A négyévesek már igazán ügyesek, ők sokkal jobban bírják a kihívásokat - részt vettünk a Little Miss Hungary döntőjén!

Aranyos topánkák, feszülős, rövid felsők, műbőr nacik, abroncsos szoknyák, bongyor hajkoronák, izgatott gyerekek és még izgatottabb szülők. Egy esemény, ahol nemcsak a totyogósok, de a kamaszok is elsírják magukat; ahol az anyuka fittyet hány a szervező kérésére; és ahol úgy győzhet valaki, hogy lényegében nincs is ellenfele. Ilyen és ehhez hasonló jelenetek szemtanúi lehettünk a gyermekszépségversenyek olimpiáján, a 22. Little Miss Hungary döntőjén 2025. február 9-én a Duna Gardenben. Szervezők, versenyzők és szülők meséltek élményeikről, a versenyzés előnyeiről és lehetséges hátrányairól, valamint arról, hogyan készülnek fel a gyerekek egy országos megmérettetésre.

Szia! Én Lara vagyok, 10 éves, és izgatottan várom a versenyt! Remélem, hogy sikerül nyernem. Ennyi a lényeg!

Ennyi. A háttérben már javában zajlik a bemelegítés: a farmernadrágos, fehér pólós lányok és fiúk, mint egy színes forgatag, követik a mozgástréner utasításait, miközben szorgosan vonulnak végig a székek között. A szülők, akik a verseny izgalma miatt feszülten figyelnek, hamarosan kapnak egy határozott felszólítást, miszerint távozzanak, hiszen jelenlétük csak tovább növeli a már amúgy is ideges versenyzők feszültségét. Néhány anyuka engedelmeskedik, hátrébb húzódik, míg mások, mintha csak egy titkos versenyt folytatnának, továbbra is fújják a szót gyermekeiknek a sorok közül.

"Most már elég volt, sorakozzatok fel!" - inti őket a főszervező. Az első helyen egy 16 éves lány áll, míg a sor végén a csupán 3 éves, szőke kisfiú bámul felfelé.

Kezdheted a bevonulást. Indulsz, kétoldalt ki kell fordulni, megállsz, jobbra, balra

„A feladat egyszerűen hangzik, a gyerekek pedig lelkesen nekilátnak. Aki sikeresen teljesítette a vonulást, az a fotózás vagy a bemutatkozó interjú következik, ahol Hunyadi Donatella műsorvezető és Jian Ali plus size modell irányításával mutatkoznak be. Ők a zsűrizésben is aktívan részt vesznek. A legtöbb kislány magabiztosan áll a kihívás elé: egy rövid bemutatkozás során megosztják nevüket, korukat, hobbijukat, és elmondják, mit várnak a mai versenytől.”

Nemcsak a kislányok között van, aki a győzelemre hajt, a fiúk is magabiztosan állnak a kamera elé, és mondják fel bemutatkozó szövegüket. "Ádám vagyok, 10 éves, Dunaharasztiról érkeztem, és a mai versenytől azt várom, hogy megnyerjem."

Az egyik kisfiú szüleitől közben megkérdezem - persze nem ezekkel a szavakkal -, hogy mit keres egy fiú egy szépségversenyen, ahol az indulók 90 százaléka lány.

Ildinél még csak az első lépéseit tette meg, de most egy különleges eseményre kapott meghívást. Éppen ezért vagyunk itt.

- Hogyan éli meg egy fiú ezt a lányokkal teli környezetet? Vagy talán csupán előítélet?

- Nagyon élvezi. Én ezt nem erőltetem, ő akarja. Jól érzi magát a kifutón

„Tedd különlegessé a teljesítményed!” – mondja az édesanya, miközben a kisfia szótlanul, arca kifejezéstelen, szinte gépiesen végigcsinálja a versenyt. A „nem én erőltetem, a gyerek önszántából csinálja” kezdetű mondat annyiszor elhangzik a verseny során, hogy már-már gyanúsan ismerősen cseng.

De vissza az interjúkra, ahol többeknél eltörik a mécses: a legkisebb, 3 éves kislány a kamerák kereszttüzében elsírja magát, de egy tizenéves versenyzőt is hosszú percekig vigasztal az édesanyja.

Mióta kezdett el ennyire aggódni? Korábban mindig olyan jól boldogult...

