Elhamvasztották a behívójukat, de a bátor halál elkerülhetetlenül utolérte őket.

A Duda Éva által rendezett Hair című nagyszabású produkció fergeteges koncert-show élményével varázsolta el a közönséget az MVM Dome-ban. A rendezvény során az élőzene, az énekesek és táncosok teljesítménye, valamint a lenyűgöző látvány és vetítések egyesítettek erőt, hogy a kultikus film ikonikus dalai olyan felejthetetlen módon szólaljanak meg, hogy az szinte betöltötte a sportcsarnok minden szegletét. Bár közvetlenül nem említették, a háború és az elleni tiltakozás üzenete egyértelműen jelen volt, és mindenki, aki ismeri az 1979-es film történetét, magával hozta ezt a kontextust is a produkció élvezete közben.

A produkció egy lenyűgöző vetítéssel vette kezdetét, amely néhány perc leforgása alatt életre keltette a Hair által megidézett korszakot. Szemtanúi lehettünk az amerikai jóléti társadalom születésének, a II. világháború utáni évek gazdag szimbolikájának. A nagy autók, ikonikus zenészek, divatos öltözetek és jellegzetes épületek mind visszaidézték a múlt vibráló színeit. Egy pillanatra Martin Luther King 1963-as legendás beszéde ("I Have a Dream") is felcsendült, emlékeztetve minket a társadalmi igazságosság iránti vágyra. A vetítés a fogyasztói társadalom képmutatásának kritikáját is megfogalmazta, miközben a vietnámi háború ellen lázadó hippik szellemiségét is megelevenítette. Néhány jelenet a háború szörnyűségeit idézte fel, amely univerzális tapasztalatként hatott: legyen szó atomtámadásról vagy bármilyen más fegyveres konfliktusról, amely ártatlan civilek és besorozott fiatal férfiak életét követeli.

A produkció nem követte a magyar közönség által jól ismert film cselekményét, és a szerepek sem voltak annyira precízen kiosztva, hogy Claude, Berger vagy Sheila karakterét konkrétan megjelenítsék. Az egyes dalokat gyakran többen adták elő, így a hagyományos értelemben vett karakterábrázolás háttérbe szorult. A hippik ikonikus jelenete, amikor látványosan elégetik a behívójukat, hiányzott, és Bukowsky vidéki fiúként megélt története sem bontakozott ki. Mégis, az est folyamán minden egyes dal és jelenet képes volt feleleveníteni a vietnámi háború árnyékában zajló amerikai történések hangulatát - mindezt úgy, hogy a produkció teljes mértékben a jelenkorhoz szólt, friss és releváns üzenetekkel.

Az MVM Dome-ban egy különös időutazás zajlott, ahol a 60-as és 70-es évek színes divatja és hangulata találkozott a 21. század modern vívmányaival és életérzésével. A közönség sokszínűsége is ezt a különleges élményt tükrözte: láthattunk középkorú hippiket, akik hosszú, szabadon omló hajjal és rojtos farmernadrágban idézték meg a régi időket, míg a fiatalabb generáció tagjai fonott hajtincsekkel, hosszú szoknyákban és trapéznadrágban léptek be a térbe. A tömeg azonban nemcsak a retró stílusok kedvelőiből állt, hanem a mindennapi élet képviselőiből is, akik a megszokott, átlagos öltözetükkel tűntek fel, így keltve életre ezt a sokszínű és vibráló atmoszférát.

A színpadkép lenyűgöző módon idézte meg a múlt század második felének szellemiségét, miközben a modern vizuális effektek, mint a Braun László által készített video mapping, izgalmas hátteret biztosítottak. A ruhák színesek voltak, és olyan szabásúak, hogy szinte beleillenek egy goa happening színes világába, mégis friss és kortárs megjelenést kölcsönöztek (jelmeztervező: Kisprumik Ádám). A látványt Duda Éva koreográfiája tette teljessé, amelyben a táncoló, ugráló hippik energikus mozgása dominált. A Duda Éva Társulat táncművészei mellett a musicalek világában edződött énekesek is aktívan részt vettek, akik az egész produkció szívét és lelkét adták.

Az előadóművészek - Bereczki Zoltán, Ekanem Bálint, Falusi Mariann, Fekete Giorgio, Ferenczi Bora, Ferenczi György (ő szájharmonikázott is), Márkus Luca, Schoblocher Barbara, Sena Dagadu, Szaszák Zsolt, Urbányi Zóra, Veréb Tamás és Vitáris Iván - teljesítménye egytől egyig lehengerlő volt, a hangjuk betöltötte a teret és magával ragadta a közönséget.A generációk jól kiegészítették egymást, de hangzásban, erőben és lendületben nem volt köztük különbség.

Mindez a varázslatos élmény nem valósulhatott volna meg a lenyűgöző kórus (Asiama Evelyn, Dorothea Hildebrand, Hangácsi Márton, Johathan Andelic, Johnny K Palmer, Kiss Flóra, Molnár Szulita, Zabos Regina) és az élő, szenzációs Subtones Zenekar (Barbinek Gábor - harsona, Benkő Dávid - billentyűk, Csízi László - dob, Csókás Zsolt - gitár, Fonay Tibor - basszusgitár, Kiss Flóra - ének, Kováts Gergő - szaxofon, Meggyes Ádám - trombita, Mester Dániel - szaxofon, Subicz Gábor - trombita) nélkül. A közönség lelkesen csatlakozott hozzájuk, és együtt énekelték az eredeti nyelven előadott dalokat, melyek különleges atmoszférát teremtettek. A koncert végén egy felejthetetlen ráadás következett, és a Let the Sunshine In dallamai még a sportcsarnok falain kívül is visszhangzottak, magukkal ragadva a jelenlévőket.

Az 1979-es Milos Forman klasszikusában csupán az "I Got Life" című dal ragyogott fel egy emlékezetes jelenetben: egy hosszú, szépen megterített asztal mellett Berger táncol és énekel, miközben a többiek igyekeznek megmenteni, ami még menthető, és a hangulat egyre csak fokozódik, a közönséget is magával ragadva. Más részletek nem bukkantak fel, így például nem láttuk, ahogy az utolsó pillanatokban Berger sírjánál állva énekelnek a barátai, aki minden ellenkezése ellenére hősi halált halt. Nem is annyira a háború, mint inkább a barátság áldozataként.

Együttérzésünkben egyértelműen tisztában vagyunk azzal, hogy a szabadság, a szeretet, az összefogás és a béke iránti vágy olyan alapelvek, amelyek időtlenek. Bár azóta a hippik értékrendjét talán más szemszögből szemléljük, például a szexuális forradalom kapcsán mi már egy másik perspektívából közelítjük meg a dolgokat. A kábítószerhasználat és a konformizmus elleni lázadás is új értelmet nyert a mai világban, de...

A dalok, amelyekre most már bátran mondhatjuk, hogy megállták az idő próbáját, valódi klasszikusokká váltak, és megőrizték frissességüket. Képesek arra, hogy a különböző generációkat egyesítsék, hiszen zeneükben fellelhető az időtlen vágy a szabadságra és az igazságosságra, valamint a szeretet és az összetartozás érzése. Mindezt ma is rendkívüli erővel és hitelességgel közvetítik a világ felé.