Az erdő sűrűjének mélyén, ahol a fák összeölelkezve állnak, lassan eltűnik az ország legnagyobb sísánca. A természet lassan visszaveszi azt, ami valaha az embereké volt.
Ahogy az erdő mélye magába zárja a síugrósánc vonalait, úgy merülnek el a magyar síugrósport felejthetetlen pillanatai a múlt homályában.
Magyarország legimpozánsabb sísánca Mátraháza közelében, a Kékesről levezető sípálya mellett kapott helyet, azonban mára már szinte elfeledték a létezését. Harminc év elteltével senki sem merészkedett rá, pedig egykoron itt versenyzett a világ legjobbjai között világbajnok és világcsúcstartó síugró. Ezen a helyszínen Európa-kupák is zajlottak, ám mára a múlt dicsősége csak egy halvány emlék maradt.
A rozsdásodó szerkezetet fokozatosan elnyeli az erdő, a környező fák egyre inkább befedik, mintha a természet próbálná eltüntetni a múlt nyomait. Azonban a több mint három évtizede elhagyott síugrósánc masszív, időt álló acélszerkezete a legfelső részén még mindig megmutatkozik, ahogy a lombkoronák között néha-néha kikandikál. A fák erős ágai és a bokrok sűrű gallyai egyre szorosabb öleléssel tartják körül ezt a hajdani dicsőséget, mintha a természet emlékeket őrizne, miközben a múltnak ezt a darabját szép lassan felemészti.
Az erdő fái között az egykori ráfutópálya és az érkező lejtőt is szépen kirajzolódik, de a sportolóktól mára az egyre burjánzó növényzet vette át a hatalmat. Az építmény környezete egykor emberektől volt népes. A szurkolók biztató kiáltása helyett mára csak a csend, a nyugalom marad és a természet hangja fogadja az erre járó kirándulókat.
Mátraházán, az 1930-as évek eleje óta folyamatosan bővülő, földből készült sísánc története 1968-ban egy új fejezetet nyitott, amikor is egy fémszerkezetű sánc váltotta fel a régit. Ezt a modern tornyot akkoriban igen jelentős, hárommillió forintos költséggel építették, és egészen 1989-ig működött. Az évek során azonban a fémből készült szerkezet fokozatosan az idő áldozatává vált: a rozsda és a természet erői felemésztették, míg a fa deszkák a korhadás áldozataivá váltak, szépen lassan eltűntek a színről. Ma már a növényzet teljesen benőtte a helyet, és az egykoron büszkén álló építmény szinte észrevétlenül olvad bele a környezetébe, emlékeztetve minket a múlt dicsőségére.
A sánc, mely 90 méteres magasságával és 70 méteres hosszával büszkélkedhet, az ország legimpozánsabb építményei közé tartozik, emellett számos nemzetközi verseny színhelyeként is szolgált. Az egész pálya hossza 3200 métert tesz ki, míg a magasságkülönbség 565 méter, ami igazán kihívást jelent a sportolók számára.
A helyszín rendszeresen adott otthont az országos bajnokságoknak, ahol általában 30-50 versenyző mérte össze tudását. A résztvevők a lelkes nézők ezreinek szeme előtt harcoltak a rangos bajnoki címért. Emellett neves Európa-kupák is megrendezésre kerültek itt, ahol világcsúcstartók is megcsillanthatták tehetségüket.
A mátraházi síugrópálya hivatalos sáncrekordját 1972-ben állította fel Gellér László olimpikon, aki lenyűgöző 86,5 méteres ugrást teljesített.
Az alábbi videóban felfedezhetjük a síugrósánc történetének izgalmas állomásait, valamint a jelenlegi fejlesztéseit és versenyeit.
Bár régen sokkal több hó esett, a sáncon már akkor gyakori problémát jelentett a hóhiány. A lehullott havat gyakran elhordta a szél vagy a napsütésben elolvadt. A hóban ínséges időszakokban vödrökkel hordták a sáncra a havat, és terítették szét a pályán, hogy meg tudják rendezni a versenyeket. 1959-ben például a Mátrában edzőtáborozó vízilabdások is besegítettek, ami bizony nem volt könnyű feladat, hiszen a lejtő aljától a torony tetejéig 464 lépcsőt kellett megmászniuk. A hóhordás egy erőnléti edzésnek is kiváló volt.
Az 1970-es évek végén Mátraszentistván fokozatosan egy jelentős síközponttá alakult. Az 1980-as évek közepére a szabadidős sísport robbanásszerű növekedésen ment keresztül. Ezzel párhuzamosan a síelés Magyarországon is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, így a téli hónapokban a Mátra vonzereje a síelők sokasága által élénkült meg.
Az utolsó versenyt 1989-ben rendezték meg, amire rengetegen voltak kíváncsiak, mintegy ötezer ember követte szemmel az utolsó nagy magyar síugróversenyt, és szurkolt lelkesen a résztvevő versenyzőknek.
Bár a sánc látogatásához kijelölt turistaút is rendelkezésre áll, a biztonság kedvéért nem javasoljuk, hogy bárki megpróbáljon felmászni rá, mivel balesetveszélyes helyzeteket eredményezhet.
Az alábbi galériában felfedezheted a síugrósánc jelenlegi elkeserítő állapotát, valamint a régi sísport emlékezetes pillanatait, amelyek nosztalgikus utazásra hívnak bennünket.
Ahogy nemrégiben beszámoltunk róla, a Mátra kapujának egykoron csodás ékköve mára szinte romhalmazzá vált. Jelenleg 220 millió forinttal olcsóbban ajánlják, de ennek ellenére sem találni rá vevőt a 21-es út szégyenfoltjának számító ingatlanra. Említettük, hogy 40 év után végleg bezár a népszerű kastélyszálló, amely 1748-ban épült, és négycsillagos szállodaként működött.
