A fotóriporteri szemszögből nézve érthetjük meg, miért éppen ezek a legjobb események, amelyekre érdemes figyelni. Az ilyen perspektíva nem csupán a képek rögzítéséről szól, hanem arról is, hogy a pillanatok mögötti történeteket és érzelmeket is megragadj

A képen egy fiatal férfi látható, aki izgatottan várja esküvőjét Szudánban. A helyi hagyományok szerint a boldog eseményt egy lövéssel ünneplik, ami egyszerre tükrözi a házasságkötés örömét és a mindennapi háborús helyzetek súlyát. A fegyver nem csupán egy eszköz, hanem szimbolikus jelentéssel bír, összekapcsolva a boldogságot és a nehézségeket, amelyek e régióban mindennaposak.

A fénykép centrumában szereplő fiú és a fotográfus Mosab Abushama baráti viszonyban állnak egymással, Abushama telefonnal készítette a felvételt, ami ebben az esetben felerősíti a bensőséges viszony hangulatát. Egy olyan térségben, ahol állandósultak a légicsapások, a választott technikai eszköz könnyű elérése és annak egyszerűbb, gyorsabb használta fontos kritériummá tud válni, valamint feszített és sajátos atmoszférát kölcsönöz a képnek.

A lágy, meleg fényben ülő fiatal tekintete tudatosan elkerüli a kamerát, figyelme inkább a kezében tartott fegyverre irányul. A bordó szőnyeg, amely mögötte terül el, izgalmas ellentétet teremt, hiszen egyszerre idézhet ünnepi pillanatokat és rejtett fenyegetéseket. A zárt térben elhelyezett fegyverek és a fiú jelenléte szuggesztíven tükrözi a fotográfus által megörökített szituációt: a feszültség és a várakozás érzése vibrál a levegőben, mintha a pillanat bármelyik percben robbanásig feszülne.

A 2023 áprilisa óta tartó szudáni háború szörnyűségei és a menekülés kényszere mindent felforgattak. Kényszerűségével egy teljesen új valóság elé állított, amelyben el kellett hagynom azt az otthont, ahol felnőttem. A város másik részébe költözve próbálom újraépíteni az életemet, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen szörnyű kihívásokkal kell szembenéznem.

A Kínából az Egyesült Államokba irányuló illegális bevándorlás az utóbbi években jelentős mértékben megnövekedett. Ezen a fényképen a helyzet bonyolultsága egyedülálló módon tükröződik vissza a nézőre, nem csupán az árnyékok és a kontrasztos fények színes kompozíciójának révén.

A meleg árnyalatban csoportosulókat körülvevő zord háttér, valamint a világosabb ég egyszerre nyomja össze az emberek alkotta teret és nyitja ki a mögöttük húzódó égboltot. A földön egymásba gabalyodott emberek szoborszerűségét feloldja, ahogy néhány a képen feltűnő alak bemozdul, ezzel jól érzékeltetve a csoport dinamikáját. A hegyek csúcsai összhangba kerülnek a melegítő kabátot viselőkkel, viszont a sötétség és a záridő alacsonysága miatt érzékletes a statikus természeti jelenségek előtt látni a sérülékeny homályos formákká alakuló emberi sziluetteket.

A kép középpontjában egy különleges pillanat ragyog, ahol a nő és a gyermek szívből jövő ölelése teremt egy érzelmi köteléket. Arcuk kifejeződése adja a felvétel igazi dinamizmusát. A különböző irányokból érkező fény és a különféle természeti, valamint társadalmi nehézségekkel küzdő emberek zsúfolt háttere egyfajta keretbe foglalja a jelenetet. John Moore fényképészi szándéka, hogy a határ menti migráció bonyolult valóságát mutassa be, amelyet az Egyesült Államokban gyakran leegyszerűsítve és politikai színezettel tálalnak. Ez a középre helyezett fókuszálás lehetőséget ad arra, hogy a nézők mélyebben elgondolkodjanak a témáról, és megértsék annak sokrétűségét.

A Darién-szoros egy 100 kilométer hosszú, sűrű dzsungel, amely Kolumbiát és Panamát köti össze. Az ezen áthaladó emberek mind Amerika felé tartanak. Federico Ríos fotográfus végigkövette az itt menekülők útját a megpróbáltatásokkal teli terepen, ahol már több mint egymillió ember próbált átkelni. A képen Luis Miguel Arias és lánya, Melissa látható, miközben egy dombot másznak meg.