- Kérdezi Jian Ali a lány édesanyjától. A terem másik sarkában gyerekek interjújának zaját hallani, köztük ott van a korábbi Balaton Szépe győztes, Liliána is. A 10 éves kislányt arról faggatják, melyik trófeájára a legbüszkébb, és hogy mikor nyerte el a Miss Balaton címet.

"Melyik évben történt mindez?" - kérdezi, miközben hátranéz a szülei felé.

2019, úgy vélem. De vajon számít ez? Minden egyes versenyt te nyersz meg!

- Hallatszik a válasz a büszke apuka ajkairól, tele örömmel és szeretettel.

A két és fél órás készülődés, nyilatkozás és fotózkodás valóban végtelennek tűnik, különösen amikor a gyerekek elkezdenek nyűgössé válni. Nem csupán a versenyzők feszülnek, hanem a babakocsikban utazó csecsemők is, akik szintén fáradtan nézik a felnőttek sürgés-forgását. Csúszásban vagyunk, hiszen többen késve érkeztek, ráadásul harminc gyereket összehozni nem éppen egyszerű feladat, még akkor sem, ha a versenyzést már jól ismerik. Az izgalom és a várakozás levegője egyre sűrűbbé válik, miközben mindenki próbálja megtartani a türelmét.

A szervezőkhöz fordulok, hogy mivel mérik a gyerekek teljesítményét. "A mozgás, a kisugárzás és természetesen az arc is lényeges szempontok," hiszen végső soron egy szépségversenyről beszélünk – furcsa lenne, ha a megjelenés ne játszana szerepet. Tehát a "teljes csomag" viszi a prímet? Igen, érkezik a megerősítő válasz.

Apró csodák világában, ahol a gyerekszépségversenyek varázslatos és néha zavarbaejtő színpada bontakozik ki, sokunk fejében él egy kép a valóságról. Képzeljük el a toporzékoló, szemtelen gyerekeket, akik néha igencsak megnehezítik a szülők dolgát, miközben milliós értékű kosztümökben feszítenek. A kirívó öltözékek, az eredeti bőrszínnél jóval sötétebb önbarnítók, a póthajak, amelyek mintha versenyt futnának egymással, és a seprűnagyságú műszempillák, melyek csak még inkább felerősítik a látványt. A szájban pedig sokszor olyan műfogsorok tündökölnek, amelyek nem is passzolnak a mosolyhoz, és a többcentis műkörmök csak tovább fokozzák a grandiózus hatást. Bár a televízióban látottakat hajlamosak vagyunk kétszeresére csökkenteni, amikor a valóságban elérkezünk, mégsem forgatunk valami realityműsort, és nem is a „hanyatló nyugaton” barangolunk, hanem a mi hazánkban, Magyarországon. Képzeljük csak el, hogy itt, a mi kis világunkban, kizárt, hogy ilyen mértékben űzzék ezt a különös ipart, mint ahogyan azt az Egyesült Államokban látni lehet. Mégis, a gyerekszépségversenyek itthon is elérhetik a maguk furcsa csúcsait, és a színfalak mögött sok titok, nevetés és könny is megbújik.

Az előválogatókon többszáz gyermek vett részt, a döntőbe pedig 32 gyermekmodell jutott be. A versenyzők a fináléban négy különböző kategóriában versenyeznek a közönség és a zsűri előtt:

Izgatottan és kíváncsian merülünk el az esemény forgatagában, és észrevesszük, hogy a mindennapok apró csodáiban itt is akadnak olyan szülők, akik a háttérből irányítják a gyerekeket. A pici modelleknek suttogva súgják, hogyan álljanak a kamerák elé, miként mosolyogjanak a zsűrire, vagy éppen hangosan figyelmeztetik őket: "Evolett, gyerünk!", amikor a kislány nem reagál a hívásra. Az egész helyzet tele van feszültséggel és szeretettel, ami még különlegesebbé teszi ezt a pillanatot.

