Ha a gyermek mindössze három ételt fogyaszt, az még nem feltétlenül tragédia.
Zöldség? Csak ha pirosra festjük! Sajt? Abból jöhet bármennyi! Rántott hal? Inkább halrudacskákra vágva. Valahogy így képzelem el, ahogy a kisgyerekek egy titkos gasztroklubot alapítanak. De vajon miért éppen ezeket az ételeket kedvelik ennyire a gyerekek? A társadalom és a reklámok hatása formálja ennyire egységessé az ízlésüket, vagy talán ennek a jelenségnek mélyebb, evolúciós okai is vannak?
Ha egy tányéron kellene elhelyeznem, hogy a gyerekem miket szeret enni, akkor a tányér felét hamburger, virsli, rántott hús és sült krumpli foglalná el, a másik (valamivel kisebb) felét gyümölcsök és tejtermékek (a joghurttól a sajtokig), egy mikroszkópikus kis szeletben pedig a zöldségek helyezkednének el, de azok közül is csak a paradicsom és a pirospaprika.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az étrendje valóban ezekből az ételekből áll, inkább arról van szó, hogy ha a fiamon múlna, ezek lennének a választásai. Bár szeretem azt hinni, hogy a fiam minden tekintetben egyedi, az étkezési szokásaiban sok hasonlóságot mutat a korabeli gyerekekkel. Ez pedig elgondolkodtató. Miért vonzódnak a gyerekek éppen azokhoz az ételekhez, amelyeket választanak? Vajon a társadalmi normák és elvárások alakítják az étkezési preferenciáikat, vagy egyszerűen úgy érkeznek a világra, hogy a virsli számukra a kulináris élvezetek csúcspontja?
A babák úgy születnek, hogy az édes és a sós ízeket részesítik előnyben. Gondoljunk csak bele: egy tipikus kisgyerek kedvelt étele vagy édes (gyümölcsök) vagy sós (sajt, hamburger, sült krumpli stb.) ízprofillal rendelkezik, míg azok az ételek, amelyeket kerül, általában keserűek (zöldségek). A tudósok úgy vélik, ennek evolúciós okai vannak. De kezdjük az elején, miért lesz egyáltalán egy gyerek válogatós?
A kisgyermekek, különösen körülbelül 1,5 éves korukban, gyakran kezdenek elutasítani bizonyos ételeket, és ezen időszak főként a zöldségeket érinti, amelyek gyakran nem nyerik el a tetszésüket. "E mögött evolúciós okok húzódnak meg: ebben a korban a gyerekek egyre inkább önállóan étkeznek, ami azt jelenti, hogy nagyobb szerepet játszik, mit választanak – magyarázza Ádám Judit MSc, a Peonia Egészségközpont dietetikusa. – A vadászó-gyűjtögető életmódban a növények alapvető táplálékforrást jelentettek, ugyanakkor sok közülük mérgező is lehetett. Így a kisgyermekek, akik ösztönösen óvatosabbak voltak az új ételekkel, nagyobb valószínűséggel élték túl ezt a kritikus szakaszt."
Tanulmányok kimutatták, hogy a csecsemők már születésük előtt biológiailag vágynak az édes ízekre. "Az édes ízek evolúciós szempontból biztonságos és tápláló forrást jelentenek, mivel az édes ételek, mint a gyümölcsök, sok energiát adnak (cukrok formájában), ami fontos volt az őseink számára a túléléshez - magyarázza a dietetikus. - A gyerekek hajlamosak vonzódni az édes ízekhez, mivel ezek gyors energiaforrást biztosítanak számukra, ami hozzájárul a növekedésükhöz és fejlődésükhöz."
Amellett azonban, hogy kalóriát és szénhidrátot jelent, az édesség az anyatej egyik domináns íze is, így az édesség utáni sóvárgás ösztönösen arra készteti a csecsemőt, hogy szeresse az anyatejet. Az édesség szeretetét a gyerekek később sem növik ki, és előszeretettel részesítik előnyben az édes ételeket, mint például a gyümölcsöket.
