Sok gyerek esetében a digitális eszközök használata szinte teljesen háttérbe szorítja a többi szabadidős elfoglaltságot.
Ha szeretnénk csökkenteni a gyerekek képernyő előtt töltött idejét, elengedhetetlen, hogy a szülők életmódján is változtassunk. Ez a lépés különösen fontos, hiszen a gyerekek egészségi állapota aggasztó tendenciákat mutat. A Bethesda Kórház szakértői ezért kidolgoztak egy közös, családi képernyőcsökkentési programot, amely segíthet a helyzet javításában. Nagy Péter gyerekpszichiáterrel beszélgettünk erről a kezdeményezésről.
A mai világban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a gyerekek jelentős időt töltenek a képernyők előtt. Tudományos kutatások szerint a fiatalok átlagosan napi több órát töltenek különböző digitális eszközök — mint például okostelefonok, táblagépek és számítógépek — használatával. Ezek a statisztikák arra figyelmeztetnek, hogy a digitális világ hatása a gyerekek fejlődésére és társadalmi interakcióira egyre fontosabb téma, amelyre érdemes odafigyelni. Mennyire formálja ez a modern technológia a jövő generációját?
Egy nemrég megjelent amerikai vizsgálat szerint a 8-12 éves gyerekek több mint öt órát töltenek a képernyő előtt, a kamaszok pedig több mint nyolc órát. Fontos azt megjegyezni, hogy ebben a kutatásban, ha valaki párhuzamosan több dolgot csinált, például játszott egy konzolon, de közben TikTok-ozott is, akkor ezeket összeadták. De ezek az adatok így is azt jelzik, hogy egy csomó gyereknél a kütyüzés kiszorítja szinte az összes többi szabadidős tevékenységet. Felmerülhet persze az a kérdés: önmagában az, hogy több képernyőt használnak gyerekek, az vajon baj-e.
És baj?
Nem az a fő probléma, ha valaki hosszú órákat tölt a képernyő előtt, hanem inkább az, ha ez a szokás irányítása kicsúszik a keze alól. Ezzel összefüggésben a legaggasztóbb tényező a pihentető alvás hiánya, amelyet a képernyők által kibocsátott fény jelentősen megnehezít.
Ha lefekvés előtt még olvasunk, videót nézünk, csetelgetünk a telefonon, akkor, ha le is kapcsoljuk a képernyőt, a rendes alvás megindulásához legalább még egy óra kell.
Mivel az általában megszabott, hogy mikor kell fölkelni reggel, nincs elég idő megfelelő mélységű alvásra, vagy a megfelelő számú alvásciklus kialakulására. Ez viszont együtt jár azzal, hogy másnap nehezebb koncentrálni, nehezebb felidézni dolgokat. Márpedig ha a gyerek nem elég pihent, akkor fokozottan ingerült is. Ráadásul a szülők maguk is ugyanezt csinálják, így fel se merül, hogy mindennek az esti kütyüzés és a rossz alvás lehet az oka.
Egyre több forrásból érkeznek hírek arról, hogy az utóbbi években jelentős mértékben megnövekedett a gyerekek körében tapasztalható mentális problémák száma. Vajon a háttérben a túlzott technológiai eszközhasználat állhat?
Ez a téma valóban sokkal bonyolultabb, mint elsőre tűnik. Nyilvánvaló, hogy a nem megfelelő mennyiségű és minőségű alvás mentális zűrzavart idézhet elő, ami megnehezíti a koncentrációt, s ezzel együtt a tanulási folyamatokat is. A valódi tanulási zavarok, mint például a diszlexia vagy a figyelemzavar, azonban sokkal inkább genetikai eredetűek. Bár a képernyőhasználat okozhat olyan tüneteket, amelyek figyelemzavarra emlékeztetnek, ezek a környezeti tényezők által kiváltott problémák általában visszafordíthatók. Ezzel szemben a genetikai alapú zavarok nem tűnnek el ilyen egyszerűen.
Súlyosabb probléma, hogy a Covid-lezárások miatt nagyon sok minden átkerült a virtuális térbe, ami normális körülmények között a való életben zajlott. Kimaradt a gyerekek, kamaszok életéből, hogy találkozzanak egymással, elkezdjenek bulizni, együtt kikapcsolódni, egymásnál aludni stb. Nem tudták kipróbálni a különböző viselkedésformákat, és megtapasztalni az azokra kapott visszajelzéseket, legalábbis nem emberek között, hiszen képernyők közvetítésével történtek ezek.
A probléma mindenkit érintetett, de fokozottan két korosztályt. Egyrészt azokat a három év körüli gyerekeket, akik először találkoztak volna közösséggel az oviban, de ezt nem tehették, és 5-6 évesek voltak, mire ezt először megtapasztalhatták. A másik a 13-14 éves, serdülő korosztály, amelyik normál esetben épp elkezd kimozdulni a családból a kortársak felé. Nekik ezt a folyamatot gátolta a lezárás, és 16-17 évesek lettek, mire megint lehetett találkozni. Ez súlyosan rányomta a bélyegét a mentális egészségükre. Mindez persze együtt járt egy nagyon masszív képernyő használattal is, de nem feltétlenül csak ez az az oka a problémáknak.
Egy dologban biztosak lehetünk, és ezt alátámasztja egy átfogó nemzetközi kutatás is:
