Egy rejtélyes elkövető harminchét késszúrással vetett véget a szépségkirálynő édesanyjának életének.

Csaknem három évtizede talált rá egy újságkihordó a feltűnően csinos 45 éves asszony, R. Gizella vérbe fagyott holttestére balatonalmádi háza előtt. A nyomozók sok mindenkire gyanakodtak: elkövethette a brutális gyilkosságot az áldozat valamelyik szeretője, egy megcsalt feleség, netán barátnő, vagy éppen a háza átalakításán dolgozó építőmunkás is. A szakzsargon az ilyen, nehezen kibogozható, igen bonyolult ügyek sértettjeit nevezi "rossz áldozatoknak".

Egy motoros újságkihordó borzalmas látványra bukkant 1995. november 13-án hajnalban Balatonalmádiban: a 45 éves R. Gizella holttestét, amely szinte teljesen mezítelen volt, a Balázs Béla utcai háza előtt találta meg, mindössze néhány lépésre a kerítéstől. A helyszínen fellelt vérnyomok arra utaltak, hogy a gyilkosság a ház belsejében történt, mivel az ágyában célt tévesztett szúrásnyomokat is felfedeztek. Gizellának még megmaradt annyi ereje, hogy az ablakon átküzdve magát az utcára mászott, de sajnos ott már nem tudott segítséget hívni, és alig néhány órával az újságkihordó érkezése előtt elvérzett.

Az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye szerint az áldozat halála nem lőfegyver használatának következménye volt, hanem 37 késszúrással távozott az élők sorából. Érdekes módon ezek közül néhány szúrás csupán felszínes karcolásokat okozott, ami arra ösztönözte a nyomozókat, hogy feltételezzék: az elkövető esetleg egy nő, vagy egy fizikailag gyengébb férfi lehetett.

A tóparti város közösségét sokkolta a híre annak a brutális bűncselekménynek, amely a békés település szívében történt. Az esemény körüli feszültséget csak tovább növelte, hogy az áldozat nem más, mint Papp Bernadett édesanyja, aki 1992-ben elnyerte a szépségkirálynő címet. A tragédia felfoghatatlan mélységbe taszította a helyieket, és a média figyelme is azonnal ráirányult az ügyre, hiszen ilyen hír ritkán érkezik egy idilli város életébe.

R. Gizella korábban kétszer elvált, és a második házasságából született egyetlen gyermeke, Bernadett. A gyilkosság idején már egyedül élt. Hat évvel korábban költözött lányával Fűzfőről Almádiba. Egy biztosítótársaságnál volt üzletkötő, majd lánya elköltözése után, 1994-ben egy évet házvezetőnőként dolgozott a németországi Viernheimben. 1995 tavaszán tért haza, és csupán két héttel a halála előtt költözött a közeli Vörösmarty utcából egy kisebb házba a Balázs Béla utcában.

Mivel az ingatlanok között jelentős árkülönbség mutatkozott, a helyiek kezdetben rablógyilkosságra gyanakodtak. Azonban ez a feltételezés hamarosan szertefoszlott, ugyanis az elkövető nem távozott semmiféle értékes holmival, sőt a helyszínelők nem találtak nyomokat, amelyek erőszakos behatolásra utaltak volna az ajtókon vagy az ablakokon. Ez arra enged következtetni, hogy a tettes valószínűleg ismerte az áldozatot, aki gyanútlanul engedte be őt otthonába.

Miután a vonzó megjelenésű asszony nem zárkózott el a férfiak társaságától, a nyomozók arra a következtetésre jutottak, hogy a gyilkosság mögött a nő szexuális életének összefüggései állhatnak. Ennek érdekében alaposan áttekintették a kapcsolati hálóját, figyelembe véve azt a lehetőséget is, hogy a bűncselekményt olyan személy követte el, akit a nő elutasított. Ugyanakkor a nyomozók azt sem tartották kizártnak, hogy R. Gizellát egy nő, például egy megcsalt feleség vagy egy féltékeny barátnő ölhette meg.

A rendőrök kerestek is egy középkorú nőt, akit a bűncselekmény elkövetése előtt, vasárnap este láttak szemtanúk a környéken, de nem derült ki, ki volt az illető, akit láttak, és miért járt arrafelé. Nem vezetett eredményre az áldozat egyik szomszédjának értesülése sem, hogy az asszony a halála napján vendéget várt.