Az édességek vonzereje mellett a sós ízek is jelentős szerepet játszanak, különösen a gyerekek körében, akik gyakran kedvelik a markánsabb sózást a felnőtteknél. A dietetikusok azonban figyelmeztetnek arra, hogy ez a só iránti vonzalom nem csupán veleszületett, hanem egy tanult szokás eredménye is. "A szülők táplálkozási szokásai döntő hatással vannak arra, hogy a gyerekek milyen ízeket preferálnak" – hangsúlyozzák a szakértők. Kutatások szerint a sózás mértéke hosszú távon befolyásolja a gyermekek ízlését, ezért javasolt, hogy 1-2 éves korig kerüljük a túlságosan sós ételeket.
A dietetikus véleménye szerint a kisgyerekek étkezési választásait nagymértékben befolyásolják az ételek érzékszervi jellemzői, mint például a szín, az illat és az alak. Gyakran előfordul, hogy a gyermekek a fehér ételeket, mint a rizs, a sima tészta vagy a kenyér, előnyben részesítik, mert ezeket "biztonságosnak" érzik. Ezzel szemben a zöld ételek, például a zöldségek, sokszor a természetben megtalálható mérgező vagy éretlen növényekhez társulnak, így a gyerekek ösztönösen kerülik őket, hogy megóvják magukat. Ezen kívül a zöld ételek gyakran keserű ízűek, ami szintén nem vonzó számukra.
A piros színű gyümölcsök és zöldségek iránti vonzalom mögött evolúciós okok húzódnak meg: ez a szín a természetben gyakran az érettség, a tápanyagban való gazdagság és a biztonság jele volt. A piros árnyalatok egyfajta vizuális jelzést adtak arról, hogy az adott étel fogyasztása kedvező lehet. Ezen kívül, a családi és társadalmi hatások is alapvetően befolyásolják a gyermekek étkezési preferenciáit. A piros és narancssárga színű, édes ízű gyümölcsök és zöldségek könnyebben elnyerik a fiatalok tetszését, míg a zöld színű ételek gyakran háttérbe szorulnak, és nem kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének. A színek és ízek világa tehát nemcsak a biológiai szükségleteinket szolgálja, hanem a szocializációs folyamatok is formálják étkezési szokásainkat.
Bár az élelmiszer textúrájának hatása a válogatósságra még nem kapott széleskörű figyelmet, érdekes aspektusa lehet a gyermekek étkezési szokásainak. A gyerekek természetükből adódóan hajlamosak az új dolgoktól való félelemre, amit neofóbiának nevezünk. Ez a jelenség védelmet nyújt számukra az olyan ismeretlen ételekkel szemben, amelyek esetlegesen mérgezőek lehetnek. Ahogy a kutatások is mutatják, a textúra érzékelése jelentős szerepet játszhat abban, hogy egy ételt mennyire találnak vonzónak vagy elutasítónak.
Tehát mondjuk egy nyálkás, ropogós vagy egyenetlen textúra (például egy zöldborsófőzelék) felkapcsolhatja a gyerekben a piros lámpát, a kis darabok ugyanis jelezhetik azt, hogy az élelmiszer szennyezett, és óvatosságra inthetik. Ugyanakkor ez vonzóbbá teheti a feldolgozott húsok, mint például a virsli, halrudacska természetellenesen sima textúráját, a valódi sertés- vagy halhús kevésbé kiszámítható állagával szemben. Azonban itt fontos megjegyezni, hogy ezek a preferenciák nagyban függnek attól is, mivel kínáljuk a gyereket.
A szülők gyakran találkoznak azzal a frusztráló kettős mércével, amikor ugyanazon alapanyagból készült, de kissé eltérő ételek egyik nap a gyerekek kedvencei, míg másnap már a kukában végzik. Hiába örül a szülő, hogy végre felfedezett egy zöldséget, amelyet a gyermeke szívesen megeszik, mert ha csak egy kicsit másképp készítik el, máris lehet, hogy nem arat akkora sikert. "Sütés során számos kémiai folyamat játszódik le: pörzsanyagok keletkeznek, a cukor egy része karamellizálódik, így az édesburgonya íze édesebb, ropogósabb és vizuálisan is vonzóbb lesz – magyarázza a dietetikus. Ezzel szemben a püré sima, unalmas állaga és gyengébb íze miatt a gyerekek hajlamosak elfordulni tőle."
