Demjén Ferenc 78. születésnapja egy igazán különleges esemény volt, tele nosztalgiával és ünnepléssel. A zenész barátai, családtagjai és hűséges rajongói gyűltek össze, hogy együtt köszöntsék a művészt, aki több évtizede gazdagítja a magyar zenei életet.

A magyar könnyűzene egyik legkiemelkedőbb alakja nem vágyott semmi különlegesre, csupán egy egyszerű, de annál értékesebb ajándékra: hogy zenélhessen a rajongóinak. Ezúttal a kecskeméti Messzi István Sportcsarnok színpadán állt, és a felesége, Rebecca társaságában indultak útnak a turnébusszal délután négy órakor. Velük tartott még két teherautó, tele a koncerthez szükséges felszerelésekkel, mindannyian a "hírös város" felé vették az irányt, izgalommal telve a közelgő előadás előtt.

Mire Rózsi megérkezett a helyszínre, a produkció harmincfős stábja már minden részletet gondosan előkészített a kezdéshez, és még az énekes motorján lévő számot is ügyesen 78-asra cserélték. Demjén pillanatokon belül a színpadra lépett, hogy a zenekarral együtt beénekeljen néhány dalt, miközben a csarnok ajtaján özönlött be a közönség, amely rövid időn belül teljesen megtelt. Ekkor az énekes visszavonult az öltözőjébe, ahol őszinte beszélgetésbe kezdett, megosztva gondolatait arról, hogyan is viszonyul a korához és az idő múlásához.

- Nincs mit kifogásolnom, ez a 78-as szám igazán lenyűgöző, de a lényeg igazából az, amit az ember saját magában érez. Ilyenkor minden lépést alaposan meg kell fontolni, de eddig elég jól haladok, és hála az égnek, az egészségem is lehetővé teszi, hogy bírjam a tempót, és a koncerteken is jól érezzem magam. A rockzenészek életvitele sajátos, egészen idős korunkig megmaradunk egyfajta gyermeki lelkesedésben, teljesen elmerülünk a zenében, és észre sem vesszük, mennyire szalad el az idő. Bevallom, én is szívesen nézem vissza azokat a régi felvételeket, amelyek 25-30 évvel ezelőtt készültek, mert ott azért jobban festek... - mondta nevetve az énekes, aki elárulta, hogy szinte minden születésnapját koncerttel ünnepli, otthon pedig nem igazán tart szülinapi bulikat.

Mint említi, minden reggel azzal az izgalommal ébred, hogy készül a következő koncertjére. Ma viszont a megszokott napi rituáléját megzavarta a folyamatos telefoncsörgés és a születésnapi üdvözletek áradása. Azt is megosztotta velünk, hogy a színpadra lépés előtt még mindig érződik benne a feszültség.

- Amikor már egy pici izgalom sincs, akkor nem éri meg ezt csinálni. Bennem most is van, ez általában az első tapsok után múlik el. Nekem a közönség jelent mindent, ők a tükröm, a mércém, amin mérni tudom, mennyire van még szükség rám ebben a szakmában. Egy olyan dopping, amely a hétköznapokban is lendületet ad. Alapvetően csendesen, nyugodtan telnek a napjaim, a fellépés idejére azonban átváltozom rocksztárrá.

Ez alkalommal is lenyűgöző előadással rukkolt elő Rózsi, aki fiatalokat megszégyenítő energiával teljesítette a közel kétórás koncertet, amely során huszonkét(!) dalt adott elő. A legnagyobb slágerei, köztük a Gyertyák, különleges hangulatot teremtettek, hiszen a háttérben az elhunyt zenészlegendák képei sorakoztak. A Szerelemvonatnál a közönség lelkesen vonatozott és táncolt, míg az El kell, hogy engedj! című sláger a december 12-én debütáló Hogyan tudnék élni nélküled című Demjén-film emlékét idézte, amelyet mindössze tíz nap alatt több mint százezren néztek meg a mozikban. Rózsi ekkor már egy 78-as, Demjén feliratú mezt viselt, amit a film készítőitől kapott születésnapi ajándékként.

A koncert zárásaként a közönség közösen énekelte a híres "Boldog születésnapot!" dallamát, ami igazi ünnepi hangulatot teremtett. De az ünneplés itt még nem ért véget! A stáb különleges meglepetésekkel készült: alkoholmentes pezsgővel, két ínycsiklandó tortával – köztük egy diabetikus változattal – és számos ajándékkal lepte meg az énekest. A művész lapunknak elárulta, hogy már izgatottan tervezgeti a következő lépéseit a zenei pályáján.

Soha nem voltak hatalmas ambícióim, de a szívemben még mindig ott lapul néhány dal, amit szívesen megírnék. Az alapvető inspirációt a szerelem és a szeretet adja, hiszen már gyerekkorom óta érzem, hogy ami igazán szép, azt érdemes megénekelni. Nap mint nap születnek bennem újabb és újabb dallamok, csupán az a kérdés, hogy végül milyen sorsot szánok nekik - tette hozzá. - Életem során körülbelül 300-400 dalt komponáltam, és sok olyan is akad közöttük, amit nem tudunk a repertoárunkba illeszteni, mivel általában azokat a számokat játsszuk, amiket a rádiók kiemelnek és slágerekké válnak. Mindegyik dallamra nem emlékszem pontosan, hiszen ennyit nehéz fejben tartani, de ha kétszer meghallgatom valamelyiket, máris megvan. Jó lenne ezeket is bemutatni a közönségnek, több alkalommal is színpadra állni velük, és persze új munkákat is készíteni. Talán még vár rám egy új album, ki tudja, mit tartogat számomra az élet.

Rózsi a nap folyamán folyamatosan emlékezett egykori zenésztársára és jó barátjára, Révész Sándorra, aki néhány éve sztrókot szenvedett. A koncert közben, amikor elérkezett a közös daluk, a „Vigyázz a madárra” előadásához, szívből kívánt Sándornak mielőbbi felépülést és jó egészséget. Még a tortájából is küldött neki egy szeletet, jelezve, hogy gondol rá.

A csapat 10 óra után elindult haza. Rózsi mosollyal az arcán, tele friss élményekkel, de kissé kifáradva búcsúzott tőlünk.

- Ilyenkor általában hamar elalszom, és elég sokára kelek fel, szeretem magamat kipihenni. A zenész élet hozta magával, hogy későn fekvő és későn kelő típus vagyok. Nálam a hivatali órák délután 2-kor kezdődnek - zárta Demjén Ferenc.