Elvesztettük a különleges mentőszolgálat megálmodóját | Sokszínű vidék

Manga Mihály gyakran hangsúlyozta, hogy a szakmájában az embereknek nem szabad félniük semmitől, hiszen a mentés önkéntes feladat, amely a halál küszöbén zajlik.

Önkéntes társadalmi szervezetként 1987-ben alakult, 1992-től kiemelkedően közhasznú alapítványként működik a Központi Különleges Mentőszolgálat, melynek alapítója, mentésvezetője a salgótarjáni Manga Mihály. November 21-én érkezett a szomorú hír, hogy a hegymászóként, barlangászként, búvárként, a romok és roncsok szakellenőre is ismert szakember elhunyt.

A szolgálat megálmodója 12 esztendős korában határozta el, hogy hegyimentő lesz. Barátjával, a későbbi kuratóriumi elnökkel, Musztrai Ferenccel együtt, gyermeki kíváncsisággal indultak felfedezőútra a hegyek, barlangok és elhagyott bányák világába. E kalandok során szereztek tapasztalatokat és élményeket, amelyek megalapozták későbbi pályafutásukat. Egy napon Buda László, a Salgótarjáni Hegymászó Klub (SHK) vezetője felkereste őket, és azt tanácsolta, hogy mielőtt még életük végéhez érnek, mindenképp csatlakozzanak a hegymászó klubhoz.

Ezt követően felvette a kapcsolatot az Országos Mentőszolgálattal, a tűzoltósággal és a Magyar Honvédelmi Szövetséggel (MHSZ), hogy megvalósíthassa a különleges mentőszolgálatra vonatkozó elképzelését. Az MHSZ búvárszakosztályának és a salgótarjáni hegymászó közösségnek az együttműködésével alakult meg a szervezet, amely a speciális mentési feladatok ellátására hivatott.

Manga Mihály önkéntes tevékenysége már több mint három évtizede tart, és ez idő alatt számos kihívással nézett szembe. Hegyi, barlangi, mély- és vízi mentések során, valamint áldozatok felkutatásában szerzett tapasztalatokat. Emellett légi balesetekhez és közúti szerencsétlenségekhez is gyakran riasztották őt és csapatát. A mentésvezetőként dolgozó Mihály különböző nemzetközi mentőexpedíciókon is részt vett, ahol földrengések, árvizek és földcsuszamlások helyszínein nyújtott segítséget, valamint lavinák és hegymászó balesetek során is helyt állt. Az ő elhivatottsága és kitartása sok ember életét mentette meg, és példát mutatott a közösségi szolidaritásból.

A mentésvezető többször hangsúlyozta, hogy a szakmájában az embernek nem szabad félni semmitől; hiszen a mentés önkéntes és gyakran élet-halál helyzetekkel teli munka.