„Oda megyünk, és azt csinálunk, amit csak szeretnénk!” – mondja a főszervező, de persze vannak határok, hiszen a versenyző kamaszlányok nem szeretnék, ha a sajtó előtt félmeztelenül mutatkoznának. Ez teljesen érthető, bólintunk egyetértően. Aztán megkapjuk az utasítást, hogy legyünk kíméletesek velük, és próbáljunk kedvező szögből fotózni a gyerekeket, mert már így is rengeteg kritikát kapnak. Ez is logikus, végül is a fiatalok érzékenyek a véleményekre. (Bár az egyik öltöző üvegajtaján keresztül szinte mindent meg lehet figyelni, de hát ez már csak egy apró részlet…)

Némelyikük arcán ott ül az a bizonyos eltökéltség, ami ahhoz kell, hogy sikert arassanak. Járásuk magabiztos, energikus, a zsűri zabálja őket. Mások félénkebben, megszeppenve, szomorkásan, már-már robotikusan sétálnak végig a sorok között. Ez lenne a verseny élvezete, amiről a szülők beszéltek? Aligha.

Különösen a legkisebbek mezőnyében: a bébi kategória egyetlen résztvevője, a mindössze 15 hónapos Ottóka, aki cukiságával teljesen elvarázsolja a zsűrit, és láthatóan az asztalon sorakozó pogácsákra is szemet vetett. Egyszerűen nem értem, miért izgalmas az, hogy egy csecsemő részt vesz egy versenyen (ráadásul vetélytárs nélkül), miközben a szülők az egész vasárnapjukat ennek a furcsa eseménynek szentelik.

A bébi kategóriában fotó alapján választjuk ki, hogy ki milyen cuki. Nagyon belenyúltunk a kis Ottóba, hiszen láthattad, hogy élvezte. Ment, integetett, tapsolt magának, persze van olyan baba, aki ezt nem bírja. Ottó nem aludt egész nap, mégis bírta. Szerencsésen választottunk

Bartolovics Ildikó így fogalmazott: "Kérlek, formáld át a szöveget, hogy az egyedi legyen!"

Ottóka, a verseny egyetlen résztvevője, váratlanul győzelmet arat! Apuka boldogan veszi át a trófeát, míg a győztes fehér szalagot a kisbaba nyakába kötjük, ami háromszor is körbefonja a pici testét.

Az ítészek között ott találkozhatunk Kiszel Tündével és lánya, Hunyadi Donatella is, aki nem feledkezett meg kiskutyájáról, Mimiről sem, így ő is elkíséri őt a versenyre. A résztvevők különböző korosztályokban indulnak: bébi, mini, little, pre-teen, tini, anyuka és nagymama kategóriákban. Igen, a versenyt nemcsak fiatalok, hanem anyukák és nagymamák is színesítik, hiszen a gyermekeik bátorítása és inspirációja motiválta őket, hogy megmérettessék magukat. A versenyzők végigvonulnak a lelkes közönség sora között, majd a zsűri elé érve különféle látványos pózokkal mutatkoznak be. Az eseményről nemcsak fényképek, hanem TikTok-videók is készülnek, hogy megörökítsék ezt a felejthetetlen pillanatot.

Bár az ő nevével (is) reklámozzák a versenyt, Kiszel Tünde nem több mint biodíszlet; azon kívül, hogy pontokat osztogat, néha feláll, és széles mosollyal az arcán - és a legújabb naptárral a kezében - megy egy kört a versenyzők között, de ennél több szerepet nem kap az eseményen. Talán a naptárat sem az ötévesek értékelik igazán.

Van valaki, aki el tudná vinni a kutyát egy kis sétára?

- Szóval, kedves közönség! - kezdi a főszervező, miközben a színpadon próbálja felhívni a figyelmet a zűrös helyzetre. Az asztal alatt, ahol eddig csendben lapult, most újra meg újra felhangzik a kutyus csaholása. - Donatella, sürgősen szükség van rád a zsűrizéshez! De előbb a kutyát ki kéne vezetni... A közönség azonban mintha süket lenne, senki sem figyel a műsorvezető házikedvencére, mindenki a saját kis csodájával van elfoglalva, akit a versenyre hozott. A gyerekek izgatottan mutogatnak a színpadra, míg a felnőttek a telefonjaik képernyőjébe mélyednek, szinte észre sem véve a kutyus zűrzavarát. A főszervező egy fáradt sóhajtással próbálja összeszedni a gondolatait, és reméli, hogy a helyzet hamarosan megoldódik.