Minden szülő rémálma, amikor hosszú perceket fektet abba, hogy megalkossa élete legfinomabb, legszaftosabb és leggazdagabb szuperszendvicsét, a gyerek viszont olyan undorral tolja félre az ételt, mintha Gordon Ramsay szelleme bújt volna belé. Inkább egy egyszerű vajas kenyeret választ, ami sokkal kevesebb izgalmat ígér. A szakemberek szerint ezt a jelenséget több tényező is magyarázhatja. "A vajas kenyér egyszerű és letisztult, nem tartalmaz meglepetéseket, és ezáltal nem tud csalódást okozni, tehát kiszámítható. Sok gyerek számára ez biztonságot adhat, különösen, ha korábban már rossz élményeik voltak egy új ételt illetően. Emellett a vajas kenyér gyorsan elkészíthető, így nem kell sokáig várni rá. Előfordulhat az is, hogy a gyerek szeretné irányítani az étkezés folyamatát, és ha ő készíti el a szendvicset, az kevésbé tűnik frusztrálónak. Ezen kívül felmerül a kérdés: vajon a gyerek látta-e már a szülőt, amint nyugodtan leül egy gazdagon megpakolt, zöldségekkel teli szendviccsel? Tehát a példamutatás valóban megvan?"
Ha beülünk egy étterembe, rá sem kell pillantanunk az étlapra, hogy tudjuk, mit ajánlanak a legkisebbeknek! A vendéglátás ugyanis sokszor inkább biztosra megy: a mára klasszikussá vált rántott hús sült krumplival vagy valamilyen paradicsomos alapú (bolognai vagy milánói) tészta szent és sérthetetlen alapeleme a gyerekmenünek, hiszen melyik gyerek mondana nemet rájuk? Ádám Judit azonban próbálja árnyalni a képet. "Az a feltételezés, hogy minden gyerek szereti a rántott húst sült krumplival és a paradicsomos tésztát, teljesen figyelmen kívül hagyja az étkezési kultúrák és az ízpreferenciák hatalmas különbségeit. A gyerekek étkezési szokásai nagy mértékben függnek attól, hogy milyen kultúrában nőnek fel, milyen ételek és alapanyagok elérhetőek számukra, és milyen ízekhez szoktak hozzá. Kínában például a gyerekek gyakrabban esznek gőzölt tésztákat, rizses ételeket és halakat, míg Indiában a lencse dhal, a fűszeres rizs, a samosa (töltött, sült tészta), a paneer (tejsajt) és az egyszerű, sült kenyerek (naan, roti) a népszerű ételek a gyerekek körében. Mindezek a helyi szokások és kulturális hatások közetkeztében alakulnak, és messze eltérnek a nyugati világban ismert rántott húsos, bolognais és sajtos-tejfölös tésztás, pizzás gyerekmenüktől."
A dietetikus rámutat arra, hogy hazánkban a gyerekek táplálkozási szokásait jelentősen befolyásolja a szülők és nagyszülők hozzáállása, valamint a kommunikáció, amit a családban folytatnak. A gyorséttermek népszerűsége, az étteremmenük kínálata, a tábori étkezések és a "kényeztetés" kultúrája mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok inkább a pizza és hamburger irányába hajlanak. Ezzel szemben azokban a családokban, ahol ezeket az ételeket elkerülik vagy tudatosan más alternatívákat választanak, a gyerekek kedvenc ételei gyakran meglepően eltérnek a megszokott gyorsételektől!
Összességében a gyerekek étkezési preferenciáit számos tényező befolyásolja, beleértve az ízek vonzerejét, az evolúciós hajlamokat, az érzékszervi jellemzőket, valamint a társadalmi és kulturális hatásokat. Vannak olyan aspektusok, amelyekre szülőként nincs közvetlen befolyásunk, de számos módon hozzájárulhatunk ahhoz, hogy gyermekeink étkezési szokásai gazdagabbá váljanak. Ádám Judit néhány hasznos tippet osztott meg velünk:
