A bozót között lassan elenyészik a hajdan virágzó tanyasi iskola, ahol valaha a gyerekek nevetése és tanulás öröme töltötte be a levegőt. Ma már csak a természet halkan suttogó hangjai hallatszanak, és a vidéki táj sokszínűsége árnyékot vet a múlt emlékér

A múlt egy elfeledett darabja szunnyad a bozót mélyén – olvashatjuk a Délmagyar hasábjain.

A Makó környéki tanyavilág a múlt század fordulóján igazi nyüzsgő közösség volt. Az itt élő emberek életét azonban a múlt század közepén bekövetkezett erőszakos téeszesítés drámaian megváltoztatta. Számos helyszínen még ma is találkozhatunk a régi idők emlékeivel, hiszen üresen álló, romos épületek tanúskodnak a hajdani életről. Ezek közül az egyik különösen figyelemfelkeltő, hiszen a Makó és Maroslele közti út mellett, a bicikliút közelében bújik meg, emlékeztetve minket a régmúlt szépségeire.

A régi tanyai iskola egykoron büszke épülete mára szinte teljesen átadta magát a természet ölelésének: a kerítése nyomtalanul eltűnt, és a romok köréburjánzott a zöld növényzet, mely újraélesztette a hely szellemét.

Szabó Imre újságíró, a Délmagyar munkatársa látványos fotósorozatot készített a tanyai iskoláról.

A 19. század végére jelentősen megnőtt a lakosság száma a földeáki műút és a Maros töltése közötti, Járandóknak nevezett területen. A határ külső peremén található tanyák nagyjából 8-10 kilométerre estek a várostól, így a gyerekek oktatása komoly nehézségekbe ütközött, mivel a környéken nem működött iskola. Erről írt egy 1983-as kiadvány, amely a makói tanyai oktatás múltját dolgozza fel. A városvezetés végül lépett, és 1894-re fel is építették az iskolát, ahol még abban az évben, októberben megindult a tanítás.

Az épület állapota szinte siralmasra fordult: az ablakok üvegei betörtek, a tető szerkezete meggyengült, és több ajtó már nyitva áll, vagy éppen hogy csak lóg a helyén. A belső térben rég elfeledett bútorok, valószínűleg könyvespolcok, hevernek szanaszét a poros padlón. A hajdanán színesre festett, tarkán mintázott falak mára megfakulva, élettelenné váltak. A tanyaközösség szinte teljesen kiüresedett, és az ott maradt néhány gyermek is már a városi iskolák padjait koptatja.

A Magyar Nemzeti Levéltár hivatalos weboldalán található információk szerint a pusztai, vagy más néven tanyasi iskolák kialakítása elsősorban a mezőgazdaságban dolgozó családok, különösen a földmunkások és cselédek gyermekeinek oktatását célozta meg. Az ilyen intézmények szükségessége először az 1791-es országgyűlés során merült fel, és később, az 1825-1827 közötti parlamenti üléseken is napirendre került a téma.

Mindezek ellenére a jogi kereteket, amelyek a tanyai iskolák létrehozását lehetővé tették, csak később, az 1868-as népoktatási törvény határozta meg. Ennek 47. paragrafusa előírta, hogy a községekben, ahol a tanyák közigazgatásilag beletartoztak, kötelező volt biztosítani az ott élő iskolaköteles gyermekek oktatását. Heves vármegyében már a törvény hatályba lépését megelőzően is működtek hasonló intézmények - a legrégebbiek közé tartozik például az üveghutai iskola (a mai Parádsasvár területén) és a kőkútpusztai iskola, amelyek már az 1861/62-es tanévben is aktívan működtek.

Ahogy korábban írtuk enyészetté vált három meseszép kastély, melyekről döbbenetes fotók készültek. A Kristály Kastély, más néven Deutsch-kastély az egykori hatvani cukorgyár mellett áll, mára szellemtanyává változott. Egy elhagyatott balatoni szállodában a szobák bevetett ágyakkal még mindig ugyanúgy várják a vendégeket, ahogy azt évekkel ezelőtt elhagyták. Hajmáskér egykori építészeti csodája jelenleg megmentőjére vár.