Az Egyesült Államok, ahol a férfiak fokozatosan visszanyerik befolyásukat: milyen kihívásokkal néznek szembe a nők manapság?

Donald Trump első másfél hónapja egy groteszk és elnyomó hadjárat a nők ellen, miközben látszólag éppen őket védi. A milliárdosok is hátat fordítottak nekik, a helyzet pedig olyan, mintha egy Margaret Atwood regénye és egy Monty Python szkeccs találkozna. Szerencsére a feminista és környezettudatos rúzsmanufaktúra hatékony fegyvert biztosít az ellenállóknak, lehetővé téve, hogy még a szakállas férfiak is vérvörös ajkakkal provokálják az elnököt.

Aki nem egy elhagyatott barlangban tölti mindennapjait, az valószínűleg már tudja, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok korábbi elnökének beiktatása után egy sor, a liberális eszmék és a woke identitáspolitika ellen irányuló intézkedést és törvényt hozott. Ezen lépések közül az egyik legfontosabb az a kijelentés, amely végre világossá teszi:

Valóban, mivel jogszabályról van szó, fontos lenne tisztázni a férfi és nő fogalmát. Trump tanácsadói úgy vélték, hogy a biológiai nemet a fogantatás pillanatában érdemes meghatározni, azaz a születés előtti szakaszban már rögzíteni, hogy ki számít férfinak és ki nőnek. E szerint nő az, aki a fogantatáskor "nagy szapórítósejteket" termel, míg férfi az, aki a "kicsiket". Ez elsőre logikusnak tűnik, de van egy alapvető probléma: a fogantatás pillanatában az ember még nem termel szaporítósejteket, sőt, egy ideig még utána sem. Az első szakaszban minden embrió azonos felépítésű, se nem férfi, se nem nő - és csak később, a fejlődés során alakulnak ki a nemi jellemzők. Azok a biológiai folyamatok, amelyek a férfi és nő közötti különbséget létrehozzák, csupán később indulnak el, így a férfi nemi jellemzők kialakulásának forrása valójában a női alapokra vezethető vissza.

Ezek után nem meglepő, hogy januárban, amikor ez a furcsa jelenség elindult, rengetegen elkezdtek viccelődni azzal, hogy...

Így tehát, ha már Hillarynak és Kamalának nem sikerült, itt van nekünk Donald Trump, Amerika első női elnöke.

Ez persze nem teljesen állja meg a helyét, hiszen a lényeg éppen az, hogy a fogantatás pillanatában még nem léteznek férfi és női identitások, így nem is lehet a nemet ennek alapján meghatározni. A tudományos szempontból megalapozott álláspont tehát az, hogy az Egyesült Államokban a törvények értelmében jelenleg mindenki nonbinárisnak számít. Ez a helyzet pedig ebben a kontextusban, valljuk be, legalább annyira furcsa, mint az, hogy mindenki nőnek tekinthető.

Ezt a témát most azért vetjük fel, mert amikor a nők helyzetéről beszélünk Trump Amerikájában, elengedhetetlen, hogy kiemeljük: Trump és kormánya jelenleg képtelen megfogalmazni, mit is jelent valójában a női identitás. Ez a zűrzavar jól tükrözi a nők jelenlegi helyzetét: vannak, akik még mindig reménykednek a változásban, míg mások úgy vélik, hogy a férfiakkal való egyenlő esélyek elérése már rég elveszett illúzió. És ami a legfrusztrálóbb: egyik csoport sem tudja pontosan, hol is állunk most, és milyen jövő vár ránk. A bizonytalanság mindenkit körülölel.

Ez az egész definíciósdi természetesen arról szól, hogy ellenséggé és nem kívánt személyekké tegyék az LMBTQI-aktivistákat és az összes transzszexuális amerikait - valahonnan ismerősnek tűnik ez, de most meg nem mondom, honnan -, csakhogy Trump akarva-akaratlanul is berántotta az örvénybe és megalázta az egész női nemet (mármint a valódit, nem azt, ami a fejében létezik), akik most szintén szenvednek az új szabályok miatt. Már csak azért is ironikus ez, mert Trump megígérte a választás előtt, hogy megvédi majd a nőket. Igaz, nem a rájuk leselkedő veszélyektől és a felszabadításuk előtt tornyosuló akadályoktól, hanem a "szélsőséges genderideológiától", amelyet - bármit is jelentsen - állami pénzből most már nem lehet propagálni. Kampánystábjában állítólag többen is próbálták figyelmeztetni, hogy óvatosan emlegesse a nők védelmét úgy, hogy mindenki tudja róla, mennyire (nem tiszteli őket), Trump hajthatatlan maradt. Öt nappal a választás előtt azt mondta:

