A Kossuth- és Jászai-díjjal kitüntetett színművész 78 éves korában is lelkesen keres olyan szerepeket, amelyek új kihívások elé állítják a színpadon.

Hosszú házassággal és stabil családi háttérrel büszkélkedhet, ami szerinte döntően hozzájárult szakmai sikereihez.

Július 21-én ünnepelte 78. születésnapját, és ezt igazán különlegessé tette. Barátai és családtagjai összegyűltek, hogy megosszák vele ezt a fontos napot. A helyszín egy gyönyörű kert volt, tele virágokkal és zöldellő fákkal, ami tökéletes háttér volt a vidám ünnepléshez. Az asztalok szépen meg voltak terítve, és a vendégek finom ételeket és italokat szolgáltak fel. Volt torta is, ami nemcsak ízletes, hanem gyönyörűen díszített is, a kedvenc színeiben. A nap folyamán sok nevetés, emlékfelidézés és boldog pillanatok váltották egymást, hiszen mindenki szeretetteljes szavakkal köszöntötte az ünnepeltet. A zene is fontos szerepet játszott, hiszen a régi slágerek felcsendültek, és sokan táncra perdültek. Az este végén a csillagok alatt, a tűzijáték fényei között boldog mosollyal az arcán mondott köszönet mindenkinek, aki részt vett az ünneplésben. Így zárult tehát egy csodás nap, tele szeretettel és örömmel.

Több mint ötven éve élek házasságban, és szinte sosem rendezünk nagy lakomákat. Az ünneplések általában csak kettesben zajlanak a feleségemmel, de az idő múlásával a családunk egy kicsit bővült, hiszen már egy öt éves unokám is van. A születésnapomat már öt éve a fiam, a menyem, a feleségem és az unokám társaságában ünneplem. A feleségem kiváló szakács, és mindig valami különlegeset varázsol az asztalra ezekre az alkalmakra. Van néhány barátom, akikkel szorosabb a kötelék, szoktunk sörözni, beszélgetni vagy kávézni, de ezeket a fontos ünnepeket mindig a családommal töltöm.

A nyár a művészek számára nem csupán a pihenés és feltöltődés ideje, hanem egy új inspirációs forrás is. Milyen élményekkel gazdagodott az előző évad során?

- Nagyon jó volt, két főszerepet is eljátszhattam. Az egyiket Esterházy Péter Mercedes Bencz című drámájában, a stúdiószínházban, a másikat pedig a nagyszínpadon, ahol a Büszkeség és balítélet című közkedvelt regényből készült egy színdarab. Nagyon különbözik a két szerep egymástól, mert az Esterházy-darabban magát az Úristent alakítom, a másikban pedig egy olyan figurát, a Bennet-lányok édesapját, aki hallatja a hangját a családon belül. Mindkettőben van humor, amit külön szeretek. Ezen kívül a tavalyi szezonból átjött erre az évadra is a Rózsavölgyi Szalonban A két pápa című színdarab, amit Jordán Tamással játszom együtt Vecsey H. Miklós rendezésében, és nagy örömömre már harmadik éve játsszuk telt ház előtt.

A világirodalom gazdagsága és sokszínűsége lehetőséget teremt arra, hogy 78 évesen is olyan karaktereket formálhasson meg valaki, amelyek nem csupán kihívást jelentenek, hanem új dimenziókat is nyithatnak a színészi teljesítmény terén. Az idősebb szereplők gyakran komplex, mély érzelmekkel teli, és életük során szerzett tapasztalataikra épülő szerepeket játszhatnak, amelyek révén új perspektívákat mutathatnak be a közönségnek. A klasszikus és kortárs művek egyaránt kínálnak olyan karaktereket, akiknek életútja, küzdelmei és gyarapodása inspiráló lehet, így a színész nemcsak a színpadon, hanem a közönség szívében is maradandó hatást gyakorolhat. Az ilyen szerepek lehetőséget adnak arra, hogy a művész továbbra is fejlődjön, új technikákat sajátítson el, és megmutassa, hogy a művészet határtalan, függetlenül az életkorunktól.

