Ezek az egyének azért költenek, hogy elkerüljék a munkanélküliek jelzését.

Kínában az álláskeresők nyomásának csökkentése érdekében különféle megtévesztő irodák bukkantak fel, ahol az emberek mesterségesen "munkát" színlelhetnek. Azok, akik hajlandók pénzt áldozni, azt tapasztalják, hogy a rendszer elhiteti velük, hogy van állásuk. Ez az új iparág pedig egyre növekvő népszerűségnek örvend.

Cikkünk középpontjában Cung-hua áll, aki több százmillió honfitársához hasonlóan reggelente felkerekedik, és elindul az irodája felé, ahonnan csak sötétedés után tér haza. Az ő napja azonban nem egészen a megszokott kerékvágásban zajlik, mivel a fiatal nő nem kap fizetést a tevékenységéért. Sőt, Cung-hua havonta 19 ezer forintnak megfelelő kínai jüant fizet azért, hogy látszólag dolgozhasson. Ennek a furcsa helyzetnek a hátterében pedig az a mélyen gyökerező társadalmi stigma áll, amely Kínában a munkanélkülieket övezi.

Az ország nagyvárosaiban egyre inkább felbukkannak olyan innovatív szolgáltatások, amelyek megoldásokat kínálnak a munkanélküliség problémájára. Ezek a cégek lehetőséget biztosítanak az emberek számára, hogy úgy tűnjön, mintha aktívan dolgoznának, miközben valójában nem rendelkeznek állással. Ezzel a megközelítéssel a környezet számára rejtve maradhat a valóság, és a látszat így továbbra is megőrizhető.

Az ügyfél a napi 1-2 ezer forintos díjért egy munkahelyet imitáló környezetet kap, wifivel, kávéval és minden klasszikus irodai kellékkel. Egy helyi újság riportja szerint pedig plusz pénzért egyes cégek még el is játsszák a munkahely működését: fiktív feladatokat osztanak ki, meetingeket tartanak és a többi. A lap forrásai szerint ezek színjátékok egészen teátrális formát is ölthetnek, attól függően, hogy az ember mennyit szán a látszatra.

Cung-hua egyébként a pénzügyi szektorban dolgozott, azonban belefáradt a munkájával járó folyamatos utazásba és stresszbe, ezért tavaly tavasszal felmondott. A nő viszont továbbra sem meri bevallani a családjának, hogy valójában munkanélküli. Elmondása szerint az álláskeresés korai szakaszában még könyvtárakba menekült az igazság elől, azonban az utóbbi hónapokban inkább igénybe vette az egyik ilyen álmunkahely szolgáltatását, mert Cung-hua szerint "sokkal olcsóbb itt, mint órákat eltölteni egy kávézóban". A megszólaltatott álláskereső egyébként nem tudja, hogy meddig fogja fenntartani ezt a színjátékot, mert egyelőre nem nagyon jeleztek vissza a helyek, ahova elküldte az önéletrajzát.

A fiatalok körében sokan választják azt az utat, hogy inkább "főállású gyerekek" maradnak, és otthon segítenek a szüleiknek, mintsem hogy a munka világába lépjenek. Ennek hátterében az áll, hogy elkerülik a megterhelő, úgynevezett 9-9-6-os munkarendet – amely reggel kilenctől este kilencig, heti hat napon át tart –, ami jellemzően az idősebb generációk életét határozta meg Kínában. A fiatalok így a családi kötelékek erősítésére helyezik a hangsúlyt, miközben nem kívánják magukat alávetni a modern munkahelyek által támasztott szigorú elvárásoknak.

A kínai Instagramként ismert Xiaohongshu platformját elárasztották a munkahelyet utánzó cégek hirdetései. Ezek a reklámok nemcsak hogy több milliós nézettséget generálnak, hanem heves vitákat is kiváltanak a felhasználók körében. Egyes kommentelők úgy vélik, hogy ezek a hirdetések segíthetnek az álláskeresőknek csökkenteni a munkanélküliség miatti stresszt és fenntartani a napi rutinjukat. Mások ezzel szemben azt állítják, hogy ezek a kezdeményezések csak fokozzák a munkakerülést, és késleltetik a dolgozók visszatérését a munka világába.

Ugyanakkor rendkívül nehéz megállapítani, mennyire népszerűek valójában ezek a helyszínek, mivel a legtöbbjük csak félig hivatalosan üzemel. Valószínűleg ennek az az oka, hogy senki ne tudja, mely irodákban zajlik teljesen fiktív munka, így védve maradnak az ügyfelek titkai. Ebből kifolyólag azt sem lehet tudni, hányan veszik igénybe e szolgáltatásokat.

Ezért a spanyol El País újság munkatársai ellátogattak egy Pekingben található irodába, amely az álmunkahelyekkel foglalkozik. Ahelyett, hogy a várakozásoknak megfelelően sok titkolózó munkanélkülit találtak volna, a helyszínen szinte senkit sem találtak. Az országos hisztéria, amely az ilyen munkahelyek körül kialakult, nem tükröződött a valóságban; a látogatók meglepetésére alig akadt bárki az irodában.

A több tárgyalóból és egy 36 fő befogadására alkalmas konferenciateremből álló álmunkahely szinte teljesen üres volt a látogatáskor. A cég vezetője elmondta, hogy csak nemrég nyitottak, és kifejezetten azért, mert látták, hogy az interneten nagy az érdeklődés az ilyen szolgáltatást nyújtó cégek iránt.

A lap több embert is megkeresett, akik rendszeresen látogatják ezeket az álmunkahelyeket. Az egyik megszólaló így fogalmazott: "Bár akad olyan, aki tényleg csak színleli a munkát, a többségünk csupán azért van itt, mert izgalmas a környezet." Mások arról beszéltek, hogy a szabadúszók számára ez egy nagyszerű lehetőség, hogy közösségi élményben részesüljenek, és valójában nem másról van szó, mint egy egyszerű irodamegosztásról.