Ő a magyar irodalom történetének talán leginkább elemzett és leginkább megosztó személyisége.

A magyar irodalom történetének talán legnagyobb vitákat generáló és legtöbbször elemzett alakja Jókai Mór, akinek művészete nem csupán hazai, hanem nemzetközi szinten is jelentős hatást gyakorolt kortársaira. A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ és az Országos Széchényi Könyvtár által szervezett Jókai 200 című konferencia 2025. február 17. és 19. között kerül megrendezésre. Az esemény célja, hogy feltárja Jókai által feldolgozott és formált szöveghagyomány történeti átörökítését, értékelje a gazdag és sokrétű életművét, valamint foglalkozzon az irodalmi öröksége feldolgozásának aktuális kérdéseivel.

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) egy igazán ambiciózus vállalkozásba kezdett a Jókai 200 bicentenárium konferenciával. A háromnapos esemény során Jókai Mór életművét számtalan szempontból elemezték, a résztvevők között akadtak, akik a klasszikus irodalomtörténeti megközelítéssel rukkoltak elő, míg mások az irodalom gyakorlati alkalmazásának lehetőségeit mutatták be. A rendezvény sokszínűsége lehetővé tette, hogy a résztvevők különböző nézőpontokból ismerjék meg a népszerű író munkásságát.

Bevalljuk, egy-két szaktudományos előadásnál fel kellett kötnünk a gatyánkat, hogy követni tudjuk az elhangzottakat, vagy azért, mert az életműben ilyen mélyen nem merültünk el, vagy mert az előadó túl gyorsan beszélt. Ezt speciel megértettük, hiszen

Ez a téma minket sem tántorított el, hiszen a szekciók kiválóan összeállítottak voltak, így nehezen tudtuk eldönteni, melyik párhuzamos előadást válasszuk. Az első program Fried István lebilincselő prezentációja volt, aki A kései Jókai-regények hagyatéka című előadásában többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy Jókai nem csupán megérdemli a figyelmet újraolvasás révén, hanem azt is, hogy újraértelmezzük műveit. Az irodalomtörténész azt vizsgálta, van-e Jókai öregkori stílusa, és arra a megállapításra jutott, hogy igen. Emellett felidézte, hogy Jókai élete végén a kritikai kiadások a szerző hanyatlását sugallták, nemcsak szellemi, hanem fizikai értelemben is.

Jókainak sok minden eszébe jutott, de az, hogy hanyatlania kellene, az sohasem. Nemcsak azért, mert egy fiatal színésznőt vett el feleségül, hanem mert elkezdett valami újat. A Jókai-kutatás még nem tisztázta, hol vannak a váltások az életműben.

Az irodalomtörténész megállapítása szerint a többnyelvűség kulcsszerepet játszik a szerzők életművének alakulásában. Jókai Mór, mint a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja, egészen jól tudta, hogy Magyarország sokszínű nyelvi és kulturális tájban gazdag. E soknyelvűség nem csupán a valóság része volt számára, hanem regényeiben is élénken visszatükröződött, színesítve ezzel a történeteit és mélyítve a karakterek hitelességét.

Margócsy István a "Vadon virágai és az 1840-es évek romantikus prózája" című előadásában a fiatal Jókai világába kalauzolt minket. Az irodalomkritikus rámutatott, hogy a Vadon virágai regénnyel kapcsolatban egy különös megközelítést választott: nem csupán a művet magát elemezte, hanem annak történeti kontextusát és irodalomtörténeti helyét is. Érdekessége ennek a vizsgálódásnak, hogy a kötet körüli viták és a művek közötti kapcsolatok révén igyekezett feltérképezni, hogyan él tovább vagy éppenséggel miért marad háttérbe egy ilyen jelentős alkotás a magyar irodalom palettáján.

Az irodalomkritikus megállapítása szerint a mű a Jókai életművet körülvevő hatalmas szakirodalomban meglehetősen elhanyagolt helyet foglal el. Ezt a művet szinte észrevétlenül hagyta figyelmen kívül a kutatás. De milyen egyedi prózai világ tárul elénk a "Vadon virágai" lapjain?

Jókai különleges eseteket, például katasztrófákat ábrázolt, és úgy vélte, csak a szélsőséges esetek érdemesek figyelemre, mert az élet lényege csak azokban ragadható meg.

