Fájdalmas rezsiár-emelkedés vár ránk Magyarországon: fokozatosan lemondunk az orosz gázról, ami jelentős költségeket vonhat maga után - figyelmeztet a Pénzcentrum.

Bár a magyar energiahálózat jelenlegi legnagyobb ellátója továbbra is az orosz gáz- és kőolaj, a háttérben már elindult a leválás ezen forrásokról - állítja Deák András György, energiapolitikai szakértő a Pénzcentrumnak adott interjújában. Véleménye szerint a technológiai alapok már rendelkezésre állnak, és a hazai infrastruktúra fokozatosan alkalmazkodik a váltás igényeihez. Rámutat, hogy a kormány is kezdi felismerni: az orosz energiától való függőség hosszú távon nem életképes megoldás. A folyamat lassan, de biztosan halad előre – csak éppenséggel nem a nyilvánosság előtt.

Évek óta zajlik Magyarországon a társadalmi diskurzus az orosz energiának való kitettségről. A kormányzati kommunikációban gyakran hangsúlyozzák az orosz gáz és olaj mellett szóló érveket, amelyek között az alacsony árak, a megbízható ellátás és a hosszú távú szerződések stabilitása szerepel. Ezek az érvek nem mentesek a valóságtól, hiszen valóban számos előnyük van. Azonban a 2022-es háború radikálisan átalakította az európai energiapiacot: a szankciók, az infrastruktúra korlátai és a politikai feszültségek következtében ma már nem csupán gazdasági, hanem stratégiai szempontból is kulcsfontosságú kérdéssé vált, hogy honnan és milyen módon jut el a kőolaj és a földgáz a kontinensre.

Miközben az orosz eredetű energiahordozók továbbra is jelen vannak Európában, az ellátási útvonalak jelentősen megváltoztak. Az uniós tagállamok többsége alternatív források után néz: LNG-terminálok, tengeri import, új vezetékek és diverzifikált szerződések révén próbálják mérsékelni kitettségüket. Magyarország sokáig kivételnek számított ebben a folyamatban, hiszen a hivatalos álláspont szerint az orosz import feladása rövid távon gazdasági hátrányokkal és ellátásbizonytalansággal járna.

Az elmúlt hónapokban azonban finom elmozdulás látszik a magyar energiapolitikában is. A horvát Janaf kőolajvezeték körüli viták rendezéséről nemrég személyesen egyeztetett Andrej Plenković horvát miniszterelnök és Orbán Viktor az uniós csúcson, ami arra utal, hogy Budapest is nyitottabbá vált az alternatív szállítási útvonalak kiépítésére.

Deák András György, energiapolitikai szakértő, úgy véli, hogy az utóbbi években a magyar energiarendszerben számos olyan beruházás és technológiai innováció valósult meg, amelyek a diverzifikációs törekvések irányába mutatnak. Bár ezek a kezdeményezések a közvélemény előtt nem mindig kerülnek előtérbe, a háttérben jelentős fejlődés zajlik.

A szakértő legújabb kutatásában a következőképpen nyilatkozott:

A keleti földgázimport folyamatosan emelkedett, függetlenül attól, hogy az európai földgázfogyasztás éppen növekedett vagy éppen csökkent, mint ahogyan az a 2010-es évek során is megfigyelhető volt. Az orosz földgáz kiemelkedett, mivel a legkedvezőbb árakat és feltételeket kínálta, így még az atlanti partvidék, valamint a norvég és holland földgáz hagyományos piacain is versenyképes maradt.

Ahogy fogalmaz: ebben a helyzetben a háború jelentős paradigmaváltást hozott. Úgy véli, "Moszkva nem egyértelműen használta a gázfegyvert", a válság alatt nem mutatott teljes konzisztenciát.

2022 nyarán, a háború feszültsége közepette Oroszország akár teljesen le is zárhatta volna a vezetékes és a cseppfolyósított gázexportot (a Nemzetközi Energia Ügynökség is erre a forgatókönyvre készült), ami szinte biztosan komoly fizikai hiányt és még szigorúbb korlátozásokat eredményezett volna.

Ehhez képest még 2024-ben is Oroszországból jött az európai import 19%-a. A vezetékes import csökkent erőteljesen, 2021 és 2024 között éves szinten mintegy 100 köbméterrel, a cseppfolyósított gáz importja pedig még nőtt is. Moszkva csak szemezgetett az uniós nemzetállamok között, javarészt az orosz-ukrán háború kapcsán mutatott magatartás mentén porciózta ki vagy zárta el teljesen a földgázt.

