juthattak volna be a bárba, mivel kiderült, hogy már napokkal ezelőtt lefoglalták az összes, összesen kilencvennyolc helyet.

Néhány perc elteltével a terem megtelt tányérok csilingelésével, női kiáltásokkal, harsány nevetésekkel és a zűrzavaros beszélgetések zajával. Liának éppen akkor kezdett el lüktetni a feje, apró erei pulzáltak a halántékán, amikor a függöny végre felgördült, és a színpadon megkezdődött a végső előadás. Ettől a pillanattól fogva teljesen elmerült a látványban; a háttér zörejei és az ittas vendégek harsány nevetései eltűntek a tudatából, mert varázslatosan vonzotta a színpad, ahol Anita Berbert és fiatal táncosai ragyogtak.

Az áttetsző fátylakba és ágyékkötőkbe öltöztetett testek olyasmiket jelenítettek meg a Fehér Egér közönsége előtt, amiket ez idáig kabarészínpadon még senki sem táncolt el: ellenállhatatlan halálvágyat, öngyilkosságot, szifiliszt, kétségbeesett orgazmust, ópiumos álmot, morfiumos rabságot, szülést, betegséget, hullát a boncasztalon vagy éppen lázas tüdőbajt.

Az apokaliptikus víziók hátborzongató koreográfiával, lüktető mozdulatokkal elevenedtek meg a színpadon. Anita pedig gyönyörű volt, kifinomult mozgása, lélegzetvételének drámai ritmusa és a megszállottsága kivételes tehetségről árulkodott. Mozgásának erotikája azonban annyira a halálhoz kötődött, hogy táncában a kéjes izgalom helyett minden pillanatban volt valami baljóslatúan végzetes.

Lia életében először tapasztalta meg az aktokra komponált expresszionista táncelőadást. A színpadon kibontakozó mozdulatok lenyűgözték, de mielőtt kifejezhette volna érzéseit, észrevette, hogy a közönség szinte észrevétlenül, hangos beszélgetésekkel és harsány nevetésekkel zaja közé forgatta az élményt. Ahelyett, hogy a táncosok előadására figyeltek volna, inkább egymás között suttogtak, otromba megjegyzéseket tettek, és a fellépők intim pillanatait szemlélték, mintha csupán egy látványosságot néznének. Valószínűleg Anita Berber, a rendező, is felfedezte ezt a zűrzavart; hirtelen, határozott lépést téve, átlépett a korláton, amely a színpadot elválasztotta a közönségtől.

A következő pillanatban az egyik zajongó társaság asztalára ugrott, mint egy megvadult mókus. Ott felkapott egy üveg vörösbort, beleivott, majd mint valami őrült festő, szemen köpte vele a vendégeket. Ekkor hatalmas felháborodás, sikoltozás és ordítozás robbant ki, mintha egy vihar zúdult volna a helyiségre. Ráadásul a káosz hevében Anita, mint egy igazi dühöngő hurrikán, egy pezsgősüveget is összetört egy kopaszodó üzletember fején, akinek a reakciója a legjobb vígjátékokba illő volt.

„Anitát meg kell mentenünk!” – suttogta Lia izgatottan Max fülébe, aki azonnal nekiállt a terv megvalósításának.

- Kérem, engedjenek közelebb! Szanitéc voltam a háborúban, és szeretném megvizsgálni a sebet!

Max egyik kezével utat vágott magának a sűrű tömegben, hogy elérje a kopasz urat, míg a másik kezével hirtelen hátra rántotta Anitát. Lia, aki gyorsan reagált, elkapta a lány kezét, és azonnal magával húzta a sarok felé. Ott, egy pillanat alatt ráadta Max kalapját és a saját nyári köpenyét, majd a hátsó kijáraton át elszabadultak az utcára, mintha csak egy titkos küldetésre indultak volna.

Ott, a járda szegélyén, levette a cipőjét, és a két nő mezítláb indult neki a Friedrichstrasse-i sétának. Ahogy a lábaik érintették a hideg kövezetet, egyre inkább felszabadultak, és végül elfojthatatlan gurgulázó nevetés tört ki belőlük. A nevetésük szinte magával ragadta a körülöttük sétálókat is. Miután kifulladtak a vidámságtól, úgy határoztak, hogy nem hívnak taxit, inkább gyalog indulnak a szálloda felé, ahol Anita egy tágas lakosztályt bérelt, tele ígéretes kalandokkal és felfedezésekkel.

- Teljesen biztos vagyok benne, hogy ezután kirúgnak a mulatóból - mondta Anita, a hangjában egy csipetnyi gúny. - Nem ez az első balhém itt a Fehér Egérben, és nem is az utolsó. Hozzászokhattak már, hogy ha felmegy bennem a pumpa, nemcsak a kokainhoz nyúlok, hanem a pálinkát is szívesen megosztom a közönséggel. Nem tudom megállni, annyira dühít a pénzéhes pofájuk, hogy ilyenkor az sem izgat, ha a rendőrséget hívják rám. És meg merném kockáztatni, hogy a nézők többsége is inkább az én műsoromra váltott jegyet. Persze, az egészből nem sokat fognak fel, csak a pucér fenekemet bámulják! Amúgy már a színpadról kiszúrtalak, láttalak A hindu síremlékben is. Hogy érzed magad? Elégedett vagy a szerepeiddel?

