Beteljesül Garri Kaszparov jóslata, miszerint Amerika hátat fordít Ukrajnának?

A hatszoros sakk világbajnok, aki egyben politikai aktivista és elemző is, 2023-ban azt jósolta, hogy az Egyesült Államok végső soron el fogja árulni Ukrajnát. A jelen állapot szerint a látomás egyes elemei bekövetkezhetnek, de nem feltétlenül.

2023-ban, egy évvel az orosz inváziót követően, Garri Kaszparov kijelentette, hogy az Egyesült Államok és Joe Biden elnök felelőssé tehetők amiatt, hogy nem nyújtanak elegendő támogatást Ukrajna védekezéséhez. Szerinte ez a mulasztás végső soron árulásra fog vezetni.

A 2023-as esztendőben a sakkfenomén éles kritikát fogalmazott meg a Biden-kormányzat tagjaival szemben, de a Trump-adminisztrációt sem kímélte. Azt írta, hogy "a Biden-kormányzat ukrajnai bizonytalanságai ellenére Donald Trump még sokkal kedvezőtlenebb helyzetet teremtett volna. Zelenszkij megzsarolása olyan groteszk és szívfacsaró cselekedet volt, hogy még egy hollywoodi producernél is felkapták volna a fejüket, annyira abszurd. A Kremllel való tárgyalásai során szinte magára hagyta Ukrajnát. Most pedig a kérdés az, hogy Joe Biden képes lesz-e helyreállítani Amerika erkölcsi felelősségét az elhagyott ukrán néppel szemben."

Kaszparov itt arra hívja fel a figyelmet, hogy a NATO 2008-as bukaresti csúcsán George W. Bush elnök jövőbeli lehetőségeket vázolt fel Ukrajna és Grúzia számára az atlanti szövetséghez való csatlakozásról. Ezt követően Oroszország gyorsan reagált, katonai agresszióval lépett fel Grúzia ellen, miközben a Nyugat viszonylag csendben fogadta ezt az eseményt. Ez a passzív hozzáállás bátorította az orosz elnököt, aki hat évvel később, egy kockázatos lépés keretében megszerezte és megtartotta a Krím-felszigetet. E nélkül a stratégiai terület nélkül jelenleg nem lenne képes érdemben fellépni Ukrajna ellen.

Ez alapján világosan kiderül, hogy Vlagyimir Putyin egy alaposan megfontolt, hosszú távú és jól megtervezett stratégiát valósít meg, amelyről személyesen tájékoztatta az amerikai elnököt Bukarestben.

Az egyetlen jelentős nyugati reakcióként a NATO-tagállamok elfogadták, hogy a nemzeti jövedelmük 2%-át védelmi célokra fordítják. Ezt a kötelezettséget azonban a legfrissebb évekig nem tartották maradéktalanul. A közös hozzájárulások mértéke csak 2024-től kezdett el jelentősen növekedni, de például Spanyolország, Szlovénia, Luxemburg, Belgium és Kanada esetében még mindig jelentős eltérés tapasztalható a két százalékos célértékhez képest.

Bár a Krím félsziget annektálása után életbe lépett nyugati szankciók jelentős mértékben lassították az orosz gazdaság fejlődését, ez a hatás végül csak átmenetinek bizonyult. Trump utolsó évében Moszkva már majdnem elérte a 2013-as nemzeti jövedelem csúcsértékét, így pénzügyileg stabil alapon készülhetett fel az agresszív lépésekre.

Mandátumának végső szakaszában Donald Trump egy vitatott telefonbeszélgetést folytatott Zelenszkij elnökkel, aki akkoriban még csak a politikai porond újoncának számított. A beszélgetés során Trump szinte nyíltan zsarolta az ukrán vezetőt: azt sugallta, hogy Kijevnek támogatnia kellene Hunter Biden ukrajnai ügyleteinek feltárását, ha további amerikai segítséget szeretnének. E lépés következményeként a Képviselőház elindította Trump alkotmányos leváltására irányuló folyamatát, amely végül megbukott a republikánus többségű Szenátusban. Ennek ellenére az incidens súlyosan rontotta az elnök újraválasztási lehetőségeit, és ez a tapasztalat mély nyomot hagyott benne. Azóta is gyakran emlegeti a történteket, ahogyan ellenfelei is visszatérnek erre a kényes témára.