Talán nem meglepő, hogy Magyarország az egyetlen uniós ország, amelynek hosszú távú gázszállítási megállapodását a Gazprom nem hághatta át. Sőt, a legnehezebb időszakokban még plusz mennyiséget is biztosítottak számunkra.

Deák András György véleménye szerint azonban...

Európa egy súlyos kihívással nézett szembe, amely 2022 nyarán kezdődött, és amely a téli fűtési időszakban a valóságos energiahiány kockázatát hordozta magában.

A Pénzcentrumnak adott interjúban az energiapolitikai kutató így fogalmazott: "bár a hivatalos döntés még nem született meg, a gyakorlatban már megkezdődtek azok a lépések, amelyek a magyar ellátásbiztonságot új alapokra helyezhetik."

A Másfélfok szakértője szerint a technikai akadályok, amelyek eddig hátráltatták a váltást, már régóta eltűntek.

Az Adria-vezeték, amely a horvát tengerparti terminálokon keresztül képes olajat szállítani Magyarországra, nem orosz forrásból származik. Jelenleg már képes lenne kielégíteni a magyar és szlovák piaci igények jelentős részét.

A különbség leginkább gazdasági jellegű lenne: az ilyen típusú import valamivel magasabb költségekkel jár, ám a kutató véleménye szerint ez még nem jelenthet elviselhetetlen terhet.

Deák által említett becslések alapján várható, hogy az árak 5-15 százalékkal emelkednek, ami még nem gátolná meg a gazdaság működését.

A teljes átállás kérdése még mindig csak elméleti síkon mozog. Míg a horvát fél úgy véli, hogy a szükséges kapacitás rendelkezésre áll, a magyar oldal ezt megkérdőjelezi. A szakértők szerint eddig sosem volt lehetőség a valós tesztelésre, mivel politikai akarat hiányában nem történt érdemi vizsgálat. Továbbá, ha a magyar és a szlovák kormány világosan jelezné, hogy teljes mértékben kívánják kihasználni a horvát infrastruktúrát, az valószínűleg ösztönözné a horvát felet a további fejlesztések megvalósítására.

Deák András György szerint a kormány mostanra felismerte, hogy a kizárólagos orosz energiapolitika nem fenntartható. A szakértő felhívta a figyelmet:

Az utóbbi időszakban két új gázszerződés került megkötésre, amelyek 2027-től és 2028-tól kezdődően a teljes import körülbelül tíz százalékát már nem orosz forrásokból biztosítják.

Majd hozzátette: a horvát tranzitútvonalak, illetve az ottani LNG-terminál fejlesztése kulcsszerepet játszhat a jövő magyar energiastratégiájában. Mint mondta, ezek az együttműködések nemcsak új beszerzési útvonalakat nyitnának, hanem az áralku pozícióit is erősíthetnék.

Figyelemre méltó, hogy ezzel egy időben napvilágot látott egy új információ, miszerint Magyarország nem csupán csökkentette, hanem még növelte is az oroszok iránti kitettségét, amely így a korábbi 60%-ról 90%-ra emelkedett.

A szakértő ezzel szemben határozottan megkérdőjelezi ezt az állítást, és álláspontja szerint teljesen alaptalan. Véleménye szerint

A témával kapcsolatos statisztikák gyakran félrevezetőek, mivel az olajtermékek gyakran közvetítő országokon keresztül jutnak el a végső célállomásra. A külkereskedelmi adatok sok esetben csupán papíron tükrözik az orosz forrást, míg a valóságban ciprusi, kazah vagy más cégek állnak a háttérben mint tényleges exportőrök.

- mondta el Deák András György, majd hozzátette: a tényleges függés semmiképpen sem nőtt, ugyanakkor egyelőre nem is csökkent érdemben.

Miközben a háttérben izgalmas előkészületek folynak, a százhalombattai finomító példaértékű beruházásokba fogott. Ezek a fejlesztések lehetővé teszik, hogy a jövőben eltérő típusú olajok feldolgozását is elvégezhesse, szélesítve ezzel a tevékenységi körét és alkalmazkodva a piaci igényekhez.

A jelenlegi helyzetben a háborús övezet, Ukrajna, egyedüli csatornává vált az olajszállítás számára. Deák figyelmeztet arra, hogy ez az ellátási lánc rendkívül sérülékeny, így a jövőbeli biztonságos használhatósága, például két év múlva, nem garantálható. A szankciók és a geopolitikai feszültségek csak tovább növelik ennek az útvonalnak a kockázatait.

