Elképesztő, hogy egy amerikai elnök nyíltan leértékelheti a Fed vezetőjét, mint egy lúzert. Milyen következményekkel járhat a Trump-jelenség? Az ilyen megnyilvánulások alááshatják a monetáris politika függetlenségét, és bizalmatlanságot szülhetnek a pénzü
"Korábban elképzelhetetlennek tűnt számomra, hogy a Harvardtól elvonhatók állami források, és hogy a Fed elnökét lúzerként emlegethetjük. Ez a jelenség komoly veszélyeket rejthet magában, hiszen olyan nézetek terjedhetnek el, amelyek egykor teljesen távol álltak a mainstreamtől" - nyilatkozta Érdi Péter, a michigani Kalamazoo College professzora, a komplex rendszerek tudományának szakértője a Portfolio-nak. Az 2002 óta az Egyesült Államokban oktató és kutató szakember a Trump által bevezetett vámháború kapcsán hangsúlyozta, hogy régóta nyilvánvaló, miszerint a globális kereskedelmi rendszer nem működik hatékonyan. Szerinte az amerikai elnök vámintézkedései, amelyek drasztikusan beavatkoznak egy komplex dinamikus rendszer működésébe, nem fogják megoldani a problémákat. Érdi véleménye szerint a legjobb megoldás egy új globális kereskedelmi megállapodás kidolgozása lenne, amelyben az egyes országok vállalják a belső gazdasági egyensúlytalanságok kezelését, ahelyett, hogy ezeket külkereskedelmi többlet révén próbálnák meg külsőleg kompenzálni.
Pár hete több amerikai egyetem perelte be a Trump-kormányzatot a kutatást célzó állami támogatások drasztikus csökkentése miatt. Nem sokkal később pedig a Harvard indított pert a Trump-adminisztráció ellen, hogy megakadályozza az intézménynek nyújtandó több milliárd dolláros szövetségi támogatás befagyasztását. A Kalamazoo College is esett el az oktatásra, kutatásra fordítható állami forrásoktól?
Intézményünk, amely Michigan állam legdrágább magán főiskolája, egy olyan közegben működik, ahol a forrásmegvonások közvetett módon érintenek minket: kevesebb pályázati lehetőség áll rendelkezésünkre. Bár nincs közvetlen összefüggés, a közelmúltban nyolc oktatónk nyugdíjba vonult, és a költségvetésünk csupán egy teljes értékű helyettesítésére elegendő. Tavaly hasonló helyzet állt fenn, hiszen nyolc kolléga búcsúzott, ám csak három új tanár állt rendelkezésre. A College nem marad tanárok nélkül, de a költséghatékony helyettesítések hosszú távon nem biztosítanak magas színvonalú oktatást. Ugyanakkor a helyzetnek van egy másik oldala is: a College igazgatótanácsa nemrégiben 55 millió dolláros beruházást hagyott jóvá két új diákszálló építésére. A modern diákszállók kialakítása manapság elengedhetetlen a diákokért folytatott versenyben, és ez a lépés azt mutatja, hogy intézményünk elkötelezett a hallgatói élmény javítása iránt.
A kialakult helyzet kapcsán az egyetemek körében uralkodó hangulatról Robert Reich, a Berkeley politológia professzora nemrégiben kifejtette, hogy az intézményeknek most össze kell fogniuk. Szerinte mindent el kell követniük annak érdekében, hogy a kongresszus megakadályozza Trump tevékenységét, aki - Reich megfogalmazása szerint - a törvényhozás által a felsőoktatás számára biztosított forrásokat politikai zsarolásra használható magánvagyonként kezeli.