Ebből lett az, hogy kimondták, hogy csak biológiai nem létezik, és abból is csak kettő, kitiltották a transz sportolókat a női versenyszámokból, kihirdették a "sportoló nők és lányok nemzeti ünnepét", és mintegy mellesleg

befagyasztották a bántalmazott nőket segítő civil szervezetek támogatásait; a nőkről szóló egészségügyi adatok (beleértve a zaklatásból, bántalmazásból adódóakat) eközben eltűntek az állami honlapokról.

A kormányzati személyzeti változások különösen érdekes fordulatokat vettek: kezdetben Matt Gaetz floridai képviselő volt a kiszemelt államügyész, de végül nem ő kapta meg a posztot. Ehelyett Pete Hegseth védelmi miniszteri széket nyert el, míg a vakcinaellenes megnyilvánulásairól ismert Robert F. Kennedy Jr. az egészségügyi miniszteri pozíciót töltötte be. Mindhárman közös pontja, hogy már súlyos zaklatási ügyekbe keveredtek, és habár a bizonyítékok meggyőzőnek tűnnek, mindannyian határozottan tagadják a vádat.

Trump másik nagy akciója, hogy visszavonta a korábbi kormányok sokszínűséget, egyenlő esélyeket és inklúziót támogató intézkedéseit. Azaz innentől kezdve nem ajánlott - az állami szférában egyenesen tilos - olyan programokat működtetni, amelyek segítik a kisebbségben lévő vagy hátrányos helyzetből induló csoportok elhelyezkedését és beilleszkedését a munkaerőpiacon. Mostantól tehát senkit nem vehetnek fel és hozhatnak előnyös helyzetbe "csak" azért, mert egy bizonyos nemzetséghez, etnikumhoz vagy egyéb közösséghez tartozik.

Az ilyen programokról - amelyeket még a Biden-kormány is aktívan támogatott - évtizedes vita zajlik Amerikában; a támogatóik szerint csak így lehet felzárkóztatni és integrálni az előítéletek által sújtott és a fehér, gazdag férfiak uralta patriarchális rendszerben hátrányból induló közösségeket, amíg ki nem alakul a tényleges esélyegyenlőség. Jobbára konzervatív ellenzői szerint pedig Amerika többek közt azért nagyszerű hely, mert mindenkit a teljesítménye és a rátermettsége szerint illetnek meg a lehetőségek, nem a származásuk szerint, így pozitív diszkriminációnak helye nincs. Most persze leegyszerűsítettük, de az azért fontos, hogy az utóbbi gondolatot főleg azok vallják, akiket amúgy nem érint a negatív diszkrimináció, azaz a rendszer haszonélvezői: a többségi társadalomba tartozó, stabil egzisztenciájú férfiak.

Az állami szektorban egy tollvonással eltüntették ezeket a programokat, míg a magáncégek esetében csupán annyira csökkentették a támogatásokat. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált - mintha bárkit is meglepett volna -, hogy a nagyvállalatok vezetői addig liberálisak és progresszívek, amíg az számukra előnyös. Trump beiktatásakor már ott állt a színpadon az összes milliárdos, akik a zsíros állami pozíciók megszerzésére hajtottak: Elon Musk, aki hirtelen a saját machósága fénye alatt tündökölt, Mark Zuckerberg, aki eddig rejtőzködött, és Tim Cook, az Apple vezére is. Mindezek mellett Jeff Bezos, az Amazon alapítója, valamint a Google és a TikTok vezetői is megjelentek. Ráadásul a többségük feleségével együtt érkezett, ezzel egyértelmű üzenetet küldve:

Ennek megfelelően a nagyobb cégek egymásra licitálva jelentették be, hogy lekapcsolják az egyenlősítő (diversity, equality and inclusion, azaz DEI) programjaikat. Az Amazon, a Google és a Meta lelkesedése nem meglepő, de így tett a Disney, a Pepsi, a nagyobb bankok, és az olyan viszonylag könnyű elhelyezkedést ígérő munkahelyek, mint a Walmart, a Target és a McDonald's. A Target egyébként először megvédte ezeket a programjait, aztán később mégis igazodott Trumpékhoz; az Apple szintén megtartotta volna őket, de Tim Cook pár napja azt nyilatkozta, "valószínűleg megváltoznak majd".

