Elképesztő dolog történt Nagy Sanyi testvérével, amiről a színész az esti műsorban mesélt.

Három alapvető dolog, amit egy fiúnak elengedhetetlenül meg kell tapasztalnia az anyjától – ezek formálják a jellemét és befolyásolják, milyen felnőtté válik. 1. **Szeretet és támogatás**: Az anyai szeretet nem csupán érzelmi táplálék, hanem alapvető pillér, amelyre a fiú felnőttként is támaszkodhat. Az ilyen jellegű érzelmi támogatás segít neki abban, hogy magabiztosan navigáljon az élet kihívásaiban. 2. **Érzelmi intelligencia fejlesztése**: Az anyák szerepe abban is kulcsszerepet játszik, hogy a fiúk megtanulják kezelni és kifejezni az érzelmeiket. Az empátia és a kommunikációs készségek elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy egészséges kapcsolatokban éljenek és boldog felnőttekké váljanak. 3. **Határok és felelősségérzet**: Az anyák segíthetnek a fiúk számára a határok kijelölésében, valamint a felelősségvállalás fontosságának megértésében. Ez a tanulási folyamat alapot ad arra, hogy felnőttként tudatos döntéseket hozzanak, és felelős állampolgárokká váljanak. Ezek az elemek nem csupán az édesanya és fia közötti kapcsolatot erősítik, hanem meghatározzák a fiú jövőbeli viselkedését és kapcsolatait is.

Nagy Sanyi a Madách Színház színésze 2005 óta, sokan pedig az Adagio együttesből ismerik, ahol 2005-től 2010-ig zenélt. A mi kis falunk egyik szereplője nem sokat beszél családjáról, néha azonban kivételt tesz.

A Jászai Mari-díjas művész a Szerencsekerék című műsorban egy eddig ismeretlen, izgalmas anekdotát osztott meg saját magáról és testvéréről, amely lenyűgözte a nézőket.

Nagy Sanyi és bátyja gyermekként rendszeresen összekülönböztek, és ezek a viták sokszor verekedésbe torkolltak. A színész a TV2 műsorában mesélt egy emlékezetes esetről, amikor a küzdelem végül balszerencsésen alakult számára, és ő került ki vesztesként a szópárbajból.

Gyerekkorunk tele volt bolondozásokkal, veszekedésekkel és néha még verekedésekkel is. Az egyik legemlékezetesebb pillanatom az volt, amikor az egyik barátom leterített, és ráült a mellkasomra, majd a két vállamra térdelt. Egy alkalommal felfedezett egy újságot a közelben, és úgy döntött, hogy letépkedi belőle a lapokat, hogy apró galacsinokat készítsen, amiket aztán az orromban helyez el. Amikor éppen fejrángatásra készültem, ő ügyesen eltalálta a megfelelő helyet, és azt hiszem, egy év múlva tüsszentettem ki azokat a galacsinokat – mesélte nevetve az emléket.