A külső szemlélő könnyen azt hihetné, hogy a folyamatos díszítkezés, a magamutogatás és a versengés világában elkerülhetetlen a személyiség és az értékek torzulása. De valójában mi csak a felszínt érzékeljük – bár néha a felszín többet árul el, mint bármilyen szó. Meglepetten tapasztaljuk, hogy a lányok között nemhogy rivalizálás, de még féltékenység sem mutatkozik; legalábbis nem látunk semmi olyan jelet, ami negatív érzéseket sugallna. Éppen ellenkezőleg: szívélyesen csevegnek, dicsérik egymást, és ölelések között cserélgetik a karkötőiket, közös szelfiket készítenek. Úgy tűnik, hogy élvezik a társaságot, és inkább felemelik egymást, mintsem lehúznák.

ahol mindenkit elfogadnak olyannak, amilyen, legyen kicsi, nagy, duci, vékony, magas, alacsony, szőke, barna, szemüveges, fogszabályzós, X-lábú vagy beszédhibás.

A kamaszok sokkal visszafogottabbak, mint korábban, csendesen ülnek a helyükön, vagy éppen készülődnek a következő feladatra, és alig váltanak szót egymással. Már az arcukon megjelenik a verseny súlyának érzése, függetlenül attól, hogy ez mit is jelent számukra. A legkisebbek között viszont érezhető egyfajta feszültség, ami nyilvánvalóan a korukból adódik. A félénk kislányok óvatosan méregetik egymást, miközben néha kisebb összeütközések is kialakulnak közöttük. De ahogy telik az idő, végül ők is kezdenek feloldódni, és önfeledten kacarásznak tovább. Ismét megerősítést nyer, hogy a gyermeki haragnál nincs is rövidebb életű érzelem.

A versenyzők között számos profi és szerződött modell található, akik közül sokan már részt vettek alapképzéseken vagy akár egy intenzív, kétnapos gyorstalpalón is. Bartolovics Ildikó hangsúlyozza, hogy nem elegendő pusztán megjelenni a Little Miss Hungary versenyen; a siker érdekében alapos felkészülés szükséges. A döntő előtt országos előválogatókat rendeznek, amelyek online és személyesen is zajlanak. Ezen előválogatók során kategóriánként 8-8 kislány juthat a fináléba. A résztvevőknek két utcai és egy elegáns ruhával kell készülniük, miközben a zsűri figyelemmel kíséri, hogy a gyerekek valóban élvezik-e a versenyt, és szívvel-lélekkel részt kívánnak venni benne.

Az előválogatókon hamar világossá válik, hogy a gyerek valóban szeretné-e részt venni, vagy inkább az édesanyja az, aki motiválja őt. Sok esetben a gyerekek érdeklődése dominál, de a kisebbek még nem mindig tudják egyedül meghozni ezt a döntést, ezért az anyukák segítsége elengedhetetlen. Ahogy azt már észrevehetted, a bébi kategóriában viszonylag kevés résztvevő van, hiszen ez a korosztály számára igencsak megterhelő lehet.

A 4 évesek már ügyesek, sokszor még jobban bírják a tempót, mint a felnőttek, köztük én is.

Amikor a gyerek továbbjut az előválogatóról, kap tőlünk egy videót, ami alapján gyakorolni kell otthon, mielőtt a színpadra lépne. Amikor ideérkezik, már felkészülten jön.

A magyar szépségversenyek világában a természetesség kiemelkedő szerepet játszik, ellentétben az amerikai show-k extravaganciájával. Itt nem találkozunk póthajakkal, szoláriumozott bőrrel vagy provokatív öltözetekkel. Persze, egy-két haspoló és miniszoknya megjelenik, de ezek inkább a fiatalok stílusát tükrözik. "A sminkünk általában alapszintű, csupán azért, hogy a fotók jobban mutassanak, és elkerüljük a túlzott retusálást. A kislányok egy kis szempillaspirált és szájfényt kapnak, de ez évente egyszer bőven elég" - mondja a főszervező. "Nem az amerikai, eltorzult trendeket követjük, hanem igyekszünk megőrizni a természetességet." A ruhák többségét a szülők készítik, hiszen nem az ár a lényeg, hanem a kreativitás. Azonban a laikus szemlélők is észrevehetik, hogy sok versenyző bolti ruhákban érkezik, ami kissé ellentmond a természetesség eszméjének.

