A titkok hálója, ami már nem csupán egy elmélet!

Trump 2.0 - bombasztikus túlzás vagy reális esély az új amerikai "aranykorszak"?

Mindenki nyugodjon meg, érdemes hátradőlni és mély levegőt venni: a laborból való szivárgás végül nem csupán egy konteó. A CIA, a legmagasabb rangú tényellenőrző ügynökség bejelentette, hogy az eddigi igazságok mostantól új fényben tündökölnek, és ami korábban őrültségnek tűnt, az mára valósággá változott.

Miután 2019 decemberében megjelent a Covid-19, a lab leak-elmélet – amely szerint a világjárvány mögött egy laboratóriumból származó vírus áll – kezdetben erős ellenállásba ütközött az egészségügyi szakemberek részéről. Különösen olyan szakértők, akiknek nem volt tapasztalatuk az összeesküvés-elméletek dinamikájában, határozottan elvetették ezt a feltételezést. A Lancet tudományos folyóiratban megfogalmazták, hogy „az összeesküvés-elméletek nem csupán félelmet generálnak, hanem pletykákat és előítéleteket szülnek, amelyek súlyosan veszélyeztetik a globális együttműködést és a vírussal való hatékony küzdelmet.”

Évek múltán most itt vagyunk, és tisztában vagyunk azzal, hogy az ítélet vegyes érzelmeket keltett bennünket.

Tudjuk le a kötelező köröket: a lab leakről továbbra sem tudunk sokat, a CIA megállapítása éppúgy nem áll erős lábakon, mint a többi elmélet sem.

Határozottan eltérnék attól a nézettől, hogy az összeesküvés-elméletek kizárólagos urai a félelemkeltésnek. Az évek során publikált cikkek, esetszámok, fényképek, videók, nyilatkozatok, szennyvízvizsgálatok, reptéri feliratok és másfél méteres figyelmeztetések mind-mind komoly versenytársai ennek a jelenségnek, még ha a valóságot a maguk sajátos módján is tükrözik.

Nem kétséges, hogy a járvány idején megjelenő, autójában üvöltő kuruzslók súlyosan hozzájárultak ahhoz, hogy érdemben és józanul vitathassuk meg olyan fontos kérdéseket, mint például, hogy vajon Karikó Katalin tevékenysége miatt ér minket a végzet, vagy hogy a maszkokban valóban szaporodnak-e a férgek az 5G hatására. Azonban talán még ennél is jelentősebb volt az, hogy a különböző országok és tőkefrakciók kiváló lehetőséget láttak a válságban, hogy tovább fokozzák a megszokott lerablásokat és kontrollt, miközben a vírus terjedésének megakadályozásához valóban szükség volt koordinált lépésekre globális szinten. E megfontolásokra építettek a korábbi problémákra: a transzparencia hiányára, a nyilvánvaló kizsákmányolásra, az irracionális intézkedésekre, valamint az intézmények megbízhatatlanságára. Mindezért ugyanakkor mindenkinek vállalnia kell a felelősséget: az intézményeknek, az államnak, a tőkefrakcióknak a saját részesedésükért, de a kuruzslóknak, a közösségi médián lelkesen terjesztőknek és a mindent tagadóknak is meg kell találniuk a maguk helyét ebben a felelősségvállalásban.

2021 januárjában az Egyesült Államok külügyminisztériuma már azon a véleményen volt, hogy a vírus laboratóriumi eredete is elképzelhető. Ezzel szemben a WHO ezt a lehetőséget valószínűtlennek ítélte. A Biden-kormányzat viszont sürgette a kínai hatóságokat, hogy szolgáltassanak további információkat, és bírálta a WHO állásfoglalását.

A következő években az elméletek táncra perdültek, és megállapítható, hogy a tudományosnak álcázott viták valójában politikai játszmák voltak. Egy olyan kérdés morális dimenziókat öltött, amelyről a mai napig alig tudunk valamit, a valóságtartalmát pedig források alapján próbáljuk megítélni. Íme, egy kis ízelítő: "A KGB álláspontja szerint a laboratóriumi szivárgás mindent megmagyaráz." "Schobert Norbi felfedte: itt van a vírus eredete! (SOKKOLÓ)".