Az Ön által tanított komplex rendszerek tudománya, amely interdiszciplináris megközelítéssel közelíti meg a társadalmi és természettudományos területek közötti kapcsolódásokat, különös fényt vethet a második Trump-kormányzat által kezdeményezett vámháborúra. Ez a konfliktus nem csupán a kereskedelmi politikák szintjén zajlik, hanem mélyebb társadalmi és gazdasági dinamikákat is érint, amelyek a II. világháború után kialakult nemzetközi kereskedelmi rendszer alapjait kérdőjelezik meg. A komplex rendszerek tudománya lehetővé teszi számunkra, hogy a vámháborút egyfajta ökoszisztémaként vizsgáljuk, ahol a különböző gazdasági szereplők – államok, vállalatok és fogyasztók – kölcsönhatásban állnak egymással, és döntéseik hatással vannak a globális kereskedelmi környezetre. E megközelítés révén megérthetjük, hogy a vámok bevezetése nem csupán a kereskedelmi forgalomra gyakorolt hatásokat, hanem a politikai feszültségeket, a társadalmi reakciókat és a gazdasági adaptációs folyamatokat is magában foglalja. Ezen túlmenően a komplex rendszerek elmélete hangsúlyozza a rendszerek rugalmasságát és alkalmazkodóképességét, amelyek kulcsfontosságúak a vámháború következményeinek értékelésében. A vámok emelése és a kereskedelmi korlátozások bevezetése nem csupán közvetlen gazdasági hatásokkal jár, hanem új stratégiák, alternatív kereskedelmi kapcsolatok és innovatív megoldások kialakulásához is vezethet. A különböző tudományágak közötti átjárás lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük ezeket a komplex kölcsönhatásokat és a globális kereskedelem jövőbeli alakulását.
Ilyen durván belenyúlni egy komplex dinamikus rendszerbe igen kockázatos lépésnek számít, amelynek súlyos következményei vannak. A pillangóeffektust mindenki ismeri, bizonyos szituációkban kis változásoknak is drámai következményei lehetnek.
Az amerikai elnököt viszont a legfinomabb diplomáciai nyelven sem lehet pillangónak nevezni.
Nyilvánvaló, hogy az amerikai elnök által bejelentett, később részben felfüggesztett átfogó vámok, valamint az ezeket követő megtorló intézkedések hatalmas globális bizonytalanságot okoztak. Ez a helyzet érezhetően megmutatkozott a viharos tőzsdei ingadozásokban, a kötvénypiac körüli aggodalmakban, és a recesszióval kapcsolatos félelmekben. Emellett számos spekuláció született arról, hogy a különböző nemzetek milyen módon reagálnak majd az Egyesült Államok lépéseire.
A globális kereskedelmi rendszer anomáliáiról már Trump előtt is sokan kifejezték aggályaikat. Kérdéses volt, hogy a rendszer valóban a tisztességes versenyt szolgálja-e, vagy inkább a hatalmas cégek érdekeit védi.
Sokan osztják a véleményemet, miszerint elkerülhetetlen, hogy a világgazdaságban évtizedes egyensúlytalanságok kezelésére sürgető drámai változásokra van szükség. Az idő sürget, és a megoldások keresése most különösen időszerű.
A jelenlegi kereskedelmi feszültségek gyökerei mélyen rejlenek az egyes gazdaságok és a globális rendszer közötti eltérésekben. Míg a globális gazdaság a növekvő bérekből profitál, amelyek világszerte serkentik a termékek iránti keresletet, feszültségek lépnek fel, amikor egyes országok a bérek emelkedésének árán próbálnak gyorsabb növekedést elérni. Ezt gyakran úgy érik el, hogy a munkavállalók jövedelmét elnyomják, így a termelékenység növekedése nem tükröződik a bérekben. Ennek következményeként egy olyan globális kereskedelmi környezet alakul ki, ahol az országok - saját maguk kárára - a bérek alacsonyan tartásában versenyeznek. Az április elején bejelentett amerikai vámintézkedések azonban nem kínálnak megoldást erre a komplex problémára.
A komplex rendszerek elemzése során számos innovatív megoldási lehetőség merülhet fel a kialakult helyzet kezelésére. Először is, fontos a rendszer elemeinek és kölcsönhatásaiknak alapos megértése, mivel ez segíthet azonosítani a gyenge pontokat és a potenciális problémákat. Egy lehetséges megközelítés a rendszerszintű gondolkodás alkalmazása, amely lehetővé teszi a különböző tényezők integrált vizsgálatát. Ezen kívül érdemes figyelembe venni a visszacsatolási mechanizmusokat, amelyek segíthetnek a problémák korai felismerésében és megelőzésében. A helyzet kezelésére javasolt egy adaptív stratégiák kidolgozása is, amelyek lehetővé teszik a rugalmasságot és a gyors reagálást a változó körülményekre. Az együttműködés és a közösségi részvétel szintén kulcsfontosságú, hiszen a különböző nézőpontok összehangolása gazdagabb megoldásokat eredményezhet. Végül, a technológiai újítások és a digitális eszközök bevonása szintén elősegítheti a komplex helyzetek kezelését, hiszen ezek gyorsabb adatfeldolgozást és elemzést tesznek lehetővé, ezáltal támogatva a tudatos döntéshozatalt.
