Óriási óceán lapulhat a lábunk alatt, melynek mérete meghaladhatja a Föld összes felszíni vízének együttes mennyiségét.

A Föld belsejében, a köpeny átmeneti zónájában egy óriási víztartalék lehet, amelynek mennyisége messze meghaladja az összes óceán vizét a felszínen. De vajon miként juthatott ez a hatalmas vízmennyiség a bolygónk mélyére, és milyen módon érhetjük el? Egy új kutatás többek között ezekre a kérdésekre is választ keres.

Még 2014-ben járta körbe a tudományos világot a hír, miszerint hatalmas, az óceánokéhoz hasonló mennyiségű vízkészletek rejtőzhetnek 400-700 kilométerrel a Föld felszíne alatt ásványokba zárva. Mindezt egy, a brazíliai Juína városában felfedezett gyémánt bizonyította, ami olyan kőzetet rejtett magában, amelyre addig természetes formájában sosem bukkantak még a tudósok. A mindössze három milliméteres, úgynevezett barna gyémánt elemzésekor előkerült ringwoodit ásványról ugyanis kiderült, hogy nagy mennyiségű vizet tartalmazhat.

A kanadai Albertai Egyetem geológusa, Graham Pearson irányításával egy nemzetközi kutatócsoport végezte az elemzést, amelyet a Nature tudományos folyóiratban tettek közzé. A kutatás során felfedezték, hogy a ringwoodit nem csupán egy átlagos kőzet, hanem egy különlegesen érdekes ásvány. Ezt az anyagot kizárólag a Föld mélyén, extrém nyomás alatt formálódik, és molekuláris struktúrája révén nanoszivacsként működik: képes megkötni a hidrogént és a vizet, anélkül, hogy az folyékony állapotban megjelenne. Az elemzések rámutattak arra, hogy a ringwoodit tömegének akár 1,5 százaléka is víz lehet. Bár ez a szám elsőre csekélynek tűnhet, figyelembe kell venni az átmeneti zóna hatalmas kiterjedését, ami azt jelenti, hogy a Föld felszíni vízkészletének háromszoros mennyisége is rejtőzhet ebben a geológiai szivacsban.

Azt tehát már eddig is sejtették a kutatók, hogy a Föld mélyén óriási vízkészlet bújkálhat, azt viszont nem fejtették meg, hogy az hogyan került oda - legalábbis mostanáig. Egy új tanulmány szerint nem kizárt, hogy a víz a felszínről szivárgott le, méghozzá a szubdukciós zónákon keresztül - ezek azok a helyek, ahol a tektonikus lemezek egymás alá buknak. A kutatók a Kína déli részén található Emeishan nevű vulkáni régióból vettek kőzetmintákat, és a bennük talált bórizotópok alapján úgy vélik: az ottani kőzetek a tengerfenékről erednek, ahol vízzel telített szerpentinit kőzetek alakultak át - írja az IFL Science.

Ez arra utal, hogy az óceáni kéreg víztartalmú részei valóban "lesüllyedhetnek" a Föld mélyébe, ahol a víz aztán hosszú időre megmarad a köpenyben. A kutatás szerint a mélyből feláramló köpenyanyag - az úgynevezett köpenycsóvák - képesek ezt a vizet visszajuttatni a felszínre, például vulkáni aktivitás révén.

Eredményeink arra utalnak, hogy a szubdukálódó, vízzel telített óceáni litoszféra képes óriási mennyiségű vizet juttatni a Föld belsejébe. Ez a víz pedig helyben hidratálhatja a mély köpenyt, különösen az átmeneti zónában.

- fogalmaztak a kutatók.

A kutatók úgy vélik, hogy hasonló geológiai események zajlottak le az Egyesült Államok északnyugati részén, különösen a híres Columbia River vulkanikus régióban. Itt a Yellowstone alatt található köpenycsóva játszhatta a főszerepet abban, hogy a mélyből visszajuttassa a vizet a felszínre, és ezt az elképzelést az ottani bórizotóp-értékek is támogathatják. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kutatás nem bizonyítja, hogy a Föld összes mélybeli vize ezzel a módszerrel került a felszínre. Mégis, a felfedezések megerősítik azt a nézetet, hogy bolygónk belső vízkészletének jelentős része geológiai körforgás révén keletkezik és áramlik - folyamatosan mélyből a felszínre, majd vissza.

Ahogy arról legújabb indexes cikksorozatunkban többször is írtunk már, a Naprendszer bolygói mellett számos érdekességgel szolgálnak az azok körül keringő holdak is, amelyek bizonyos esetekben még az anyabolygóknál is érdekesebbnek bizonyulnak. Ilyenek például a Jupiter holdjai, az Europa, a Ganymedes és a Callisto is, amelyek felszíne alatt egyaránt globális óceán húzódhat - ami az előbbi esetében akár életet is rejthet. Az Europán ugyanis eddigi ismereteink szerint minden adott lehet ahhoz, hogy a több tíz kilométer mély sós óceánokban kialakulhasson az élet.

Bár a pontos részletek még nem ismertek, már úton van a Jupiter felé az a szonda, amely talán minden kérdésünkre választ adhat. Mint korábbi cikkünkben említettük, az Europa Clipper a valaha készült legnagyobb bolygókutató űrszonda, harmincméteres napelemtábláival és hattonnás tömegével. Az eszköz körülbelül 2,9 milliárd kilométert fog megtenni, hogy 2030 áprilisára megérkezzen a Jupiterhez, és ezt követően várhatóan négy éven át figyeli majd a gázóriást. Ez idő alatt körülbelül 49 alkalommal fog elhaladni az Europa mellett, hogy alaposan megvizsgálja a felszínét, elemezze a jég vastagságát és szerkezetét, valamint tanulmányozza a felszínt elhagyó anyagokat. Célja az is, hogy felmérje az esetleges élet jeleit ezen izgalmas égitesten.

A cikksorozat korábban megjelent epizódjait itt találja, csak egy kattintásra van szüksége!