Minden kihívás számomra különleges, hiszen olyan témákkal foglalkozik, amelyek engem is mélyen érintenek. Esterházy a Madách Imre által megálmodott "Az ember tragédiájá"-t alapul véve alkotta meg művét, amelyben éles iróniával tükrözi napjaink valóságát és a világunkat. Izgalmas mai szemmel nézni az emberiség évezredeken át tartó küzdelmét. Valójában csupán a technológia fejlődik, a lélek örök mozgatórugói változatlanok maradnak, mint ezer évvel ezelőtt. A "Büszkeség és balítélet" iránti vonzalom is érthető; a nézőink számára ez egy könnyen követhető, átélhető családi dráma, ahol a lányok kiházasítása áll a középpontban. Jelenleg egy új előadáson is dolgozom, amelynek címe "Robotika" lesz. A Pesti Színházban Szabó Máté rendezésében valósul meg, és az emberek, valamint a robotok közötti kapcsolatot vizsgálja. Ez egy rendkívül aktuális és lényegretörő téma, hiszen a mesterséges intelligencia és a robotika világa sokakat foglalkoztat, engem pedig különösen izgat.

Több mint ötven éve a Vígszínház tagja. A mai világunkban ez mekkora erénynek számít?

A hűség egy rendkívül összetett, kétoldalú érzelem. Sokan leereszkedően tekintenek arra, aki hűséges, és azt gondolják, hogy ezzel csupán egy helyben toporog. Azonban ritkán gondolnak arra, hogy mi motiválja ezt az elkötelezettséget. Az igazság az, hogy a hűség gyakran abból fakad, hogy az ember jól érzi magát abban a környezetben, ahol dolgozik, és értékes dolgokat kap cserébe. Számomra a Vígszínház több mint ötven éve éppen ilyen hely. Számtalan szerepet játszottam el itt, és rengeteg izgalmas karaktert formálhattam meg, miközben egy elképesztő csapat tagja lehettem. 1972-ben, a hetvenes évek elején kötöttem szerződést, amikor még olyan legendák léptek színpadra, mint Páger Antal, Darvas Iván, Latinovits Zoltán, Benkő Gyula, Ruttkai Éva, Sulyok Mária és Somogyvári Rudolf. Akkoriban a Vígszínház Európa egyik legerősebb prózai színházának számított. Fiatal színészként rengeteget tanulhattam tőlük, és inspirációt meríthettem a mesterség minden fortélyából.

Napjainkban viszont már semmi meglepő nincs abban, hogy fiatal színészek tovább állnak. Így történt néhány hete a Vígszínházban is. Ez a mai élet rendje?

- Ez már abszolút más világ. Amikor én fiatal színészként dolgoztam, nem volt szokás a távozás, de az sem, hogy egyszerre öt-hat színészt szerződtet egy színház. Kétségtelen, hogy mostanság sok, fiatalt foglalkoztató előadásunk van, de amennyire jó ez, annyira hálátlan is tud lenni, mert egymás elől játsszák el a fiatalok a szerepeket. A világ felgyorsult, így a kommunikáció is, és az egyik következménye az, hogy a fiatalság is könnyebben, hamarabb tud változtatni.

Ha a fiatalság témáját boncolgatjuk, érdemes megemlíteni, hogy évtizedeken keresztül a nők egyik legkedveltebb színésznőjének számított Magyarországon. Milyen érzésekkel és élményekkel gazdagította ez az időszak az életét?

Régen, naponta húsz-harminc levél érkezett hozzám, és szegény, szeretett édesapám, amíg élt, sokszor átvette a munkám egy részét, hiszen az aláírásunk szinte megkülönböztethetetlen volt egymástól. Ezt a kis trükköt talán sokan megértik. Ahogy telik az idő, az ember egyre tapasztaltabbá válik, és közben megérkeznek az új generációk, a friss bonvivánok, a fiatalok kedvencei, ami teljesen természetes. Ezt el kell fogadni. Ma is sokan érdeklődnek a fiatal színészek iránt; egy-egy előadásunk után 15-20 lelkes fiatal vár autogramra a Vígszínház előtt.

Sokan mondják, hogy a színészek élete elég viharos, Önnek viszont megadatott a nyugodt családi háttér.

- Abban az időszakban, amikor egy színész foglalkoztatott, gyakran több időt tölt a munkájával, mint a családjával. Ha nincs egy megértő, a színészi hivatást kiszolgáló otthoni háttere az embernek, akkor bizony nagyon nehéz ezt a pályát csinálni. Nekem szerencsém volt, mert a feleségem végtelenül toleráns volt, és mindmáig az. Mari nekem egy olyan hátteret biztosított, ahová mindig örömmel mentem haza, és mindenem megvolt otthon.

