A 'láncfűrészes' argentin elnök, aki nemrégiben olasz állampolgárságot szerzett Meloni jóvoltából, most szembesül azzal a kihívással, hogy országát stabilizálja és fejlessze. Az argentin gazdaság nehézségekkel küzd, és a politikai helyzet is instabil. Mik

Javier Milei, Argentína frissen megválasztott elnöke pénteken látogatott el Olaszországba, ahol a római kormány bejelentette döntését, hogy állampolgárságot adományoz neki. Az állampolgárságot a "ius sanguinis" elve alapján kapták, amely a vérségi leszármazáson alapul. Ez azért lehetséges, mert Milei három nagyszülője is olasz származású.

Nem csupán az elnök részesül olasz állampolgárságban, hanem Karina nővére is, aki emellett fivére kabinetfőnöki feladatait látja el, és a vezető politikai tanácsadójaként is tevékenykedik.

Milei már hosszú évek óta szoros kapcsolatokat ápol Giorgia Meloni olasz miniszterelnökkel, aki szintén a jobboldali-nacionalista irányzatot képviseli. Róma számára az állampolgársági ajánlat valójában egy ügyesen kidolgozott diplomáciai lépés, hiszen Olaszország új piaci lehetőségeket és kereskedelmi kapcsolatok kiépítését keresi az Unión kívüli országokkal. Argentína, mint a G20 csoport tagja, értékes partnernek számít, amely segíthet Olaszországnak a Dél-Amerika más gazdaságai felé irányuló kapcsolatainak megerősítésében.

Milei nyugati elkötelezettségének jele az is, hogy nem hajlandó csatlakozni az Oroszország és Kína vezette BRICS-csoporthoz, ahová pedig meghívót kapott. Ebben igazodik Donald Trump figyelmeztetéséhez, amely szerint az Egyesült Államok szankcionálni fogja a társulással közösködő államokat.

A római törekvések mögött felsejlik az a széleskörű európai aggodalom is, amely Donald Trump kormányzásának hatásaira reflektál. Különösen figyelembe kell venni a potenciális amerikai védővámokat és az olyan gazdasági szankciókat, amelyek elsősorban Kína ellen irányulnak, de közvetve az Európai Uniót is érinthetik.

Olaszország - előrelátóan - máris keresi az esetleges hátrányok elkerülésének módjait, amiben Argentína sokat segíthet, lévén a harmadik legnagyobb GDP-termelő az USA-tól délre.

Az európai vezetők legtöbbjének visszafogott udvariasságával szemben Milei "a történelem legnagyobb politikai visszatéréseként" üdvözölte Trump győzelmét, kifejezve reményét, hogy az lökést ad országa fejlődésének is.

1850 óta körülbelül 3,5 millió olasz hagyta el hazáját, hogy Argentínában keressen új életet. Az emigrációs hullám Mussolini korszakában újra felélénkült, amikor a világgazdasági válság súlyos következményekkel sújtotta Olaszországot. Az áttelepülés üteme később sem csökkent, és mára Argentína lakosainak kétharmada valamilyen olasz származással rendelkezik, ami mélyen beágyazódott az ország kulturális és társadalmi struktúrájába.

A Milei testvérpár apai nagyapja, Francesco Milei (alias Ciccio) 1926-ban vágott neki az útnak édesanyjával és három testvérével egy Cosenza melletti faluból. Argentínában zöldség-gyümölcs standot nyitott, és Norberto nevű fia már ott született. Ő a mai elnök apja.

A 82 éves Norberto állítólagosan bántalmazta gyermekét, és folyamatosan sértegette őt, úgy mint "haszontalan" és "értéktelen". Számos visszaemlékezés tanúsága szerint gyakran "Loco"-nak, vagyis hülyének titulálta a fiát.

Az apa a 90-es években igazi hatalmi figurává vált a városi közlekedés színterén, amikor a közönséges sofőrből egy hatalmas, több száz autóbuszból álló flottát birtokló vállalkozóvá avanzsált. Tettei tiszteletet és félelmet ébresztettek, de sosem nevezték gengszternek vagy maffiózónak. Zavaros és titokzatos múltja mára már alig érdekli az embereket, pedig abban adóelkerülés, amerikai ingatlanügylet és némi erőszak is szerepet játszott.