Egy lehetséges és hatékony megoldás lehetne egy új globális kereskedelmi megállapodás kidolgozása olyan országok között, amelyek vállalják, hogy a belső gazdasági egyensúlytalanságok kezelésére összpontosítanak, ahelyett, hogy azokat külkereskedelmi többlet formájában a világpiacra kiterjesztenék.
Ennek következményeként egy olyan vámunió valósulhatna meg, amely hasonlít John Maynard Keynes 1944-es Bretton Woods-i konferencián előterjesztett elképzeléseire.
E megállapodás résztvevőinek törekedniük kell arra, hogy exportjaikat és importjaikat egyensúlyban tartsák, miközben minimalizálják a kereskedelmi megállapodáson kívüli országokból érkező kereskedelmi többleteket. Ezen unió fokozatosan kiterjedhetne a világ más részeire is, ami végső soron magasabb globális béreket és dinamikusabb gazdasági növekedést hozhatna magával.
Kutatásaim, oktatói tevékenységem során részben hálózatelmélettel is foglalkozom. Világunk lényegében egy hálózatnak felel meg az USA-val, Oroszországgal, Kínával és a többi országgal együtt. Ebbe a hálózatgazdaságba nem lehet a Trump által eszközölt módon belenyúlni, a feleknek meg kell állapodniuk, minden más alternatíva rosszabb kimenetelt eredményez. Nem vezet sehova az a megközelítés, amely azt hirdeti, hogy a saját országunk az első, a többi állam szempontja pedig nem érdekes. Súlyos logikai hibának tartom azt az érvelést, hogy "nekem az én országom fontos, neked a te országod, akkor mi barátok vagyunk". Ez éppen, hogy nem így van, ebben a felállásban valójában egymás ellensége lesz a két fél.
Mint évtizedek óta egyetemi tanár, a Trump-jelenséggel kapcsolatban számomra leginkább kulturális szempontból aggasztóak a következmények. Rendkívül elkeserítő, hogy a diákjaim azt tapasztalják, hogy az amerikai elnökként Trump által alkalmazott durva, személyeskedő és primitivizmusra hajlamos megnyilvánulások elfogadottá váltak. Nemrégiben például a Fed elnökét "nagy lúzernek" titulálta, ami egyszerűen hihetetlen. Remélem, hogy végül világossá válik, hogy az ilyen megnyilvánulásoknak nem maradhatnak következményeik nélkül.
Donald Trump legutóbbi megjegyzését a saját közösségi médiás platformján, a Truth Social-on tette közzé, amelyen rendszerint rövid, de annál lényegre törőbb bejelentéseket oszt meg. Az átfogó vámok 90 napos felfüggesztéséről szóló döntését megelőzően, a bennfentes kereskedelem gyanúját is felvetve, nem sokkal korábban figyelmeztette követőit, hogy "itt a nagyszerű alkalom a vásárlásra". Ez a stílus jellemző rá, hiszen mindig is szeretett titokzatos utalásokat tenni, miközben fontos információkat közvetít a közönség felé.
Elvonatkoztatva attól, hogy Trump miként használja a közösségi médiát, megállapítható, hogy a modern ember gondolkodásmódját a rövidtávú perspektíva dominálja. A közösségi platformokon zajló gyors kommunikáció jelentősen csökkentette a figyelem hosszát és mélységét. Az emberek jellemzően csak néhány másodpercet szánnak egy-egy poszt átfutására, így kialakítva véleményeiket, ahelyett, hogy alaposabb elemzésekbe mélyednének, amelyek lehetővé tennék számukra, hogy árnyaltabb megértést nyerjenek a különböző témákról.
