A "goldenuszkárok", "labraduszkárok" és más különleges állatfajták: a dizájnerkutya-láz világszerte egyre nagyobb erővel terjed.
Az érdeklődés nem csökken, hanem épp ellenkezőleg, folyamatosan növekszik. Évente milliárdos nagyságrendű iparággá fejlődik azoknak a kutyafajtáknak a tenyésztése, amelyeket uszkárok keresztezésével hoznak létre más fajtákkal. Noha ezek a kutyák nem rendelkeznek hivatalos elismeréssel a Nemzetközi Ebtenyésztő Szövetség (FCI) által, a népszerűségük folyamatosan nő. A goldendoodle-ok, amelyek szabad fordításban "aranyuszkároknak" nevezhetők, a labradoodle-ok, vagyis "labraduszkárok", valamint a bernedoodle-ok, azaz "berniuszkárok" egyre inkább a köztudatba kerülnek, és elterjednek a kutyabarátok körében.
A 2024-es goldendoodle konferencia első estéjén a tenyésztők a tiszta vérvonalat keresték. A nők - szinte minden tenyésztő nő volt - többek közt arról beszélgettek, hogy miként lehet még jobb kutyákat kitenyészteni, többek közt hogyan lehet a doodle (vagyis uszkárkeverék) kölyköket a legjobban hozzászoktatni a tűzijátékok és a mentőautók szirénáinak hangjaihoz - írta cikkében a Bloomberg, amely szerint
Azóta sem sikerült elérni, hogy a nemzetközi kutyatenyésztő szövetség, az FCI, vagy az Egyesült Államokban működő American Kennel Club (AKC) hivatalosan is elismerje a golden retriever és uszkár keresztezéséből származó fajtát. A konferencia résztvevői ezt az elutasítást olyan mértékben sérelmezték, hogy az AKC-t a nácikhoz hasonlították, és Adolf Hitler fajelméletét hozták párhuzamba a kutyatenyésztő egyesület állásfoglalásával, amit a szervezet később határozottan visszautasított.
A Bloomberg emlékeztetett arra, hogy a tenyésztők már régóta törekednek "az ideális kutya" megalkotására, és most a doodle-üzletág egy újabb kísérlet a tökéletes társ létrehozására. A múltban, a 19. században, hasonló törekvések révén születtek olyan népszerű fajták, mint a labrador retriever vagy a doberman.
Sokak szerint ezek a fajták a temperamentumuk miatt alkalmas háziállatok a szűkös városi lakásokban élők számára is, és a MetLife Inc. biztosítótársaság egy állatbiztosítási reklámjában azt állítja, hogy ezek a fajták éppen elég "bolondosak" ahhoz, hogy kibírják még a kisgyerekek durva bánásmódját is. Emellett a kutyatulajdonosoktól is rendszerint jó visszajelzések érkeznek ezeknél a fajtáknál.
A doodle-k tenyésztésének ötlete eredetileg Wally Conrontól, egy ausztrál vakvezető kutyákkal foglalkozó egyesületnél dolgozó tenyésztőtől származik. Conron levelet kapott egy vak nőtől, akinek a férje allergiás volt a kutyákra, és megkérdezte, hogy nem tudnának-e létrehozni egy hipoallergén vakvezető kutyát.
Miután 33 különböző keveréktípust tesztelt, amelyek nem mutatták a feladathoz szükséges temperamentumot - hiszen az uszkárok híresen független szelleműek -, végül egy könnyen kezelhető labradorral döntött úgy, hogy keresztez. A kísérlet eredményeként egy teljes alom jött világra az addig még nem túl népszerű keverékekből, így Conron egy találó, fülbemászó nevet adott nekik: megszületett a labradoodle.
Néhány évtizeden belül az Amerikai Kennel Klub (AKC), amely hagyományosan a kutyák fajtatiszta regisztrációiból származó bevételeire épített, a regisztrálási számok csökkenését észlelte. Ennek egyik fő oka a doodle fajták térnyerése, amelyek fokozatosan háttérbe szorították a hagyományosabb fajtákat. Például az uszkárok éves regisztrációs száma drámai módon csökkent: 1990 és 2008 között 71 747-ről mindössze 21 545-re esett vissza.
Jelenleg már léteznek olyan vállalkozások, mint a virginiai Pride & Prejudoodles, amelyek akár 15 000 dollárt is elkérnek egy teljesen kiképzett, „terápiás minőségű” doodle kutyáért. Ezzel szemben a tenyésztőktől való vásárlás átlagos költsége körülbelül 2000 dollár. Ha figyelembe vesszük, hogy az állatok fenntartásának éves költsége körülbelül 3000 dollárra tehető, akkor könnyen elérhetjük a minimum egymilliárd dollárt. Ám a valós összeg valószínűleg még ennél is magasabb lehet.
Más kérdés, hogy a keverékek létrehozója már nem annyira örül ennek: a világszerte tapasztalható őrület miatt Wally Conron élete legnagyobb hibájának nevezte a teremtményeit pár éve. "Kinyitottam Pandora szelencéjét, és kiengedtem Frankenstein szörnyetegét" - mondta Conron az ABC News Australia-nak még 2019-ben.
A 2024-es konferencián, ahol több érdekes téma is terítékre került, egy állatorvos megosztotta, hogy becsléseik szerint már csupán néhány generációnyira vagyunk attól, hogy a goldendoodle-k genetikai szempontból megbízhatóan szaporíthatók legyenek. Ezen túlmenően kifejtette, hogy véleménye szerint a goldendoodle előbb-utóbb elnyeri majd az elismert fajta státuszt – ami jelentősen megemelheti az értéküket. A hallgatóságban, különösen a tenyésztők körében, ez a kijelentés szinte megdöbbenést váltott ki, sokan azonnal felugrottak a helyükről.
Az viszont valamelyest visszafoghatja a kedvüket, hogy a szakmai szervezet egyelőre nem mutat túl nagy hajlandóságot az elismerésük iránt. Hunter Munden, az AKC szóvivője, egy szónál többet nem írt vissza e-mailben arra a kérdésre, hogy van-e hivatalos álláspontjuk a goldendoodle-ok elismerésével kapcsolatban: "Nincs." Később, egy telefonos beszélgetés során kicsit részletesebben válaszolt, de ebből sem derült ki, hogy a szervezet nyitott lenne az ügyre: "Még nem érkezett be kérelmezés a doodle-ok elismert fajtává nyilvánítására. Ha szeretnék, próbálkozhatnak."
