A világot átható zűrzavarral együtt megérkezett a modern aranyláz kora.

A globális bizonytalanság és a nemzetközi pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megrendülése közepette jelentős aranyláz bontakozott ki 2024-ben. A jelenség hátterében összetett geopolitikai és gazdasági folyamatok állnak, amelyek alapvetően változtathatják meg a nemzetközi pénzügyi rendszer jelenlegi struktúráját. A biztonságos befektetésként számon tartott nemesfém ára rekordot döntött idén, a felvásárlás pedig várhatóan 2025-ben sem hagy alább.

2024-ben a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakulásának figyelemre méltó szakaszába léptünk, amelynek egyik legfeltűnőbb megnyilvánulása a globális aranyláz megjelenése volt.

Az arany ára történelmi magasságokba emelkedett, és most már meghaladja a 2800 dollárt unciánként. Ez a figyelemre méltó növekedés 35 százalékos emelkedést jelent az év eleji értékekhez képest. Ez a teljesítmény messze túlszárnyalja az amerikai részvénypiacok 20 százalékos növekedését, illetve az európai tőzsdeindexek teljesítményét is.

Az aranyat régóta a biztonság szimbólumaként kezelik a befektetések világában. A piaci zűrzavarok, az infláció vagy a geopolitikai feszültségek időszakaiban gyakran képes megőrizni, sőt, akár növelni is az értékét.

Az újkori aranyláz mögött húzódó fő mozgatórugók a központi bankok, különösen azokban az országokban, amelyek igyekeznek csökkenteni a dolláralapú nemzetközi pénzügyi rendszerhez való alkalmazkodásukat. Ez a jelenség nem mai találmány, hiszen az emberek és intézmények évszázadok óta vásárolnak aranyat, legyen szó tartalékolásról vagy befektetésről, és a jegybankok sem képeznek kivételt e gyakorlat alól. A központi bankok számára viszont különösen nagy felelősség hárul, mivel ők kezelik és őrzik saját országuk tartalékait. A jegybanki aranytartalékok gyarapítása fizikai aranyvásárlást jelent, amelyet az adott állam központi bankja raktároz el, akár belföldön, akár külföldön.

A Politico elemzése szerint a vásárlások mögött három alapvető stratégiai megfontolás húzódik meg.

A központi banki vásárlások erős hatást gyakorolnak a magánbefektetői szektorra is. A spekulatív pozíciók annak ellenére megháromszorozódtak az elmúlt 12 hónapban, hogy a jegybanki vásárlások üteme 2024-ben már mérséklődött. Különösen figyelemreméltó, hogy az aranyár emelkedése akkor is folytatódott, amikor az amerikai jegybank (Federal Reserve = Fed), valamint az Európai Központi Bank megkezdte a kamatok csökkentését.

Ez a folyamat eltér a történelmi mintázatoktól. A jelenlegi irányvonal egy mélyreható, strukturális átalakulás jeleit mutatja a nemzetközi pénzügyi rendszerben. A dollár dominanciája, bár még mindig jelentős (a globális devizatartalékok 58 százaléka), fokozatosan csökken a korábbi 65 százalékos szintről. A BRICS-országok (Oroszország, Kína, Brazília, India, Dél-afrikai Köztársaság) központi bankjai jelenleg tartalékaik mindössze 10 százalékát tartják aranyban -szemben a fejlett országok 70 százalékos arányával -, várhatóan hosszú távon is jelentős vásárlók maradnak.

Az aranyláz nem csupán egy átmeneti piaci jelenség, hanem egy mélyebb bizalmi válság és rendszerszintű átalakulás indikátora. Az arany felértékelődése azt jelzi, hogy mind az intézményi, mind a magánbefektetők egy biztonságosabb, az amerikai dollártól kevésbé függő tartalékolási rendszer felé mozdulnak el.

A folyamat különös jelentőséggel bír a fejlődő országok számára, amelyek egy párhuzamos, az amerikai befolyástól függetlenebb pénzügyi rendszer kiépítésén dolgoznak. Az arany semlegessége és történelmi szerepe mint "bizalmi szimbólum" különösen értékessé válik egy olyan átmeneti időszakban, amikor a geopolitikai feszültségek növekednek és az intézményekbe vetett bizalom csökken.