Ez a jelenség egyúttal hozzájárult a szélsőséges nézetek elterjedéséhez és a vélemények éles ellentétének fokozódásához.
Ezt a kérdést boncolgatja majd a készülő új könyvem, amelyet egykori diákommal, az indiai-amerikai Raoul Wadhwával írok. A tervezett kötetünk - amelynek munkacíme: Árnyalt gondolkodás: elveszett, de visszaszerezhető - azt fogja megvizsgálni, hogy a modern információs technológiák korában hogyan lehet visszatérni a bonyolult problémákra vonatkozó árnyalt megközelítéshez, gondolkodáshoz, az eltérő érvelések integrálásához. Úgy véljük, hogy ez egy olyan elhanyagolt téma, amellyel a társadalom nem nézett szembe:
Az információkhoz való hozzáállásunk és azok fogyasztásának módja sokkal mélyebb hatással van a gondolkodási mechanizmusainkra, mint amit sokan elsőre gondolnának.
A tavaly megjelent "Feedback: How to Destroy or Save the World" című könyvében a szerző aggasztó jelenségként említi, hogy az Egyesült Államokban a nagyvállalati és pénzügyi elit egyre nagyobb politikai befolyással bír. Ez a hatalomkoncentráció lehetővé teszi, hogy e kör tagjai a gazdasági szabályokat úgy alakítsák, hogy azok nem a társadalom többségének érdekeit szolgálják. Azóta Elon Musk, aki a világ egyik leggazdagabb embere, egy közvetlen kormányzati megbízást is kapott a Trump-adminisztráció kormányzati hatékonysági részlegének (DOGE) élén. Azonban a legutóbbi bejelentése szerint májustól jelentősen visszavonul e pozíciójából.
Nem vitás, hogy Elon Musk cégei - a Tesla, SpaceX, Neuralink és a Starlink - globális szinten befolyásolják az ipart, a haditechnikát, az energiapolitikát. Ez a gazdasági súly nyilvánvalóan politikai befolyássá vált, és nem igazán értem, hogy ezt az egész jelenséget a magukat konzervatívnak nevező politikai szereplők hogyan nyelik le. Elon Muskot senki nem választotta meg, még szenátusi meghallgatása sem volt.
Amennyiben a gazdaságot irányító szabályozásokat leginkább a hatalommal és anyagi javakkal bíró egyének formálják, akkor egy ördögi körbe lépünk, ahol egy olyan rendszer jöhet létre, amely lehetővé teszi az ultramaradandó gazdagok számára, hogy politikai és jogi hatalmat vásároljanak.
Ez a mechanizmus a jövedelem és a vagyon felfelé irányuló eloszlását célozza meg, átirányítva az erőforrásokat az alsó 90 százalékról a társadalom felső rétegeibe. Azonban az ördögi ciklusok nem tarthatók fenn örökké; bízhatunk abban, hogy erényes ciklusok is létrejöhetnek, amelyek legalább részben ellensúlyozzák a káros következményeket.
Több elemző véleménye szerint Trump vámintézkedései várhatóan negatív hatással lesznek az amerikai gazdaságra, és súlyos inflációt generálhatnak az Egyesült Államokban. Ez a folyamat akár a korábbi Trump-szavazók körében is csalódottságot idézhet elő. Milyen változásokra számít a 2026-os félidős választások során, amikor a kongresszus mindkét házában republikánus többség dominál?
A számítás azt sugallja, hogy létezik egy olyan modell, amely alapján előre tudnám jelezni a helyzetet. Úgy vélem, a megoldás kulcsa talán azokban a ritka, józan konzervatív politikai alakokban rejlik, akik még megmaradtak. Nekik – és nem a "radikális baloldali bolondoknak", ahogy Trump szokta nevezni ellenfeleit – kellene határozottan kifejezniük, hogy elegük van ebből, és nem hajlandók együttműködni ezzel az irányvonallal.
Néha úgy érzem, hogy ez az őrület nem bírja ki négy évet. Az inga ugyanis mindig visszatér a kiindulópontra.
Úgy érzi, mintha az inga véglegesen elérte volna a határait?
Egyáltalán nem, mert úgy látszik, még mindig tovább lehet feszíteni a húrt, szinte minden nap újabb és újabb meglepetések érnek.