A 2022-es elnökségi választások során Milei soha nem hivatkozott a családjára. Apja csendben, a háttérben figyelte a választási harcot, míg Javier nem érzett késztetést arra, hogy szüleit meghívja az elnöki beiktatásra. Nővére volt az, aki ügyesen bejuttatta őket az egyik páholyba, hogy ott láthassák a történelmi pillanatot.

Meloni kormánya hónapokig dolgozott az eljáráson, amelyekkel állampolgárságot juttathat Mileinek. Az argentin tavalyi itáliai látogatásakor mesélt Meloninak olasz gyökereiről, és a miniszterelnök ezután adott utasítást az állampolgárság megadására. A mostani látogatás idejére minden jogi kétely és esetleges kifogás elhárult.

Érdekes megjegyezni, hogy Milei nem az első argentin elnök, aki argentin-olasz kettős állampolgársággal bír. Elődje, Mauricio Macri szintén rendelkezett ezzel a státussal, amelyet már elnökké választása előtt megszerzett az olasz útlevele révén. Néhány hazai jogi szakértő úgy véli, hogy az elnök kettős állampolgársága esetleg összeférhetetlenségi problémákhoz vezethet, de az argentin alkotmány nem tartalmaz ilyen jellegű tilalmakat. Hasonlóan, sok más ország jogszabályai, köztük a magyar alaptörvény is, nem zárják ki a kettős állampolgárságot.

Érdekes történeti anomália, hogy Bill Clinton amerikai elnök, aki Arkansasban látta meg a napvilágot, jogilag francia állampolgárságra is pályázhatott volna. Arkansas ugyanis a gyarmati időszakban Franciaország külbirtokának számított. Az Egyesült Államok első elnökei mind brit alattvalók voltak, és a brit monarchia uralkodója automatikusan állampolgára a Nemzetközösség minden tagállamának. Ezen a vonalon Emmanuel Macron francia elnök is érdekessé válik, hiszen hivatalból Andorra polgárának is tekinthető.

Olaszországban is felnagyítják az adományozással kapcsolatos problémákat, de ez a jelenség nem friss keletű, és nem csupán Milei kritikájáról van szó. Régóta létezik egy olyan érzés, hogy sok külföldi származású egyén, aki Olaszországban született, ott végezte el az iskolát, évek óta dolgozik, és rendszeresen adózik, mégsem tudja megszerezni az olasz állampolgárságot. Ők igazságtalannak látják, hogy a "ius sanguinis" elve minden egyéb jogot felülír, lehetővé téve, hogy olyan személyek, akik soha nem járultak hozzá az olasz költségvetéshez, mint például Milei, könnyen állampolgárságot nyerjenek.

Az esetleges enyhítések érdekében jelenleg is zajlik egy népszavazási kísérlet, amely még a római Alkotmánybíróság asztalán fekszik.

Közben az argentin gazdaság számos szempontból figyelemre méltó fejlődést mutat, ám mint minden érme, ennek is van egy másik oldala. Milei egy évvel ezelőtt lépett a hatalomra, ígéreteivel a krónikus hiperinfláció megfékezésére, melyhez egy különös metaforát használt: a 'láncfűrészt'. Ezzel a határozott képpel világossá tette, hogy radikálisan meg kívánja nyesni a felesleges állami költségeket és támogatásokat.

A hazai befektetők lelkesen üdvözlik a változásokat, hiszen a Merval részvényindex, amely az ország legjelentősebb tőzsdei cégeit tükrözi, lenyűgöző, 140%-os növekedést mutatott az elmúlt év folyamán.

Az eszköz jelenleg működik, mivel az állami szektor csökkentésével olyan kedvező eredményeket hozott, hogy Donald Trump kormányzati hatékonyságért felelős tanácsadói, élükön Elon Muskkal, Milei módszereit szeretnék alkalmazni. A libertariánus közgazdász vezetésével a kormány hónapról hónapra többletet tudott elérni a költségvetésében, ami Argentína történetében példa nélküli. Az infláció is drámai mértékben csökkent, a Nemzetközi Valutaalap pedig "a vártnál kedvezőbb eredményekről" számolt be.

A múlt hónapban, a floridai Mar-a-Lago-i rezidencián tartott találkozójukon Trump azt mondta, hogy Milei "fantasztikus munkát" végzett elnökként. A megválasztott elnök elsőszámú bizalmasa, Elon Musk pedig azt mondta a fogadáson, hogy "nekünk is nagyjából úgy kell csinálnunk, ahogy Milei elnök teszi Argentínában".

