Egy különleges magyar testvérpár jelenti a híd szerepét a nyugati rockzene és az asztrofizika világának határvonalán. Képzelj el egy olyan duót, akik nemcsak zenélnek, hanem a csillagok titkait is felfedezik, így ötvözve a művészetet a tudománnyal. Az ő t

Szalay András és Szalay A. Sándor története messze túlmutat a hétköznapok keretein. Már a kezdetek sem banálisak, hiszen a Kossuth-díjas Szalay Sándor, a magyar magfizikai kutatás úttörője fiai, András és Sándor már fiatal koruktól fogva a tudomány világába merültek. Képességeik és kísérletező szellemük hamar kiemelte őket a tömegből. A tudomány és a zene szoros szövetségben állt az életükben: gyermekként maguk készítették el hangszereiket, miközben újító ötleteikkel és munkásságukkal jelentős hatást gyakoroltak az elektronikus zene és a progresszív rockzene fejlődésére. Most pedig életükről egy izgalmas film készült, amely bemutatja ezt a különleges utat.

A "Végtelen zene" című dokumentumfilm premierjét 2025. április 9-én az Uránia Nemzeti Filmszínház varázslatos közegében ünnepelték. A nézőtér megtelt lelkes érdeklődőkkel, akik izgatottan várták a vetítést. A rendezvény különlegességét fokozta, hogy a legendás Panta Rhei zenekar alapító testvérpárja, Szalay András és Szalay A. Sándor is jelen volt, hiszen a film középpontjában az ő életük és zenei pályafutásuk állt. A közönség alig várta, hogy bepillantást nyerjenek a testvéri kötelék és a zene világába, amely annyira meghatározta a magyar zenei életet.

Bár szakmai körökben mindkét név jól cseng - Szalay András, a hangszerfejlesztés nemzetközi színtéren elismert úttörőjeként, és Szalay A. Sándor, a kozmológia és asztrofizika neves professzoraként -, sokan talán nem is sejtik, milyen gazdag és figyelemre méltó életpályát tudhatnak magukénak. A közelgő film remek lehetőséget kínál arra, hogy mélyebb bepillantást nyerjünk az ő életükbe, hiszen interjúk és hazai, valamint nemzetközi szakértők véleménye révén felfedezhetjük azokat a különleges részleteket, amelyek a látszólagos sikereken túl ténylegesen páratlanul egyedivé teszik történetüket.

A Kossuth-díjas Szalay Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetének egyik megalapítója, fiai egészen más környezetben nőttek fel, mint az átlagos gyermekek. Ez a különleges háttér valószínűleg hozzájárult sikereikhez, hiszen ahogyan Laár András is megjegyzi a filmben (aki a Panta Rheiben együtt zenélt velük, mielőtt megalapította volna a KFT-t), a családi kommunikáció valódi ritkaságnak számított a mindennapokban. A fiúk édesapja és édesanyja mindketten tudományos pályán dolgoztak, otthonuk pedig félig lakás, félig labor/műhely volt. Apjuk, aki gyakran saját maga készítette el a szükséges eszközöket, inspirálta fiaikat, akik már korán a találmányok világában kezdték el álmodni jövőjüket.

Szalay A. Sándor, miután részt vett egy cserediák program keretében a The Beatles élő koncertjén Svédországban - ahol a női rajongók izgatott kiáltásai gyakran elnyomták a zenét - elhatározta, hogy ő is belevág az elemi erejű zenei világba. Az élmény, amely inkább a látványról szólt, mint a hallásról, mélyen megérintette, és arra ösztönözte, hogy saját hangját keresve felfedezze a rockzene varázslatos világát.

A testvérpár a hetvenes-nyolcvanas években igazán aktív volt a hazai progresszív zenei szcénában. Mivel hangszerek tekintetében korlátozott volt a hozzáférés itthon, Szalay András maga rakta össze első elektromos gitárját még 12 évesen, ráadásul olyan maradék alkatrészekből, amelyek abszolút nem hangszerekhez készültek - az 1960-as években nem volt egyszerű profi könnyűzenei eszközökhöz hozzájutni Magyarországon.

A Panta Rhei, mely 1974-ben indult hódító útjára, egyik legfőbb különlegessége a közös zenekarukban rejlett: korai szintetizátorok használata, amelyek hazánkban akkoriban még ismeretlenek voltak. Elég volt csupán egy fotót látni róluk vagy hallani a zenéjüket, hogy a zenészek ne kíméljék sem az időt, sem az energiát, és fáradhatatlanul kutassák a módját, hogyan lehetne megépíteni egy ilyen innovatív eszközt. A történet szépsége pedig abban rejlik, hogy ez csupán a kezdet volt, egy új korszak kapuját nyitva meg.