A hajnal hűvös simogatása lágyan ölelte körül Liát, akinek bőrén Anita forró testének érintése égett, mint egy titkos láng. Séta közben csodálattal nézett a "romlottság papnőjére", és megértette, hogy annak törékeny alakja mögött olyan rejtett erő rejtőzik, ami talán még az ő telt formáit is felülmúlja. Pár mondatban próbálta összefoglalni a saját helyzetét: a kedélye valóban hullámzó, hiszen évekkel ezelőtt a színészet hívása miatt otthagyta a családját, a megbecsült férjét és a gyermekeit. Jelenleg semmi remény nem mutatkozik arra, hogy újra találkozhasson velük és hazájával, Magyarországgal. A férfiak szenvedélyesen követik őt, sőt, néhányan az öngyilkosság gondolatával is játszanak miatta, ám Lia tudja, hogy az életét nem merheti rábízni senkire. Mi történik, ha nem engedik színpadra lépni? Ő pedig nem tudna tétlenül ülni az otthonában. Mély vágy él benne, hogy komoly szerepeket kapjon, olyanokat, amelyek drámai hősnővé avatják, és amelyek mély érzelmeket ébresztenek a közönségben. De amikor a kabarék és filmszínházak műsorát nézi, úgy tűnik, hogy a világban éppen a legkevesebb igény van az ilyen tartalomra.

Szenzáció, furcsaság, szex. Csak erre vesznek jegyet az emberek.

Miközben a macskaköves utcák labirintusában barangoltak, Anita arca egyre inkább megnyugodott, mintha a város nyugalma elérte volna a lelkét. Elkerekedett szemekkel figyelte Liát, aki sziporkázó meséjével teljesen magával ragadta őt. Már csak pár lépés választotta el őket a szállodától, amikor egy sápadt, komor arcú férfi suhant el mellettük, zakójának gallérját látványosan felhajtva, mint aki igyekszik elrejteni magát a világ elől.

- Köszönjük, de ebből nem kérünk! - jelentette ki határozottan Anita, miközben gyors léptekkel arrébb húzta Liát. - Ezek az utcai árusok igencsak silány minőségű kokaint kínálnak. Gyakran burgonyaliszttel vagy meszes porral keverik a drága cuccot, pedig a kokain önmagában is eléggé veszélyes. És egyébként se fogadj el itt senkitől ópiumgolyót, bármennyire is csábítóan olcsón kínálják a sötét kapualjak rejtekében. Viszont ha feljössz hozzám, megkóstolhatsz valami igazán különlegeset. - Kis szünet után hozzátette: - Csak azért, mert annyira kedves voltál, hogy megmentettél a hülyeségeiktől.

Lia úgy követte Anita Berbert, mint akit megbabonáztak.

Pár szóban közben Anita is elmesélte, hogyan lett belőle meztelen táncosnő.

Félix Berber, Anita apja, a lipcsei városi zenekar elismert hegedűse volt, aki a zenélés művészetében merült el. Az anyja, ezzel szemben, a szórakoztató műfajok világában találta meg a helyét, kabarék színpadán énekelt és táncolt. A családi élet nem tartott sokáig; amikor Anita négy éves lett, szüleik elváltak, és őt nagymamája nevelte fel Drezdában. Fiatal korától kezdve, már tizennégy évesen a ritmikus gimnasztika, zene és tánc iránti szenvedélye vezetett Émile Jaques-Dalcroze iskolájába, majd Berlinben Rita Sacchettónál balettozott. Képességei hamarosan megmutatkoztak: tizenhat évesen debütált kabarétáncosként, húszévesen pedig bátran a közönség elé állt meztelenül. Testét imádja, hiszen a művészi kifejezés legfontosabb eszközének tartja. A kőszínházak, azonban, nem fogadják el ezt a formát, kiközösítik, de ő hisz abban, hogy az igazi forradalom egyszer elérkezik a világot jelentő deszkákra is. Eközben a filmipar már pezseg körülötte; Lia ne csüggedjen, hiszen a vetítővászon mindig is elbűvölte a közönséget. Ő maga is folyamatosan filmezik, mióta Oswald felfedezte. Holnap például Fritz Langhoz megy, hogy egy kis szerepben részt vegyen a Dr. Mabuse: A szerencsejátékos című filmben. De az igazság az, hogy az élő színpadi tánc adja meg számára az élet elviselhetőségét. Éppen ezért folyamatosan kokainhoz nyúl.

Mert az ember számára lehetetlen, hogy folyamatosan élje át az orgazmus állapotát.

És valahogy meg kell találni a szavakat arra, ami másképp kifejezhetetlen.

A szálloda csendes szobájában Lia már kezdte érezni a fáradtságot, szemei lassan lecsukódtak, míg Anita teljesen felpezsdült körülötte. A fiatal nő vidáman etette a kismajmot, aki boldogan mokánykodott a gyümölcsökkel, majd egy különleges, keleties fűszerezésű abszintot töltött Liának. Hamarosan a fürdőszoba gőzölgő kádban találták magukat. Lia hirtelen arra eszmélt, hogy együtt ülnek a vízben, miközben Anita tengeri szivaccsal simogatja a bőrét. A meleg víz és a simogatás kellemes érzése végigáradt rajta, és boldogan engedte, hogy Anita ajkai az övéire tapadjanak.

- Várj, mindjárt visszajövök - mondta a vörös hajú táncosnő, és pár perc múlva megjelent egy nagy porcelántállal, amelyben kloroform és éter keveréke volt. A tálat letette egy hokedlira, majd egy szál fehér rózsával dudorászva megkeverte benne a folyadékot. Aztán visszaült a kádba, és elkezdte megenni a rózsaszirmokat.

Lia nem emlékezett rá, mennyi "részeg" szirmot evett meg Anita kezéből, csak arra, hogy édesen keserűek voltak.

Ezután egy sötét, mély kábulatba merült.