Azt nem tudtam elképzelni korábban, hogy a Harvardtól el lehet venni állami forrásokat, és a Fed elnökét lúzernek lehet nevezni. Nagy annak a veszélye, hogy elfogadottá válnak olyan dolgok, amelyek korábban teljesen elképzelhetetlenek voltak.
Trump lényegében tágítja az úgynevezett Overton-ablakot. (Joseph P. Overton, néhai amerikai politológus elmélete szerint egy adott politikai elképzelés életképessége elsősorban attól függ, hogy abba a tartományba esik-e, amelyben egy adott pillanatban a többség által elfogadható politikai intézkedések tartoznak. Ez a tartomány, az Overton-ablak keretezi azon politikai lépések körét, amelyeket egy politikus ajánlhat anélkül, hogy túl szélsőségesnek tűnne a közvélemény szemében - a szerk.)
Trump valójában annyira tágította az Overton-ablakot, hogy a teljesen lehetetlen is lehetségessé vált.
A már említett Feedback című könyve a visszacsatolás elmélete alapján természeti jelenségek mellett az elmúlt évtizedek főbb gazdasági folyamatait (például a hiperinflációt, tőzsdeválságokat) is elemezte, illetve kitért az autokráciák, illetve demokráciák válságokra adott teljesítményének összehasonlítására. Utóbbi kérdés egyre aktuálisabbá válik napjainkban. Erre milyen értelmezési keretet nyújthat a visszacsatolás elmélete?
A visszacsatolás fogalma Norbert Wiener 1948-ban megfogalmazott kibernetikai elméletének egyik alappillére, amely azóta is releváns szerepet játszik a rendszerek működésének megértésében. Két alapvető típusa létezik: a negatív és a pozitív visszacsatolás. A negatív visszacsatolás klasszikus példája a fűtési rendszerek termosztátja, amely automatikusan szabályozza a hőmérsékletet. Amikor a hőmérséklet az előre beállított szint alá csökken, a rendszer működésbe lép, míg ha a hőmérséklet meghaladja ezt a szintet, a fűtés leáll. Ez a mechanizmus stabilizáló hatással bír, segít fenntartani az egyensúlyt. Ezzel szemben a pozitív visszacsatolás arra ösztönzi a rendszereket, hogy erősítsék meg a kezdeti eltéréseket. Ennek következményeként olyan drámai és gyakran kiszámíthatatlan események léphetnek fel, mint például éghajlati krízisek, tőzsdei összeomlások vagy társadalmi feszültségek. A kétféle visszacsatolás dinamikája tehát kulcsfontosságú a komplex rendszerek viselkedésének megértésében és előrejelzésében.
Ami a kérdést illeti, hogy az autokráciák vagy a demokráciák jobban birkóznak meg a különféle válságokkal, fontos megemlíteni, hogy a demokratikus intézmények olyan hibajavító mechanizmusokként működnek, mint egy termosztát, amely folyamatosan igyekszik fenntartani a stabilitást. Ezzel szemben az autoriter rendszerekben nemcsak a fékező utasítások hiányoznak, hanem még a legcsekélyebb lassító sugallat sem jelenik meg, ami súlyos következményekkel járhat a válságkezelés során.
Emlékezetes, hogy Alan Greenspan, a Fed egykori elnöke a 2008-as pénzügyi válság során elismerte, hogy hibázott, amikor bízott a piac önszabályozásában.
Alapvetően arra van szükség, hogy az önszabályozási mechanizmusokat okos külső beavatkozásokkal kombináljuk. Ha a szabályozás a demokratikus intézmények irányítása alatt marad, elkerülhetjük az egzisztenciális válságot.
A Feedback könyvem alcíme úgy szól: hogyan pusztítsuk el vagy mentsük meg a világot? Erre az a válaszom, hogy szűk határvonal húzódik a jólét és a pusztulás között, az utóbbi elkerülésére pedig meg kell találnunk a pozitív és negatív visszacsatolás közötti finomhangolt egyensúlyt.
Borítókép forrása: Kevin Dietsch/Getty Images
A cikk megírásához a magyar nyelvre specializált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás nyújtott segítséget, amely jelentősen megkönnyítette munkánkat.