Ilyen előzmények után írta Kaszparov - már az ukrajnai háború sodrásában -, hogy az erkölcstelen és gyáva "földet békéért" gondolatot látja, ami Ukrajnát megadásra kényszerítené. A politikusok és tábornokok még ezen végzetes órán is beletörődnek Putyin háborújába a szabad világ ellen, és visszatartják Ukrajnát abban, hogy saját földjéért harcoljon, miközben titokban háttéralkukban próbálnak egyezkedni a Kremllel. "Korlátozzák, hogy Ukrajna milyen fegyverekkel rendelkezhet, és hogyan használhatja fel az általa adott hardvereket" - magyarázta aggodalmait.

Mindezeket tetézte azzal a kritikájával, hogy a Biden-kormány tömve van az Obamától örökölt puhány és megalkuvó adminisztrátorokkal, akiket név szerint meg is említett. Kaszparov arra jutott, hogy a fokozódó feszültségek láttán Biden tanácsadói először Ukrajna háta mögött próbáltak tárgyalni Oroszországgal, és miután nem sikerült megegyezniük Putyinnal, nem zárták ki a lehetőségét, hogy átadják Ukrajnát a Kremlnek.

Ez a szituáció nem következett be, azonban az Egyesült Államok halálos fegyverszállításai - bármennyire is nehezen - fokozatosan megkezdődtek, beleértve az Abrams harckocsikat, F-16-os vadászgépeket, valamint a HIMARS és ATACMS rakétákat. Ezzel párhuzamosan, egy tavalyi döntés keretében az orosz pénzügyi felügyelet a terroristák és szélsőségesek listájára sorolta a világbajnok sakkjátékost, mivel külföldi szervezetekkel való együttműködés keretében támadja Putyin elnök rezsimjét és kritizálja az ukrajnai konfliktust. Az orosz hatóságok még nemzetközi elfogatóparancsot is kibocsátottak Kaszparov ellen.

A világbajnok a jelen helyzetben már az új Trump-kormányt tűzi tollhegyre, amely ugyan szöges ellentéte a tehetetlenkedő Biden-i "roncsderbinek", mégsem ad okot arra, hogy visszavonja korábbi látomását Ukrajna elárulásáról. Felháborítónak tartja, hogy az amerikai elnök nem említi meg, hogy a háborút Oroszország kezdte egy ki nem provokált invázióval, és önmagától is bármikor befejezhetné az öldöklést. A háborús bűnös orosz elnök "normalizálását" utálatosnak nevezi.

Új cikkében Kaszparov az "új oligarchák kormányaként" jellemzi a Trump-adminisztrációt, amely sokkal nagyobb fenyegetést jelent a demokratikus intézményekre, mint az első elnöki ciklusban. 2017-től eltérően van egy stabil csapata, amely tudja, hogyan használja fel a hatalom erőkarjait az elnöki napirend teljesítésére. Nincs többé szüksége a hagyományos republikánusok, szakértők vagy a szervezetek támogatására és tanácsára, nem épít külső szakértelemre; hanem tudja, hogy mit akar csinálni, és "csak azokra van szüksége, akik végrehajtják az elgondolásait" - írja. (Megjegyzés: ezt látva több kongresszusi republikánus is nyugtalankodik.)