A rendőrök őrizetbe is vették a férfit, mert ellentmondásos vallomást tett, és a gyilkosság idejére sem tudott alibit igazolni. Ám hamar kiderült, hogy a helyszínen hátrahagyott nyomok cseppet sem illenek rá, ráadásul azért keveredett ellentmondásba, mert szégyellte a nála idősebb nővel folytatott viszonyt, amit igyekezett letagadni.

Bár a megyei rendőrfőkapitány százezer forint értékű nyomravezetői jutalmat hirdetett az elkövető elfogására, a nyomozók nem tudtak előrelépni az ügyben. Ennek következtében a nyomozás 1997. április 10-én véget ért.

Majdnem egy évtizeddel a gyilkosság elkövetése után, 2005. február 8-án a hatóságok újra elővették R. Gizella ügyét. Az ok ezúttal egy helyi fiatal, B. Viktor volt, akiről olyan értesülés futott be a rendőrséghez, miszerint a gyilkosság idején véres öltözetben látták.

A gyanú a férfi irányába erősödött, miután egy társaságban elárulta, hol található a gyilkosság eszközeként használt kés. Beszámolója szerint a Balázs Béla utcai ingatlan új tulajdonosai rábukkantak egy elásott késekre, azonban a szakértő csupán állati vért tudott kimutatni rajta.

B. Viktor öltözékén, amelyet a gyilkosság pillanatában viselt, nem csupán festékfoltokra bukkant az a személy, aki a mosást végezte, hanem vérnyomokra is. Ezen kívül a férfi megjelenése csendes és törékeny volt, mintha egy olyan ember lenne, aki még a legkisebb sérüléseket is képes lehetett okozni az áldozatnak.

Az első hazugságvizsgálatra B. Viktor részegen érkezett, így az eszköz használata lehetetlenné vált. A második alkalommal azonban a gép olyan információkat is felfedett, amelyek csak a gyilkos tudomására juthattak.

Időközben B. Viktor súlyos betegség következtében kórházi ápolásra szorult, és mielőtt lehetőség nyílt volna arra, hogy érdemben kihallgassák, sajnálatos módon elhunyt.

Az R. Gizella ügyében történt gyilkosság kétségtelenül az egyik legbonyolultabb és legnehezen érthető esetek közé sorolható. A szakmai körökben az ilyen típusú sértetteket gyakran "rossz áldozatoknak" titulálják. Kovács Lajos, a nyugalmazott rendőrnyomozó, aki hosszú évekig irányította az Országos Rendőr-főkapitányság döglött ügyek osztályát, a Szabad Földnek adott egy korábbi interjújában kifejtette, hogy ennek a bonyolultságnak részben az az oka, hogy Gizellának nem volt olyan közeli barátja vagy barátnője, akivel megoszthatta volna legbensőbb gondolatait. Ezzel együtt sok férfival létesített kapcsolatokat, ami miatt a nyomozók számára nem akadt olyan tanú, aki révén az áldozat összes kapcsolatát feltérképezhették volna.

Az ilyen helyzetek a nyomozás szempontjából szinte ugyanolyan kihívást jelentenek, mint a prostituáltak gyilkosainak elfogása, bár R. Gizella esetében ez nem volt releváns.

A rendőrnyomozó véleménye szerint a nő meggyilkolásának hátterében életmódja is állhatott. Elképzelhető, hogy egy régi, megromlott kapcsolat keresheti fel, amelynek lezárása nem volt igazán végleges, és a férfi megpróbálta feléleszteni a köztük lévő viszonyt. Az asszony azonban elutasította az ajánlatot, ami heves vitához vezetett. A feszültség egyre fokozódott, és a vendégben felhalmozódott indulatok végül dulakodásba torkolltak. A nő, aki próbált elmenekülni, azonban nem tudta kikerülni a gyilkost, aki elállta az ajtót. Így az áldozat kétségbeesetten az ablakhoz futott, hogy onnan próbáljon meg menekülni. Kovács Lajos úgy vélte, hogy a nő egyik szeretőjének a felesége is állhatott a gyilkosság mögött, de azt sem zárta ki, hogy egy korábbi építőmunkás tért vissza, aki részt vett a ház felújításában.