Sokan azt hangoztatják, hogy az orosz gáz és olaj ára még mindig kedvezőbb alternatíva, ezért nem érdemes váltani. Azonban a szakértők véleménye szerint ez inkább egy elterjedt tévhit, mint valóságos helyzet. Bár az orosz gáz ára valóban valamivel alacsonyabb lehet, de...

ha figyelembe vesszük a tranzitdíjakat, a szállítási költségeket és a geopolitikai kockázatokat, az árkülönbség már nem jelentős. A magyar GDP-hez képest ez nagyjából fél százalékos hatást jelentene, körülbelül 400 milliárd forintot. Ez nem akkora ár, ami miatt ne lenne érdemes a függőség csökkentésébe fektetni

A jövő számos izgalmas lehetőséget tartogat számunkra. Magyarország számára például nyitva áll a balkáni, görög vagy adriai útvonalakon való beszerzés bővítésének lehetősége. Különösen figyelemre méltó a 2027-ben induló román tengeri gázmezők projektje, amely jelentős új energiaforrást kínálhat a térség számára. Deák András György véleménye szerint ez a fejlesztés évente több mint 4 milliárd köbméter földgázt termelhet, ami alapvetően átalakíthatja a régió energiaellátási egyensúlyát.

A Másfélfok szakértője úgy véli, hogy ez az átmenet elkerülhetetlen. A lényeg csupán annyi, hogy mikor kezdjük el ténylegesen kihasználni a rendelkezésünkre álló lehetőségeket.

Deák András György a megújuló energiaforrások jelentőségéről is kifejtette véleményét, azonban kiemelte, hogy ezek rövid távon még nem tudják hatékonyan helyettesíteni a fosszilis energiahordozókat. Az elmúlt években ugyanakkor figyelemre méltó előrelépések történtek, például a napelemek telepítésének növekedésében, de a megújuló energiaforrások részesedése a teljes energiamérlegből még mindig meglehetősen alacsony.

"A napelemes termelés csak akkor bővíthető tovább, ha közben az energiatárolási kapacitás is nő. Egy tárolt kilowattóra ára viszont ma még jóval magasabb, mint a fosszilis energiáé" - mutatott rá a szakértő.

Deák összegzése szerint rövid távon Magyarország csak a forrásdiverzifikációval tudja csökkenteni kitettségét. Az energiatakarékosság és a megújulók térnyerése hosszabb távon hozhat érdemi eredményt, de addig is a realitás az, hogy az ország sorsa nagyban függ attól, mennyire képes kihasználni a rendelkezésére álló alternatív útvonalakat.

"Elkerülhetetlen, hogy a földgáz és az olaj fokozatosan eltűnjön az energiamérlegünkből, de ez nem egy hirtelen változás lesz. A folyamat időigényes, de eljön az ideje" - nyilatkozta Deák András György.

Az orosz és posztszovjet gazdaságok szakértője tanulmányában még azt is kiemelte: az orosz-európai földgázreláció vége veszteség mindenkinek.

A 2021 közepéig fennálló helyzet egy igazán különleges és kifizetődő együttműködést teremtett minden érintett számára. Oroszország számára azonban ez a viszony komoly veszteséget jelentett, hiszen a nyugat-szibériai földgáztermelésének jelentős része elveszett, miközben az európai exportinfrastruktúra legértékesebb részei kihasználatlanul maradtak. Amennyiben a Gazprom valaha is megpróbálna visszatérni az európai piacra, nem csupán politikai akadályokkal, hanem mélyen gyökerező üzleti bizalmatlansággal is szembesülne, hiszen számos megszegett szerződés és per vár rá.

"A legtöbb esetben új alapokra kell helyezni a dolgokat, nehezen elképzelhető, hogy azonnal hosszú távú, jelentős volumenű importszerződéseket tudnak kötni" - emelte ki a szakértő, majd kifejtette: Európa elvesztette azt a forrást, amely lehetővé tette számára, hogy a gázimport tekintetében ne kelljen versenyeznie a Távol-Kelettel.

Úgy tűnik, hogy a jövőben az európai gázpiacok szorosabb kapcsolatba kerülnek a globális LNG piacokkal, figyelembe véve azok ármozgásait, volatilitását és érzékenységét. Ebből következik, hogy az olcsó orosz gáz ideje végleg lezárult.