A laboratóriumi szivárgás kérdése régóta foglalkoztatja a közvéleményt, és én inkább tartózkodom a véleménynyilvánítástól. A szakértők dolga, hogy elmondják a magukét. Az viszont biztos, hogy a lab leak elmélete nem attól válik konteóvá, hogy a CIA vagy éppen Schobert Norbert osztja meg gondolatait róla, hanem inkább a magyarázatának felépítése és logikai következetlensége miatt.

Az összeesküvés-elméletek gyártásához három alapvető hozzávalóra van szükség, amelyeket most megjelent könyvemben, az Odaát. Összeesküvés-elmélet, tudás, igazságkeresés című műben részletesen kifejtek. Először is, szükség van a titkos szövetség tagjaira – ebben az esetben például a kínai kormányra –, de ha a kiszivárgás szándékos volt, akkor más érintettek is szerepet játszhatnak. Másodszor, egy jól megtervezett stratégiára van szükség – mint például az amerikai gazdaság meggyengítése, nagymamák eltüntetése vagy akár új hobbik biztosítása Müller Cecíliának. Végül, de nem utolsósorban, a titoktartás elengedhetetlen, azaz a terv és az összeesküvők kilétének eltitkolása különféle eszközökkel és trükkökkel.

Teljesen mindegy, hogy a sajtóban ki mit árul: szakmailag az a kérdés, hogy a világban zajló változásokra vagy eseményekre adott magyarázatok logikája mit takar. Olyan korban élünk (nem először, és talán soha nem is volt ez másképp), amelyben a gyanakvás a kiindulópont, az a feltételezés, hogy "nem minden az, aminek látszik", "nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél".

A nyugati politikai elit szinte naponta fabrikál újabb összeesküvés-elméleteket a kedvenc célpontjaik ellen, mintha csak a Hihetetlen! magazin kreatív írói lennének. A különbség csupán annyi, hogy a magazinban legalább szórakoztatóbb történetek és színesebb illusztrációk találhatóak. Hónapokon keresztül hallgattuk, hogy a kínaiak léggömbökkel kémkednek az Egyesült Államok fölött, de most úgy tűnik, hogy ezt a teóriát végleg elengedték. Ráadásul a kubai amerikai nagykövetségen tapasztalt halláskárosodás mögött sem kínai vagy orosz machinációk állnak, hanem könnyen lehet, hogy csak a tücskök szórakoztak a háttérben.

Kétségtelen, hogy léteznek olyan országok, amelyek esetében a gyanakvás indokoltabbnak tűnik, mint másoknál. Például az Egyesült Államok, amely Dánia segítségével kémkedett európai politikai vezetők, köztük Angela Merkel német kancellár után. Ez a példa csupán a jéghegy csúcsa; a Balti-tengeren bekövetkezett balesetek valóban felvetik a kérdést, hogy orosz hibrid hadviselés állhat a háttérben. Ugyanakkor a NATO stratégiái is profitálhatnak az ilyen eseményekből, így a konspirációs elméletek szinte végtelen számú variációban terjedhetnek, különösen, ha a tények hiányoznak a diskurzusból.

Ezért fontos, hogy tudatában legyünk annak, hogy a tudásunk korlátozott, és bár a válaszok iránti vágyunk erős, érdemes óvatosan bánni azokkal, akiket keresünk.

és attól sem kell tartanunk, ha valamelyik népszerű házi kedvenc tiktokernél bukkant fel, vagy ha mindenki Vlagyimirnek hívja.

Ez a világ valóban olyan, mint egy bonyolult labirintus, tele rejtélyekkel és váratlan fordulatokkal. Nem a "mindent egyszerűsítő" elvek uralják, hanem inkább egy "színes, fenséges pávaként" terjeszkedik, amelynek titkait felfedezni merész vállalkozás. Az úton járva sokszor túllépünk a határainkon, de éppen ez adja a kihívás szépségét: a győzelem íze különösen édes, ha a nehézségeken keresztül érkezik.

Ez a cikk az ÖT és az Index közötti együttműködés révén került fel oldalunkra. Ha szívesen megosztaná, hozzászólna, vagy további hasonló tartalmakat szeretne felfedezni, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!

A véleménycikkek nem mindig tükrözik az Index szerkesztőségének hivatalos nézeteit.