Miért kerülnek a nők jogai és lehetőségei a középpontba? Azért, mert a különböző programok, amelyek célja a kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok támogatása, most már egyértelműen érintik a nőket is. Képzeljétek el, hogy az Egyesült Államokban a legnagyobb hátrányos helyzetű csoport a nők, köztük a fehér, heteroszexuális, amerikai születésű nők. Most egyre többen jönnek rá, hogy a programok megszüntetése őket is súlyosan érinti, és felzárkózási lehetőségeik drámaian csökkennek. Különösen aggasztó a helyzet a tudományos területeken (STEM), ahol a nők már most is érzik, hogy a lehetőségek bezárulnak előttük, és a környezet egyre inkább ellenséges. A rendszer eddig sem kedvezett nekik, de a nőjogi mozgalmaknak és a korábbi kormányzati intézkedéseknek köszönhetően jelenleg körülbelül 35%-os arányt képviselnek a tudományos pályákon. Néhány területen azonban ez az arány mindössze 20%. A most belépő fiatal nők számára még nehezebb lesz, hiszen a férfiak dominálta világ újra vissza fogja venni a terepet. Különösen aggasztó, hogy a legutóbbi kormányzati adatok szerint az évtized végére közel 70 ezer tudományos munkahely várja, hogy betöltsék őket.

Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtószóvivője nemrégiben azt állította, hogy Amerika mostantól "visszatér a teljesítményelvű és érdemeken alapuló társadalom képéhez, ahol az embereket a képességeik alapján választják ki, nem pedig a bőrszínük szerint". Szerinte ez minden amerikai közösség, etnikum és vallás számára győzelmet jelent. Bár ez elsőre logikusnak tűnhet, a valóság az, hogy a kormány ezzel figyelmen kívül hagyja a férfiak és nők között fennálló egyenlőtlenségeket. Az a tény, hogy a nőknek (papíron) az élet számos területén ugyanolyan jogai vannak, mint a férfiaknak, nem jelenti azt, hogy a lehetőségeik valójában azonosak lennének. A beléjük nevelt (ön)elnyomásról nem is beszélve, ami tovább árnyalja ezt az egyenlőséget. Magyarországon is hasonló a helyzet: a jogi egyenlőség mellett a társadalmi valóság gyakran eltér az elvárt normáktól.

- tette fel a kérdést az NBC-nek egy neve elrejtését kérő kutatónő.

Bár látszólag keveseket érint, mégis sokat elmond a helyzetről, hogy innentől kezdve szinte lehetetlen feladatra vállalkozik az a nő, aki tűzoltó szeretne lenni. Nem tiltották meg nekik, hogy jelentkezzenek, és elvileg fel is vehetik őket, megszüntették viszont a kifejezetten nőknek szervezett kiképzőtáborokat, ahol biztonságos környezetben, tapasztalt női tűzoltók gyakorlati és lelki támogatásával tanulták volna meg a szakmát. Bár jogosnak tűnhet az érv, hogy egy női tűzoltónak ugyanazt a teljesítményt kell nyújtania, mint egy férfinak - és ez így is van, amint munkába állnak -, egyáltalán nem mindegy, hogyan ismerkednek meg ezzel a pályával. Így, hogy megszűnnek a női táborok, kevesen mernek majd belépni ebbe a hagyományosan macsó világba. A nők aránya a tűzoltók közt most is csak 13 százalék; nemsokára ennél is jóval kevesebben lesznek. "Nem fér a fejembe, hogyan gondolhatja bárki, hogy az egyenlőség, sokszínűség és inklúzió rossz dolgok" - nyilatkozta a The 19th nevű magazinnak Riva Duncan, a női tűzoltókért lobbizó Frassroots Wildland Fire egyik vezetője. "Biztos, hogy ezek után jóval kevesebben jelentkeznek majd."

Jelenleg még csak most kezdik felfedezni és értékelni, hogy milyen következményekkel jár a nők számára, ha nem kapnak támogatást, mint hátrányos helyzetű csoport. A tűzoltóság csupán egy kiemelkedő példa, de sok hasonló esetet tapasztalhatunk majd a következő hónapok során.