Margócsy István egy érdekes kérdést vetett fel: hogyan is tűnt el az irodalomtörténet látóköréből ez a korszak? A válaszában kiemelte, hogy a fő szereplő, Horváth János, Petőfi romantikus időszakát csupán egy lelki válságnak tekintette. Szerencsére ebből a válságból gyorsan felépült, de sajnos ezt a nézetet kiterjesztette az egész romantikus nemzedékre. Margócsy hangsúlyozta, hogy Jókait a kalandregények irányából érdemes megközelíteni, és ezt a megközelítést szeretné szélesebb körben is elfogadtatni – hiszen ő is ezt a nézőpontot népszerűsíti.

A könyvekkel zsúfolt teremben különös élmény volt részt venni egy olyan eseményen, ahol a hétköznapok csendes légköréhez képest a gondolatokat most hangosan is megosztották. Ezt a feladatot vállalta Vaderna Gábor, aki izgalmas előadásában Jókai Mór és a világirodalom viszonyáról beszélt, különös figyelmet fordítva az 1852-es elbeszélések filológiai kihívásaira. Kiemelte, hogy Jókai ebben az időszakban a török témájú regényein dolgozott, ám a Hangok a vihar után című elbeszélőkötetével több kiadóval is szerződött. Ez a lépés anyagi előnyöket hozott számára, viszont a szövegek egyre inkább elváltak egymástól. Ahogy Vaderna fogalmazott, a kötetben apokaliptikus jellegű történetek találhatók, amelyekben...

Pheng Cheah irodalomtörténész Worlding című művében arra világít rá, hogy a művek belső világai nem csupán helyszíneket tárnak elénk, hanem komplex időbeli folyamatokat is ábrázolnak. Jókai Mór Hangok a vihar után című alkotásában a történetek nem lineárisan, egy meghatározott cél felé haladnak, hanem a jövőbe tekintve, a képzelet szárnyain szárnyaló kalandok mentén bontakoznak ki. "Ezekben a narratívákban a történelem véletlenszerű események sorozataként jelenik meg" - emelte ki Vaderna Gábor, aki Margócsy István szellemében arra biztatta a hallgatóságot, hogy Jókai műveit a kalandregények perspektívájából közelítsék meg.

Külön szekciót szenteltek Jókai időskori, mondhatni botrányosnak ítélt korszakának, amikor a nála jóval fiatalabb Nagy Bella színésznővel élt házasságban, akihez verseket is írt. Az időszakról

A "Tedd egyedivé a szövegedet" című előadás során izgalmas eszmecsere bontakozott ki Jókai Mór Bellához írt verseinek esztétikai jelentőségéről. Baranyai Laura kifejtette, hogy a költő inkább belső dialógusként értelmezte ezeket a műveket, semmint valamilyen védekezésként a rá irányuló kritikák ellen. E megközelítés rávilágít arra, hogy Jókai művei mélyebb lelki és érzelmi dimenziókat tükröznek, amelyek az alkotó belső világának kifejezései.

Számos költeményében a feszültségekre reflektál, bocsánatot kér, vagy éppen egészségügyi problémákra utal. Ezek a személyes életükre vonatkozó részletek inkább egyfajta csatornaként szolgálnak, amelyek segítségével mélyebb érzelmi rétegeket tár fel.

Baranyai Laura rámutatott, hogy lehetséges, hogy Jókai verseiből kötet kiadását tervezte. "Ha valóban így volt, amire kétség sem férhet, akkor a szándékolt verseket a Jókai-hagyomány kontextusában is érdemes vizsgálni." Fülöp Dorottya egyetértett ezzel, hozzátéve, hogy bár ezek a versek nem kiemelkedőek esztétikai szempontból, szorosan kapcsolódnak az író életművének más részéhez. Patonai Anikó Ágnes véleménye szerint ezek a művek a drámákhoz is értékes adalékokat kínálnak, és fontos őket úgy is olvasni, hogy megértsük, miként viszonyul az író a képzőművészethez és a korabeli színházi gyakorlatokhoz.

Rózsa Dávid, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy "Jókai Mór életművével és műveivel kapcsolatosan fontos feladatunk van." Kiemelte, hogy a nagy író mesterien bánik anyanyelvünk grammatikájával és szókincsével. Alkotásai nemcsak hazánkban, hanem világszerte elérhetővé váltak, és ő volt az, aki európai és tengerentúli szinten is megvilágította a magyar nyelv prózai szépségeit. Rózsa Dávid továbbá arról számolt be, hogy a Jókai-bicentenárium keretében az OSZK Copia felületén mindenki számára hozzáférhetővé válnak a szerző Kézirattárában található autográf versei, kiegészítve fényképekkel és részletes metaadatokkal.

A Jókai 200 bicentenárium konferencia világossá tette, hogy a híres magyar író életműve sokkal színesebb és lenyűgözőbb, mint ahogyan azt eddig elképzeltük.