A közelmúltban tapasztalható, hogy a közszolgálati pozíciókra pályázók interjúin kiemelt figyelmet kapnak az elnök iránti lojalitásra vonatkozó kérdések, valamint arra, hogy a jelöltek mennyire képesek ezt a lojalitást megvalósítani. Ez a jelenség szoros kapcsolatban áll a kormányzati hivatalok és ügynökségek körében végbemenő elbocsátási hullámmal, amelynek célja, hogy a távozó munkatársakat olyan új, hűséges erőkkel pótolják, akik jobban illeszkednek a kormányzati irányvonalhoz. Érdemes megjegyezni, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal is érintett ebben a folyamatban, hiszen a Katasztrófavédelem és a Parti Őrség soraiból is elbocsátanak dolgozókat.

Kaszparov véleménye szerint Trump és Elon Musk éppen most bontják le a demokrácia védelmét szolgáló falakat, miközben egy új ideológiai oligarchia formálódik, amely eltünteti a határokat a gazdasági hatalom és a politikai döntéshozatal között. Az igazi veszélyt az olyan milliárdosok új generációja jelenti, akik ideológiai meggyőződésből kiindulva a hagyományos demokratikus intézményeket elavultnak tartják, és hajlandóak vagyonukat, valamint kapcsolati tőkéjüket arra használni, hogy saját alternatív elképzeléseiket érvényesítsék.

A gazdag egyének és vállalatok már egy ideje befolyásolják az elnöki politikákat, de eddig inkább az érdekeik mentén, mintsem eszmei alapokon. Most viszont egy radikális változás zajlik, amelyre a világ még nem igazán tudott felkészülni, így az európai politika válaszai némileg kapkodónak vagy pánikszerűnek tűnnek a Trump-csapat váratlan előretörésével szemben.

Az áthangolódás nem ígérkezik könnyű feladatnak, és még nehezebb lesz azonosulni ezzel a folyamattal, hiszen a hagyományos európai demokráciák a hatalom megosztásának értékén nyugszanak, nem pedig egyes társadalmi csoportok érdekein. Az, hogy a demokrácia ingája ingadozik a baloldali, liberális és konzervatív irányok között, nem feltétlenül probléma; ez a politikai dinamika a nemzetek működésének természetes része. Jelenleg azonban fontos figyelmeztetni a demokráciát fenyegető új kihívásokra, amelyek képesek aláásni az inga precíz mozgását.

Az új oligarchia mára a globális gondolkodás és tájékoztatás kulcsfiguráivá vált, digitális befolyásuk révén pedig közvetlenül formálhatják a nemzetközi eseményeket, sőt, akár elő is idézhetik azokat. Ilyen jelenségre korábban nem volt példa: a legnagyobb olajvállalatok vagy autógyárak sosem bírtak olyan mértékű hatással, amely közvetlenül megjelenhetett volna az Ovális Irodában hozott döntésekben.

Alig egy hónapos elnökség után még korai végleges következtetésekre jutni, de éppen most van a reális reális veszélye annak, hogy az inga helyrehozhatatlanul összetörjön, és utána már nem lehet helyrehozni, mondja Kaszparov.

Az utóbbi napok eseményei, különösen a Münchenben zajló nemzetközi biztonsági fórum idei programja, számos megdöbbentő kijelentést hozott magával. Ezek a megnyilatkozások azonban nem képesek megkérdőjelezni Kaszparov előrejelzéseit.

A tanácskozás előtt Donald Trump és Vlagyimir Putyin között egy órás telefonbeszélgetés zajlott, amelyből arra lehet következtetni, hogy az Egyesült Államok közvetlen megállapodásra törekszik Moszkvával. Kérdéses, hogy a tervezett egyeztetések során Ukrajna és az Európai Unió milyen szerepet kap, és ha részt vesznek is, milyen mértékben és befolyással.