A költségvetési megszorítások árnyoldala az átlagos argentinok számára rendkívül súlyos terheket rótt. A szegénységi ráta, amely már eleve aggasztóan magas volt, 50% fölé emelkedett, miközben Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága továbbra is recesszióval és drámai munkanélküliséggel néz szembe.

"Amikor az infláció és a költségvetési helyzet alakulását vizsgáljuk, figyelemre méltó és figyelemre méltó eredményeket tapasztalunk" - nyilatkozta Hans-Dieter Holtzmann, a Friedrich Naumann Alapítvány dél-amerikai projektigazgatója. Ugyanakkor a liberális német agytröszt arra is felhívja a figyelmet, hogy a következő évre tervezett 5%-os GDP-növekedés talán túlzott elvárás, és a mélyebb recesszió lehetősége sokkal inkább valóságosnak tűnik.

Milei drasztikus lépéseket tett a közigazgatás átalakításában, csökkentve a minisztériumok számát 18-ról 8-ra. Eddig már több mint 30 ezer állami alkalmazottat bocsátott el, és jelentős megszorításokat vezetett be. Az energia- és közlekedési támogatások megszüntetése mellett gyakorlatilag leállította a legtöbb állami infrastrukturális projektet, valamint blokkolta az önkormányzatok támogatásait. Ráadásul befagyasztotta a közszolgáltatások béreit és a nyugdíjakat is. Ezen intézkedések következtében körülbelül 10 millió munkavállaló és nyugdíjas kerülhet hátrányos helyzetbe a 44 milliós országban.

Egy figyelemfelkeltő példa, hogy Milei megválasztásának időszakában a napi buszjegy ára Buenos Airesben mindössze 70 pesót (csupán 7 dollárcentet) tett ki, ami az állami támogatásoknak volt köszönhető. Azonban ezeknek a támogatásoknak a megszüntetése után a tömegközlekedési díjak drámai módon, akár tízszeresére emelkedtek, így sok argentin számára a napi buszozás gyakorlatilag elérhetetlenné vált.

Az argentin elnök nem lelkes híve az Európai Unió és a dél-amerikai országok közti csoportba szervezett kapcsolatoknak (Mersocur), és inkább a közvetlen kereskedelmi lehetőségeket keresi, főként az Egyesült Államokkal és egyes nyugat-európai gazdasági hatalmakkal. Noha az egyezmény időközben létrejött, még az Európai Parlament jóváhagyására vár, és egyelőre nem kötelezi el Argentínát semmilyen irányba.

A testvéri kapcsolatok kiépítése előtt tehát nincs adminisztratív akadály. A Milei-korszakot megelőző időszak adatai nem mutattak figyelemre méltó eredményeket, hiszen a két ország közötti kereskedelem alig haladta meg a 2 milliárd dollárt. Most viszont a felek ambiciózus célt tűztek ki: 2025-re legalább ötmilliárdra szeretnék növelni ezt az összeget, biztosítva a megfelelő egyensúlyt a két nemzet között. Az argentin lítiumkészletek kiaknázása kulcsszerepet játszik ebben a bővülési folyamatban, hiszen az olasz bányaipari és autógyártó cégek máris élénk érdeklődést mutatnak irántuk.

Szombaton az argentin elnök részt vett az Atreju-n, Meloni pártjának (Fratelli d'Italia)éves politikai partiján, ahol a menekültügy és a biztonsági kérdések szerepeltek fő témaként, és a két politikus gazdasági kérdésekről is szót ejtett.

Az olasz kormányfő egy nappal később bejelentette, hogy lemond az Európai Konzervatívok és Reformerek Európa-parlamenti elnöki tisztségéről, mivel hivatali kötelezettségei jelentősen megnövekedtek.

Eközben az uniós tagállamok már 25 éve vitáznak a dél-amerikai alkuról, melyet Németország, Spanyolország és Olaszország támogat, viszont Franciaország, Lengyelország és Ausztria teljes erőből ellenzi, tekintettel a mezőgazdasági vállalkozók érdekvédelmére. Ennek tükrében a végső egyezményre nem lehet mérget venni, főként azután, hogy Emmanuel Macron francia államfő nemrég azt közölte Von der Leyen bizottsági elnökkel, hogy a megállapodás jelen formájában elfogadhatatlan.