Az pedig már csak lazán kapcsolódik a témához, hogy Elon Musknak megszületett a 14. gyereke. A Trumpot segítő, bizarr üdvözlő gesztusairól híres Tesla-vezér egy ideje egyre többet beszél arról, hogy az, hogy az embereknek egyre kevesebb kedvük van gyereket vállalni, nagyobb veszély a bolygóra, mint a klímaváltozás, és ha így folytatjuk, összeomlik majd a társadalom. Hogy miért tart ettől annak ellenére, hogy a bolygó népessége rohamosan gyarapodik, nem tudni, de a hozzá közel álló informátorok szerint "megszállottja a gyermekek nemzésének, illetve annak, hogy így sokszorosítsa magát". Csak nekünk jut eszünkbe Margaret Atwood?

Most, hogy felfedtük, mennyire komor és nyomasztó a helyzet, nézzük meg, hogyan reagálnak az amerikaiak, akik már a tűrőképességük határán állnak! Petíciókat fogalmaznak meg? Egyesek talán láncra verik magukat a Kapitólium és a Fehér Ház elé? AI-alapú videókkal próbálnak hatni az emberekre? De nem!

Az AI-videók világába is belépünk! Képzelj el egy elképesztően élethű, mesterséges intelligencia által készült klipet, amelyben Trump a "Éljen az igazi király!" felirat mellett nyalogatja Elon Musk lábát. Ez a furcsa és megdöbbentő jelenet órákon át futott a lakhatásügyi hivatal épületének képernyőin. A legérdekesebb, hogy senki sem tudta, ki áll a háttérben, és a helyzet még komikusabbá vált, amikor a hivatal dolgozói kétségbeesetten próbálták leállítani a videót. Emeletre emeletre járva, egyesével húzták ki a tévéket a konnektorokból, miközben a klip folytatódott, szinte megállíthatatlanul.

A rúzs, különösen a vörös, nem csupán egy kozmetikai termék, hanem egy erőteljes szimbólum is. A Vörös Rúzs Mozgalom, vagyis a Red Lipstick Movement gyökerei a 20. század elejére nyúlnak vissza, amikor a szüfrazsettek élénkpiros ajkaikkal fejezték ki ellenállásukat a nők elnyomása ellen. Abban az időben a vörös rúzs a felháborodás és a bátorság jelképe volt, hiszen a társadalmi normák szerint a színe erkölcstelennek számított. Ezzel a merész választással a nők nemcsak a választójogért, hanem a saját maguk jogaiért is harcoltak. Az évtizedek során a vörös rúzs folyamatosan visszatért, mint a női emancipáció emblémája, tükrözve a nőiesség és a hatalom összefonódását. Ugyanakkor a divat- és szépségipar is felfedezte ezt a trendet, és a vörös rúzs a kereskedelem szerves részévé vált, így a régi üzenet mellett új, kereskedelmi értelmet is nyert. A piros ajkak ma már nem csupán a bátorságot, hanem a magabiztosságot és a nőiességet is képviselik, miközben a történelem során megszerzett hatalom szimbólumaként élnek tovább.

A vörös rúzs így a nőjogi mozgalmak fegyveréből a "szexiség" (értsd: a férfiakat kiszolgáló nőiség) jelképe lett.

Most viszont visszatért az eredeti szerepéhez - köszönhetően a férfiaknak. Az internet világában, már az első Trump-kormány idején megjelentek a rúzsozott aktivisták TikTokon, de most, hogy az elnök másodjára is hivatalba lépett, az algoritmus ismét felfedezte ezeket a videókat. Ezeken nem csupán nők, hanem férfiak is büszkén villantják meg színes ajkaikat iskolákban, hivatalokban, az utcákon és munkahelyeken, hangsúlyozva, hogy a szexualitás nem csupán bináris, hanem sokkal szabadabb és összetettebb, mint ahogy azt a hatalom képzeli. Trump véleménye erről pedig nem számít, üzenik a videók készítői. Ezen a hullámon egy cég is meglátta a lehetőséget: a Lipslut (Ajakribanc) nevű feministaként és környezettudatosan működő rúzsmanufaktúra kifejezetten Trump-ellenes termékekkel robbant be a köztudatba, olyan kreatív fantázianevekkel, mint:

Utóbbit már csak azért sem fordítjuk le, mert ez egyben az egész termékcsalád neve is. Hogy végképp abszurd legyen a helyzet, a buliba beszálltak a trumpista nők is, akik szintén büszkén mutogatják a vörös ajkaikat, csak az ő üzenetük inkább az, hogy a szín tökéletesen passzol a hivatalos Make America Great Again-sapkákhoz. Ahogy mondani szokták: ez is egy szempont.