Amióta ezt a különleges receptet alkalmazom a brassói aprópecsenye elkészítésére, mindenki odáig van érte – úgy tűnik, hogy felfedeztem a legfinomabb brassói titkát!

A brassói aprópecsenye, vagy ahogyan sokan ismerik, a brassói, egy rendkívül egyszerű, ám számos szempontból kihívásokkal teli étel. Felfedjük, miért érdemes óvatosnak lenni vele, és megosztunk veletek egy hibátlan receptet is, amely garantáltan elnyeri a tetszéseteket!

A brassói aprópecsenye népszerűségét a köznyelvben a "brassói" név adta, ám érdekesség, hogy valószínűleg nem sok köze van az erdélyi szász városhoz. Létezik azonban egy romantikus eredettörténet is, amely szerint a receptet egy Gróf Nándor nevű vasutas szakács találta ki, amikor még ez a foglalkozás létezett! A történet szerint a Brassó-Budapest vonalon született meg ez a különleges étel, amely azóta is sokak kedvence.

Szokatlanul sok megfejtést találunk az étel eredetére. A teljesség igénye nélkül idézzük a brassói Wikipédia oldalát: "Pető Gyula Ételkészítési ismeretek című szakkönyve szűzpecsenyét készíttet füstölt szalonnával, fokhagymával, főtt burgonyával. Az eredetről nem beszél. Papp Endre állítja, hogy a receptet ő találta ki egy versenyre 1950-ben és trianoni nosztalgiából nevezte el (szalonnás, szűzpecsenyés, hagymás, zöldborsós, paradicsomos, zöldpaprikás recept, resztelt burgonyával)." Egy negyedik sztori szerint "az óbudai Weiss kocsma tulajdonosának felesége találta ki a brassóit egy más változat szerint mint egytálételt Brassóy Károly asztalos mester születésnapjára. Ez majoránnás, hagymás sertéshús, tarhonyával."

Ha mindezek a színes erdélyi vonatok, a Trianon emléke, és az óbudai kocsmák hangulata nem lenne elegendő, érdemes megemlíteni egy régi, különleges receptet is. Ebben a fogásban bélszín, paradicsom, vörösbor, gomba és tarhonya találkozik, messze elrugaszkodva a mai brassói apróhúsok ízvilágától. Ez a klasszikus étel igazi időutazást kínál a konyha világában.

Ez a színes és sokszínű hátterem ösztönzött arra, hogy bátran belevágjak az alapanyagok felfedezésébe és kísérletezésébe.

Valószínűleg mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a száraz és íztelen brassói éppúgy csalódás, mint a zsíros, mócsingos változat. A kifőzdék és ételkiszállítók brassóija gyakran sajnos éppen ilyen száraz. Különösen furcsa, ha a hús csirke vagy pulyka, hiszen ezeknek az alapanyagoknak a lényegük a szaftosság. Ebben az ételben a zamatos hús kulcsszerepet játszik, ezt talán senki sem vitathatja.

A szaftosság azonban nem jelent felesleges zsírt vagy olajat. Nem szabad túladagolni, nem ettől lesz finom. Sok vendéglőben a húsnyesedék kerül a brassóiba, nem színhús, ez is egy tipikus hiba.

A kulcsfontosságú dolog, hogy ne a felesleges olaj vagy zsiradék hozzáadásával próbáljuk meg szaftosabbá varázsolni az ételt.

Bár a porhanyós sertésszűzpecsenye valóban kiváló alapanyag, a konyhai kísérletezéseink során arra a következtetésre jutottunk, hogy érdemes két különböző sertéshús-részt kombinálni a még gazdagabb ízélmény érdekében.

Ez a végtelenül egyszerű húsétel a kétféle textúrától izgalmasabb lesz, és a zsírosabb sertéstarja (vagy ehelyett lapocka) sokat dob az összképen. Mint látható, nem létezik ortodox recept, érdemes tehát kikísérletezni a saját kedvencünket. A zsírosabb húsrész sem jelenti azt, hogy mócsingos hús kell bele, egyszerűen csak érdemes kevésbé száraz alapanyagokból főznünk.

Innen már csupán egy apró kérdés merül fel: zöldborsóval vagy anélkül készüljön az étel? Most van itt a zsenge zöldborsó ideje, úgyhogy érdemes kihasználni a szezont!

Tejfölös uborkasalátával, uborkával vagy más savanyúsággal tálaljuk.