Amikor rákérdezek a negatív kritikákra, a főszervező így reagál:

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: "Őszintén szólva, számomra nem jelent gondot, ha negatív vélemények is megjelennek. Mindenkit szeretettel várunk, hogy személyesen tapasztalja meg a dolgokat. Nem állítok meg senkit, hiszen a szólásszabadság a lényeg, és én is találkoztam már kritikákkal az interneten – ez a mai világ része. Ezzel együtt fontos, hogy szembenézzünk a kihívásokkal. Alapvetően úgy vélem, hogy a rólunk készült cikkek többsége pozitív hangvételű. Azok, akik ellátogatnak hozzánk, teljesen más perspektívából látják a helyzetet, mint akik csupán olvasnak vagy hallanak rólunk."

Legyek őszinte? Tavaly tavasszal egy meglehetősen nehéz időszakon mentem keresztül a Little Miss-szel kapcsolatban. Újságíróként jól tudom, hogy a sztori a lényeg, és az igazán figyelemfelkeltő történetek akkor születnek, ha van bennük egy kis dráma, legyen az pozitív vagy negatív. Akik versenyezni szeretnének, végül így is eljönnek. Mi továbbra is működünk és haladunk előre. A munkám a szenvedélyem, és már huszonkét éve élvezem ezt az utazást.

A gyerekszépségversenyek témájánál az újságírókban – és vélhetően a társadalomban is – jogosan felvetődik az aggodalom: vajon a szervezők és a szülők nem tartanak-e attól, hogy a kicsik nyilvános fotói, amelyek a közösségi médiában könnyen elérhetőek, rossz kezekbe kerülhetnek.

Bartolovicsék állítólag gondosan ügyelnek arra, hogy a neten található fényképek ne kerülhessenek mások kezébe felhasználás céljából.

- Fontos, hogy olyan képet ne osszunk meg, ami túlzottan feltűnő vagy kirívó lenne.

- Hogyan lehet ellenőrizni, hogy más ne használja fel ezeket a képeket?

- Nos, ez elképzelhető. Elég gyorsan kiderül, ha valaki visszaél a helyzettel. Magyarországon két ügynökség foglalkozik szépségversenyek lebonyolításával. Mi már régóta a szakmában vagyunk, és sok tapasztalattal rendelkezünk ezekben a kérdésekben.

Tisztában vagyok vele, hogy valójában nem találkozunk a szavainkban...

A főszervező megjegyzi, hogy nem mindegy, milyen kép kerül ki a gyerekről. "Bár még kislányok, már most kész nők. Itt a szülők szerepe is elengedhetetlen, hiszen ők a háttérből figyelik és irányítják a gyerekeket. De hadd kérdezzek valamit: vajon egy TikTok-videó, egy Instagram-poszt, egy rúdtánc vagy akár egy úszóverseny nem jelenthet veszélyt?" – utal vissza arra a pontra, amikor az elején említettem az ex-élsportolói tapasztalataimat.

Természetesen, ahogy ő fogalmazott, a szépségversenyek valójában több szempontból is kockázatosak. Hiszen számos gyönyörű, feltűnően vonzó kislány is részt vesz rajtuk, akik a főszervező szerint "tökéletesen össze vannak rakva". Ugyanakkor a mindennapi életben ezek a lányok nem mindig ilyen ragyogóan csillognak.

De vajon miért elengedhetetlen, hogy a fiatalok már kiskorukban részt vegyenek a versenyeken? Miért ne lehetne türelmesen megvárni, míg elérik a felnőttkort, és akkor próbálkozni a szépségversenyeken? Amikor ezt a kérdést felteszem, gyakran csak annyit hallok:

Mi a helyzet a gyerekszínészekkel? Hogy jobban megértsd... Nálunk a lányok egy különleges útra lépnek, és körülbelül 30 százalékuk képes ezen az úton tovább haladni. Modellkarriert építenek, filmekben tűnnek fel, vagy éppen a divatipar színpadán bontogatják szárnyaikat.

A versenyek állítólag önbizalmat adnak a lányoknak, akik ezen kívül elsajátítják, hogyan sminkeljenek, hogyan csinálják meg a hajukat, és persze - a lényeg - stílusérzéket is tanulnak.

A rendezvény szervezői meghívtak minket, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, hogy a gyermekszépségversenyek mögött nincsenek rejtett, botrányos szándékok. Ez a közeg tele van szeretettel, egy hatalmas családra emlékeztet, és egy szoros, összetartó közösséget alkot. Annyira erős a kötelék, hogy az eredményhirdetés pillanatában a főszervező kifejezetten a szülők felé fordulva hangsúlyozza: "itt nincs helye haragnak, mert az csak a gyerekek lelkét sértheti..."