Ezt a helyzetet a nárcisztikusok aligha tolerálják: rendkívül gyorsan felgerjednek tőle.

Magas IQ-d van? Töltsd ki a tesztet, és tudd meg, hogy mennyire vág az eszed!

A nárcisztikus egyének társas kapcsolatai gyakran igencsak kihívást jelentenek. Az ilyen személyek bizonyos viselkedésformákat kifejezetten intoleránsan kezelnek. Amikor szembesülnek a számukra kellemetlen helyzetekkel, hajlamosak azonnali dühkitörésekre, ami nemcsak a saját belső békéjüket zavarja meg, hanem a környezetükben élők számára is mérgező hatással bír. Ezzel nemcsak saját lelki világukat terhelik meg, hanem a kapcsolataik minőségét is súlyosan befolyásolják.

A nárcizmus egészséges formájában minden ember személyiségében benne van, patológiás személyiségzavarnak akkor tekinthető, ha mások kárt szenvednek a viselkedés által. Ilyen személyiségzavar például a bipoláris személyiségzavar, vagy a borderline személyiségzavar, melyek esetén terápiás segítséget kell kérni.

Az egészséges önszeretet természetes védelmet nyújt a környezetből jövő hatásokkal szemben. A nárcisztikusoknál ez beteges önhittségbe, beképzeltségbe, egoizmusba, túlzott önbizalomba csap át.

Kívülről a magabiztosság látszatát keltik, ám a belső világukban gyakran fiatalkori vagy gyermekkori traumák nyomait hordozzák. Ezek a sebek táplálják a saját bizonytalanságukat, az önmagukkal szembeni elégedetlenségüket, és az ebből fakadó ürességet próbálják ilyen módon kitölteni. Folyamatosan figyelemmel kísérik a környezetüket, és másokkal való összehasonlítással próbálnak megerősítést nyerni, hiszen úgy érzik, hogy ők sokkal nehezebb kezdőpontból indultak, mint a többiek. A legszebbek, legjobbak és legtehetségesebbek akarnak lenni, hogy elrejtsék a bensőjükben rejlő elégedetlenséget és a magukra nehezedő nyomást.

Viselkedésük a körülményekhez igazodik, manipulációra hajlamosak, és gyakran hiányzik belőlük az empátia, vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan mutogatják magukat. Belső bizonytalanságaik és önértékelési gondjaik következtében bizonyos reakciókat képtelenek elviselni, így a legtöbb esetben azonnali dührohamot kapnak, ha valaki úgy bánik velük, ahogyan ők nem szeretnék.

A nárcisztikus személyiségek számára a tisztelet és elismerés alapvető szükséglet. Amikor úgy érzik, hogy nem kapják meg a számukra járó megbecsülést, vagy valaki lekezelően bánik velük, düh és frusztráció fog eluralkodni rajtuk. Ők saját magukat kivételesnek tekintik, és hajlamosak másokat alábecsülni, mivel úgy vélik, hogy sokkal felsőbbrendűbbek a körülöttük lévőknél. Azt várják, hogy környezetük folyamatos figyelmet és tiszteletet tanúsítson irántuk, még akkor is, ha ők maguk nem viszonozzák ezt a megbecsülést.

A nárcisztikus személyiségek rendkívül érzékenyek a kritikára és a negatív észrevételekre. Amikor valaki véleményt formál róluk, hajlamosak azt támadásként értelmezni, és azonnal védekezésbe kezdenek, anélkül hogy alaposan átgondolnák a helyzetet. Ekkor gyakran saját magukat emelik piedesztálra, hiszen meggyőződésük, hogy tökéletesek, így a kritikát nehezen tudják kezelni. Számukra elképzelhetetlen, hogy a visszajelzés akár építő jellegű is lehetne, mivel a saját nagyságuk megkérdőjelezése számukra rendkívül fájdalmas élmény.

A nárcisztikusok rendkívül hiú emberek, saját magukat szeretnék a legszebbnek, legnagyszerűbbnek látni, amit rendre meg is fogalmaznak. Szeretnek saját tehetséges mivoltukkal, nagyszerűségükkel kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kapni. A nárcisztikus mindegy, mit csinál, milyen feladatot hajt végre, utána elvárja a dicséretet. Sokszor akár ki is provokálják a környezetüktől, hogy dicsérjék őket. Ilyen kérdéseket fogalmaznak meg ezzel kapcsolatban: "Ugye, milyen jól csináltam, ugye, milyen nagyszerű voltam?".

Amikor valaki megkérdőjelezi szépségüket, tehetségüket, vagy ha valaki mást nála szebbnek, jobbnak gondolsz, és ezt a nárcisztikus tudtára adod, jóra ne számíts, mert rendkívül dühösek lesznek.

A nárcisztikusok nehezen viselik el azt is, ha ellentmondanak nekik. Mivel a személyiségük egyik alapja az, hogy mindenki másnál okosabbnak és tehetségesebbnek gondolják magukat, nem viselik el, ha nemet mondanak nekik. A nárcisztikus alapvetően szeret dominálni másokat, ezért szereti megmondani a környezetében lévőknek, hogy mit és hogyan csináljanak. Ha ellentmondasz neki, akkor könnyen dühös lesz tőle.

A nárcisztikus személyek számára a szégyen olyan érzés, amelyet nem képesek egészséges módon feldolgozni. Gyermekkori vagy fiatal felnőttkorban szerzett traumák következményeként alakulnak ki az önértékelésükkel kapcsolatos nehézségeik. Amikor megszégyenítik őket, azonnal a környezetükre irányítják a frusztrációjukat, és ez dühöt vált ki belőlük.

A nárcisztikusok dühe nem minden esetben nyilvánul meg a felszínen. Vannak olyan nárcisztikusok, akik kiválóan tudják palástolni az érzelmeiket. Az ilyen emberek rendkívül manipulatívak, ezért előfordul, hogy nem engedik szabadjára indulataikat. Különösen munkahelyi környezetben, vagy ha érdekük úgy kívánja, visszafojtják a dühüket, ami később manipulációban nyilvánul meg a környezetük számára.

A nárcisztikus személyek gyakran a saját gyermekkori sérelmeiket vetítik rá családtagjaikra, így a párjuk és gyermekeik is elszenvedhetik a bántalmazást, amely lelki vagy fizikai terror formájában jelentkezik. E düh csupán egy aspektusa a nárcisztikusok komplex viselkedésének, amelyről részletesebben ebben a korábbi cikkünkben tájékozódhatsz.