A kompozíció óvatosan vezeti a szemet balról jobbra, ahogy a kislány fürkészi az apját, aki arcán erős árnyékok jelennek meg, míg a kislány arca világos, tekintete beszédes. Az előtérben szereplő alakok mögött megjelenik az erdő, ami fontos alappillére a helyzet értelmezhetőségének. A fotós térben helyezte el őket. Míg Luis és Melissa a fénykép két legélesebb pontja, úgy a háttérben kivehető elhullajtott hulladékok feltételezik, hogy nem kettesben folytatják útjukat és hogy nem is ők az első átkelők.

A férfi testtartása, rágörnyedése a fára és kezei esése mind fontos jelentéssel bírnak, amik a határon való átkelés nehézségét kiegészíti a menekülés és üldöztetés fizikai és mentális gyötrelmeivel. Emelett, ahogy a kislány szinte ugyanolyan távolságra helyezkedik el a képen, de lejjebb ülve, mint apja, arccal felfelé tekintve dinamikájában is felosztja a képet felnőtt és gyermek között.

A World Press Photo versenyt évről évre régiók szerint szervezik, és ez a megközelítés az utóbbi évek kiállításain is tetten érhető volt. Az idei év viszont egy kis változást hozott, amelyről Martha Echevarria, a kiállítás menedzsere és kurátora beszélt a 24.hu-nak. Elmondása szerint: "Felfedeztük, hogy a világ számos globális problémája szoros kapcsolatban áll egymással, és hatásuk messze túlnyúlik egy-egy adott régión. Ilyen kihívások például a migráció, a fegyveres konfliktusok, az éghajlatváltozás és a politikai válságok, amelyek mind egy hálózatba szőve léteznek. Ha egy kicsit távolabbról szemléljük őket, világossá válik, hogy gyakran közös gyökerek rejlenek a hátterükben. Az éghajlatváltozás például közvetlen hatással van a migrációs folyamatokra, míg a háborúk sokakat kényszerítenek arra, hogy elhagyják otthonaikat, a migráció viszont viszont hatással van a konfliktusok alakulására is."

Az idei kiállítás tervezésénél a fókuszunk az volt, hogy hangsúlyozzuk a különböző témák összefonódását, és bemutassuk, miként formálják a jelenlegi globális eseményeket. Ezzel szeretnénk lehetőséget adni a látogatóknak, hogy közös kihívásként tekintsenek ezekre a kérdésekre, amelyek mindannyiunk életét befolyásolják, függetlenül attól, hogy a világ melyik sarkában élünk.

A politikai feszültség tükröződik az erőteljes fényképek sorában, amelyek között olyan felvételek is megtalálhatóak, amelyek Donald Trump elnök elleni merényletkísérletet, a német jobboldal növekvő befolyását, illetve a venezuelai ellenzék kitartó harcát ábrázolják a régóta tartó diktatúrával szemben. A konfliktusok világát számos fotó örökíti meg, beleértve az ukrajnai és a gázai háborúkat, de figyelemre méltóak azok a képek is, amelyek a fiatalok lázadását mutatják be Kenyában, Grúziában és Bangladesben, ahol az emberek összefognak az igazságtalanság ellen. Számos felvétel foglalkozik a politikai helyzet változásának migrációra gyakorolt hatásával is, például a Közép-Amerikából az Egyesült Államokba irányuló, valamint a korábbi gyarmatokról Európába vezető migrációs áramlásokkal.

Arra a kérdésre, hogy van-e "helyes módja" a Worl Press Photo kiállítás megtekintésének, kurátor azt válaszolta, nem, "nincsen". Hozzátette, hogy természetesen a kiállítás különböző részekből áll, de nem egy hagyományos tér, az emberek szabadon járhatnak-kelhetnek benne. Minden kép magasan képzett profi fotós munkája, de ez nem jelenti azt, hogy csak szakértők tudják értékelni és megérteni őket. Mint mondta: "A látogatók fotóriportokat látnak, és a fotóriportok nagyon is részei a mindennapi életünknek."