Egy filmes interjú során szó esik arról, hogy egy nemzetközi kiállításon bemutatták az új fejlesztést, amely óriási sikert aratott. Az amerikaiaktól a japánokig mindenki érdeklődött, hogy miként valósították meg ezt az innovációt. Szalay András lelkesen osztotta meg tapasztalatait a közönséggel. Ezt követően számos vállalat indított új termékeket, amelyek a Szalay-testvérek munkásságán alapultak, és a nyugati zenei stílusokat is elkezdték újragondolni.

A testvérpár kezdetben csupán saját zenei projektjeikhez fejlesztett hangszereket és számítógépes programokat. Manapság már teljesen természetes, hogy egy számítógépbe programozott dallamot egy eszköz le tud játszani, vagy hogy a számítógép képes visszaadni egy kézzel játszott billentyűdallamot kottaként. Ez a hetvenes és nyolcvanas években forradalmi újításnak számított, és a Szalay-testvérek folyamatosan ontották magukból ezeket a korszakalkotó ötleteket.

Szalay András és Presser Gábor közös munkája, az Electromantic lemez, a hazai új hullám egyik jelentős mérföldkövének számít. Hasonlóképpen fontos volt az 1983-ban megjelent P.R. Computer, amely a Szalay-testvérek elektronikus innovációinak és kreatív ötleteinek csúcsát jelképezte. Az album az évek során nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is kultikus státuszt vívott ki magának az elektronikus zene világában, bár a nyolcvanas években a keleti blokk országaiban, Magyarországon kívül vált igazán népszerűvé – több mint százezer példány talált gazdára belőle.

A formáció azonban néhány mélypontot is megélt. A Panta Rhei az első olyan magyar zenekar, ami arra vetemedett, hogy Bartók Béla munkásságát a progresszív rockba átültetve itthon albumot adjon ki. Alapul az Emerson, Lake and Palmer munkáját vették, ugyanakkor, míg az amerikai formáció talált olyan kiskaput, amivel ez megjelenhetett, a Panta Rheinek igazodnia kellett a jogutódok döntéséhez, akik a lemez elkészülte után nem engedték, hogy a lemez megjelenhessen.

A bakeliteket elpusztították, ami hatalmas veszteséget jelentett a formáció számára. Évekkel később viszont egy váratlan fordulat révén mégis előkerültek az eredeti szalagok. Emellett a kiadói nyomás miatt sok olyan stílusban és zenekarban kellett kipróbálniuk magukat, amelyek nem igazán álltak közel a zenei identitásukhoz. Számukra a progresszív rockzene volt az elsődleges irányvonal, de, ahogy Bartók átírásai is mutatják, a korabeli Magyarországon (néhány kivételtől eltekintve) az elektronikával fűszerezett zenei kísérletezés nem igazán nyerte el a kulturális döntéshozók tetszését.

Szalay A. Sándor pályafutása során, amely során tudományos pályája folyamatosan fejlődött, lehetőséget kapott arra, hogy az Egyesült Államokban dolgozhasson. A nyolcvanas évek elején elhagyta hazáját, és a kozmológia és asztrofizika területén kiemelkedő kutatóvá vált. András viszont a zene iránti szenvedélyét más úton valósította meg: nem mint előadó, hanem mint hangszerfejlesztő. Németországba költözött, ahol éveket töltött el, és a legnevesebb világmárkák keresett szakértőjévé vált. Az elmúlt negyven év során olyan cégekkel dolgozott együtt, mint a német Wersi, vagy a japán Yamaha és AKAI, folyamatosan hozzájárulva a zenei ipar fejlődéséhez.

Karrierje során a legnagyobb cégek fejlesztőivel kötött barátságot, akiket a mai napig ámulatba ejt, hogy Szalay szinte mindig megtalálta a legjobb, legegyszerűbb és legelegánsabb megoldásokat, így sokszor feloldott olyan gordiuszi csomókat, amiken más világmárkák vezető fejlesztői korábban megegyeztek, hogy lehetetlen.

De számára nem. A Végtelen zene című film a maga mintegy nyolcvanperces játékidejével kristálytiszta betekintést enged abba, hogy amennyiben a Szalay-testvérek nem vágnak bele a zenélésbe, nem végzik el azt az úttörő munkát, amit a múlt században tettek, ma a könnyűzene igencsak máshogy festene. Magyarként számos dologra lehetünk büszkék, de még mindig meglepetést tud okozni, hogy valójában hány olyan hazai lángelme akad, akik valamilyen formán, de megváltoztatták a világot, holott sokan nem is hallották a nevüket. A Panta Rhei zenekar pedig az elmúlt években újra összeállt, már új formációban, de ugyanúgy a Szalay-testvérek vezetésével, hogy régi dalaikat ismét a közönség elé tárják.