Egy éve állt meg a gőzhenger, és azóta a Fidesz szinte kizárólag Magyar Péter nyomvonalán halad.

Nem csak az Orbán-varázs tört meg, a Fidesznek a közéletet tematizáló képessége is megkopott a kegyelmi botrány óta. Míg korábban úgy érezhették a kormánypártiak, hogy az igazság, az erő és a siker oldalán állnak, mára inkább ciki lett fideszesnek lenni.

Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója, az Indexnek adott interjújában megjegyezte: "Nem lehet mamuttal menetelni, amikor a lábad között nyulak szaladgálnak." Ezzel a kijelentésével azonban nem sikerült eltalálnia a mondanivalója lényegét – hacsak nem arra utalt, hogy a mamutok képtelenek voltak alkalmazkodni a gyorsan változó környezeti feltételekhez, ami végül a pusztulásukhoz vezetett. Ráadásul, ez a megjegyzés újabb kérdéseket vet fel arról, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni mi magunk a jelenkor kihívásaihoz.

hiába láttatja a kormánypárti politikus nyúlnak az ellenfelet, amikor a mérések szerint már egy elefánttal van dolga.

Nem csupán arról van szó, hogy a Fidesz olyan stratégiát választott, amely elkerülhetetlenül a szavazótáborának átalakulásával járt. Orbán Viktor ügyesen irányította a hatalmát, amikor az értelmiséget a vidéki, alacsonyabb iskolázottságú közeg váltotta fel, amely jóval népesebb. Minden választás során mindig előrukkolt egy friss témával, kezdetben a rezsicsökkentéssel, majd a migrációs pánikkal, és így sikerült megőriznie vagy kiegészítenie a szavazótáborát. Eddig úgy tűnt, hogy ez a megújulás végtelen, ahogy a közbeszéd irányítása is stabilnak látszott. Azonban a gazdasági növekedés hiánya miatt a szegényebb rétegek és a megmaradt középosztály egyre inkább csalódott és türelmetlen. A Brüsszelre és a háborúra való állandó hivatkozás ma már nem elegendő, újabb véleményformáló támaszokra lenne szükségük.

A kommunikációs zavarok arra utalnak, hogy a kormány egy régi, megkérdőjelezhető sikerpropagandához nyúl vissza, amely a Covid-válság kezelésére épül. De hogyan is lehetne komolyan venni a járvány alatt kialakult oltási vitákat, az egészségügy összeomlását, az állandó információhiányt, a kapkodó intézkedéseket és a családokban bekövetkezett tragédiák sorát? Mindezek tükrében nehezen hihető, hogy Orbánék valóban példásan irányították volna a járványt és az azt követő társadalmi-gazdasági kihívásokat. Még akkor is, ha a kormány valóban sikeresen kezelte volna a helyzetet, ez az üzenet kétséges fogadtatásra találna.

Hogyan képes a Fidesz ekkora lehetőséget biztosítani az ellenzékének?