Ezért a világbajnok korábbi vélekedése a "háta mögötti" tárgyalásokról egyre valószínűbbnek tűnik. Ezt a kétséget tovább fokozza Dmytro Kuleba, a korábbi ukrán külügyminiszter nyilatkozata az Euronewsnak, amelyben hangsúlyozza, hogy "az Egyesült Államok a három legfontosabb tárgyalási kérdésből kettőnél már engedett, még mielőtt komolyabb tárgyalásokba kezdtek volna. Oroszországot három fő téma foglalkoztat: a terület, a NATO és a pénzügyi kérdések. Jelenleg azt tapasztalhatjuk, hogy [Amerika] a területet és a NATO-t máris harc nélkül átadta. Ukrajna természetesen továbbra is ragaszkodik hozzá, de az Egyesült Államok álláspontja mostanra már világosan körvonalazódott."

Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke határozottan kifejezte álláspontját: "Ukrajna nem fogad el olyan megállapodást, amelyben nem vesz részt" – utalva ezzel arra, hogy nem hajlandó országát egy amerikai-orosz diktátum alá rendelni. E párhuzamos lépés keretében elutasította azt az improvizált amerikai ajánlatot is, amely a további támogatásért cserébe Ukrajna ritkafémkészleteinek átadását szorgalmazta.

Európa vezető politikusai, köztük a francia elnök, valamint a brit és német miniszterelnök, hasonlóképpen reagáltak a helyzetre. Emlékeztettek arra, hogy a háború alatt Európa eddig jelentősebb katonai és humanitárius támogatást nyújtott Ukrajnának, mint az Egyesült Államok. A tavaly év végi statisztikák szerint az Európai Unió körülbelül 30 milliárd euróval többet biztosított Kijevnek, mint az USA. Ebből kifolyólag, valamint a politikai szolidaritás szellemében, teljesen elképzelhetetlennek és életképtelennek tartanák, hogy egy olyan protokollban az Európai Unió ne lenne jelen.

A sorhoz illő lenne hozzáadni azokat a hozzájárulásokat is, amelyek nem amerikai forrásból vagy uniós tagországoktól érkeztek Ukrajnába, például Japántól, aki tavaly 6 milliárd dollár értékben nyújtott támogatást Kijevnek. Említést érdemel India, Ausztrália, Norvégia, Dél-Korea, Svájc és még további legalább 30 ország. Ha az ukrajnai háborút globális konfliktusnak tekintjük, miként az is, akkor olyan platformot kellene felállítani, ahol ezek a szereplők is szóhoz jutnak.

Azért is, mert az ukrajnai konfliktus további alakulása érinti az orosz-kínai viszonyt is, ezáltal hatással van a távol-keleti konfliktusgócokra. Az sem lehet kétséges, hogy ha az USA kivonja magát a nemzetközi folyamatokból, akkor az megkönnyíti Kína számára, hogy növelje a számára létfontosságú export lehetőségeit Európa felé.

A hétvégén a helyzet annyiban változott, hogy felmerült egy amerikai-orosz-ukrán tárgyalás lehetősége, valószínűleg Szaúd-Arábiában, miközben Európa továbbra is kívül marad a folyamatból.

Senki sem vonja kétségbe, így Zelenszkij sem, hogy egy amerikai-orosz előkészítő egyeztetés hasznos lépés lehetne a békefolyamat elindításában. Azonban ez csupán akkor valósulhat meg, ha azt követően egy széleskörű, mélyreható és egyenjogú tárgyalási folyamat veszi kezdetét. Ezt a kijevi előfeltételt azonban megnehezíti az orosz elnök nyilatkozata, amely szerint az ukrán elnök "nem legitim" a tárgyalásokon való részvételre, és így semmiféle megállapodást nem írhat alá.

Ha alaposabban szemügyre vesszük ezt a megfogalmazást, akkor felfedezhetjük benne azt a határozott orosz nézőpontot, amely kétségbe vonja Ukrajna független állami létezését. Ez a hozzáállás Oroszország "történelmi követelését" is magában foglalja az egész országra vonatkozóan, nem csupán a már megszállt területekre.

Jelenleg még nem érkezett olyan amerikai ajánlat, amely elég elrettentő vagy visszautasíthatatlanul csábító lenne ahhoz, hogy Putyin elnököt eltérítse attól a mélyen gyökerező történelmi meggyőződésétől, amelyet hosszú évek óta hirdet. 2021 nyarán, mindössze fél évvel az ukrajnai agresszió megkezdése előtt, az orosz elnök egy nagyszabású történelmi esszét tett közzé a Kreml hivatalos honlapján. Ebben kifejti, hogy "a Lenin által vezetett bolsevik párt a legveszélyesebb időzített bombát helyezte el, amely akkor robbant fel, amikor az SZKP vezető szerepe által biztosított védelmi mechanizmus megszűnt, és a párt belsőleg összeomlott."

Putyin nézetei szerint a Szovjetunió megalapítása a cári birodalom megszüntetésével egy súlyos történelmi vétség volt, amelynek következményeit a mai napig nem sikerült orvosolni. Ezt a gondolatmenetet a Tucker Carlsonnak adott moszkvai interjújában is hangsúlyozta, és a 2024-es év során többször is visszatért erre a témára.

A másik oldalról nézve nem létezik olyan alternatíva, amely Ukrajna alapvető követeléseit figyelembe venné. Kirill Budanov, az ukrán Hírszerző Főigazgatóság vezetője 2023 októberében kijelentette, hogy bármilyen tárgyalás a megszállt területek visszafoglalásától vagy az orosz erők 1991-es határokra való visszavonulásától függ. Kijev hivatalosan azóta sem állt el ettől a pozíciótól. A Trump-kormány jelenlegi lépései viszont egyáltalán nem érintenek ilyen megoldásokat.

A sok résztvevős versengés során a legfontosabb kérdések valószínűleg nem Ukrajna körül forognak, hanem inkább az Európai Unió jövőjére vonatkoznak. Az amerikai alelnök magabiztos és kioktató beszéde Münchenben azt sugallja, hogy a szövetség katonai potenciáljának fejlesztése és összehangolása most már elengedhetetlen feladattá vált.

Amennyiben az Európai Unió tagállamainak erőforrásait összegezzük, könnyen megállapítható, hogy a kontinens helyzete nem annyira kedvezőtlen, mint ahogy azt sokan gondolják. Sem a katonai felszerelések, sem a szakmai kompetenciák, sem a pénzügyi lehetőségek tekintetében nem állunk rosszul. A legutóbbi csatlakozások, különösen Svédország és Finnország belépése, jelentős mértékben növelték ezeket a kapacitásokat, és ezzel a NATO számára stratégiai előnyök nyíltak Oroszországgal szemben az európai színtéren. Eközben az európai országok katonai eszközei folyamatosan érkeznek Ukrajnába, és – Szlovákiától eltekintve – a többi kormány sem jelezte, hogy csökkenteni kívánná a támogatást.

A kérdés valódi súlya abban rejlik, hogy ha az Egyesült Államok visszahúzódik, akkor a különböző erők koordinációja komoly kihívás elé néz. A hibrid háborúk világában csak Ukrajna rendelkezik jelentős harctéri tapasztalatokkal és saját komplex rendszereinek kiépítésével. Ezzel szemben a NATO nyugat-európai része továbbra is az amerikai eszközökre támaszkodik, ami megnehezíti a helyzetet az űrhadviselés, hírszerzés és a kiberhadviselés terén, ahol az önálló haderőnemekké fejlődtünk.

Bárhogy is alakul ezért az ukrajnai békefolyamat, az Uniónak ideje felkészülnie arra, hogy egy esetleges eszkalálódás során hogyan lenne képes önmaga megvédésére.

Radosław Sikorski, a lengyel külügyminiszter, ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy az európai hadseregek egyesítése nem valósulhat meg, mivel minden nemzetnek joga van megőrizni szuverenitásának ezt az alapvető elemét. Ugyanakkor az egységes Európa eszméje lehetőséget teremt egy közös haderő kialakítására, bár jelenleg még nem világos, hogy ez a haderő milyen kapcsolatban állna a NATO-val.