Maráczi Mária mesterkozmetikussal 1976-ban egy különleges kötelék alakult ki, amikor is házasságot kötöttek. Ez az esemény nem csupán a két ember életét változtatta meg, hanem egy szoros barátságot is szült, hiszen Kern András volt a tanúja ennek a boldog pillanatnak.

- És az is érdekes, hogy mindketten ugyanannál a feleségnél tartunk még mindig, akit akkor elvettünk... Andrással egy korosztály vagyunk, egy időben jártunk főiskolára, és ő nem sokkal előttem szerződött a Vígszínházba. Rengeteget szerepeltünk együtt, sok időt töltöttünk egymás társaságában a színházon kívül is, és végül úgy alakult, hogy egymás "hamis tanúi" lehettünk. Amikor kimondtam az igent, a fülembe súgta, hogy kész, vége, nekünk végünk. Persze az ő esküvőjén én is valami hasonlót mondtam neki.

Fia, Máté, ha nem is lépett a színészi pályára, de sokat szerepelt a nyilvánosság előtt, az egyik legsikeresebb magyar férfimodellként tartják számon.

Máté életének egy izgalmas fejezete az egyetemista évekre esett, amikor a tanulmányai mellett a divatszakma színpadán is megvetette a lábát. Címlapok ragyogtak róla, reklámfilmekben tűnt fel, és divatbemutatók fénypontja lett, miközben Ázsiától Dél-Afrikáig szárnyalt. E világ vonzása magával ragadta, és természetes tehetsége révén hamar beleszeretett a divat forgatagába. Barátjával közösen megalapították saját casting-vállalkozásukat, így Máté a jövőben már nemcsak mint modell, hanem castingosként is aktívan részt vett a látványos bemutatókon.

Tavaly debütált a tizedik verseskötete. Már folyamatban van az újabb alkotás?

Természetesen, íme egy egyedibb változat: - Igen, már javában dolgozom a 11. kötetemen. Az első könyvem 1985-ben látott napvilágot, de a szenvedélyem az írás iránt már gimnazista éveim óta kísér. Ez a kreatív tevékenység teljes mértékben a részemmé vált, és számomra a színészet és az írás egyenértékű. Mindkettőt párhuzamosan űzöm, és egyik nélkül sem tudnám elképzelni az életemet. Színészként rengeteg értékes tapasztalatot gyűjtöttem, játszottam olyan karaktereket is, akiknek a világához civilként soha nem jutottam volna el. Ezek az élmények gazdagítják az írásaimat, és lehetővé teszik, hogy hitelesebben jelenítsem meg a különböző szereplőket.

Az ihlet forrása sokféle lehet, és mindenki számára más jelentéssel bír. Számomra az ihletet a természet szépsége, az emberek közötti interakciók és a mindennapi élet apró csodái adják. Néha egy egyszerű séta a parkban, a fák zöldje és a madarak csicsergése, vagy egy érdekes beszélgetés egy ismerőssel képes felébreszteni a kreatív gondolatokat. Emellett a könyvek, zenék és művészeti alkotások is inspirálóan hatnak rám, hiszen ezek mind különböző nézőpontokat és érzéseket közvetítenek. Az ihlet tehát egy folyamatosan áramló energia, ami a világ sokszínűségéből táplálkozik.

Az a belső késztetés, hogy az ember megossza gondolatait másokkal, mindannyiunkban ott él. Akik mélyebben elmerülnek az írás világában, rendszeresen tapasztalják ezt az érzést, különösen, ha akad egy kis szabadidőjük és a megfelelő környezetben találják magukat. Ilyenkor leülnek, előveszik a papírt és a tollat, és hagyják, hogy a szavak életre keljenek. Az írás és a színészet egyaránt olyan diszciplínákat igényel, amelyek fejlesztik a fegyelmet és az önkontrollt; ezek a készségek pedig nemcsak a művészi tevékenységek során, hanem a mindennapi életben is pozitív hatással vannak rám.

A toll mellett a teniszütőt is megfogja néha?

A barátom, Szacsvay László, aki egy tehetséges színész, az állandó teniszpartnerem. Az utóbbi időben kevesebb időt töltünk a pályán, de korábban heti két-három alkalommal is együtt játszottunk. Bár a mérkőzések száma csökkent, a sportolásra továbbra is nagy figyelmet fordítok: rendszeres séta a rutinom része. A Vérmező közelsége miatt szinte mindennap leugrom, hogy néhány kört tegyek a festői területen.