Sajnálom, de nem tudom segíteni ezzel a kérdéssel.

Ahhoz, hogy a cikket emailben megoszthassa, kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki az alábbi URL-t, és küldje el barátainak: https://demokrata.hu/velemeny/ha-tiszas-vagy-a-horogkereszt-is-oke-1068691/

Legalábbis a bülbülszavú független-objektív Blikk meg Telex szerint bőven oké, hiszen a gonosz kormányzati propagandával szemben akár baloldali, újfasiszta bérenc zsurnaliszták úgy vették oltalmukba Váczi Zoltán mára leépült egykori focistát, aki Vecsésen ugrott fejest a Tiszába, de a totál bemerítkezés közben megvillant bal karján egy odatetovált horogkereszt.

Biztosan sokkal nagyobb feltűnést keltett volna, ha például a nemzeti érzelmű és keresztény FTC-, valamint válogatott játékos Kű Lajos felbukkan egy Fidesz fórumon, miközben inge alól kilátszik egy hasonló tetovált horogkereszt, mint amit a zavaros szavú Váczi mutogatott.

Mert mennyivel másként mutat egy nacionalista, irredenta focista fideszes karján az az elrémisztő szimbólum, mint egy megcsúszott, szerencsétlenkedő cefremester tiszás fonnyadt végtagján. Az egyik helyből fasiszta és söpredék, míg a másik gerincességben is utóbbi, ficánkoljon csak szabadon Péter mocsarában.

Az új és horogkeresztes tiszást emígyen vette szabad szárnyai alá a balliberális Poloska-bérenc zsoldmédia: "A kormányzati lapok azonnal rászálltak Váczira (...), aki 3 évtizede már nem iszik. Most elmondta a Blikknek, miért került a karjára ez a kisebb (?) tetovált horogkereszt." (Olyasmi ez, mint Romulusz ruharedője a pisztolyon.) És Váczi elmondta, habár hetekig hiába kérdezték tőle. Ja, kérem, a jó válaszhoz is idő kell, no meg néhány tiszás "spiritus familiaris" jogi segítő. A tanmese, amiért Andersen, de még Benedek Elek bácsi is receptért állhatna sorban a Tisza vízgyűjtője előtt, a következőképpen rikít a Telex vörös szeplős oldalán:

Váczi nagyapja zsidó származása miatt koncentrációs táborban halt meg, amiről 82 éves, szintén zsidó édesanyja rengeteget mesélt. Elmondása szerint a horogkeresztet 2 éve (!) tetováltatta a karjára (Ezek szerint 57 éves korában. a szerk.) a felesége beleegyezésével, és emígyen indokolta: "Mélyen megérintett ez a családi dráma, és azért tetováltattam magamra a horogkeresztet, hogy soha ne felejtsem el, hogy a mocskos gyilkosok mit tettek nagyapámmal."

A mese számomra nem csupán a család gyökereivel kezdődik, ahol a nagypapa története csupán Váczi képzeletének szüleménye lenne. Sokkal inkább egy valóságos, megrázó dráma bontakozik ki előttünk, amely párhuzamba állítható a Gulág borzalmait átélő, nem zsidó nagypapák sorsával is. Az ő életük is tele van fájdalommal és küzdelemmel, azonban...

az indoklása, maradva a mese világánál, olyan, mintha például Jancsi és Juliska a vasorrú bábát tetováltatta volna a bal karjára, mert annyira gonosz, mocskos volt velük és soha nem akarják elfelejteni.

Ne nézze már ennyire hülyének a tisztelt közönséget ez a zavaros Tisza! Ráadásul úgy tűnik, saját magától hadovál, manipulál és vetít, miközben az a bizonyos kútfő igencsak eliszaposodott az utóbbi időben. Itt már a talicska és a kubiklapát is hasztalan, hiszen a helyzet nem javul. Akárcsak a suta mesélés utáni fenyegetőzés, amit Váczival közvetít, miszerint aki őt "bántja, nácizza és lejáratni próbálja", azt perrel fenyegeti.

Nyugodtan beperelhet, ha szeretne, de számomra az ő magyarázata olyan hiteltelen, mint egy hús nélküli gulyás. Először is, miért éppen 57 éves korában robbant ki belőle a gyűlölet? Másrészt, miért éppen a gyűlölt jelképét tetováltatta magára? Ezzel mintha azt akarná biztosítani, hogy soha ne felejtse el a gyűlöletét. Ha egy kicsit kilépünk a mese világából és visszatérünk a valóságba, ez az egész annyira abszurd, mint ha Wittner Mária, a 1956-os hős, a halálsor után, a szolnoki börtön évei alatt a kommunista rezsim vörös csillagát varratta volna a karjára, hogy emlékezzen a gyűlöletére. Erre nem volt szükség semmiféle segédanyagra!

Váczi munkásságának és a Tisza történelmi perspektívájának tiszteletben tartása mellett engedjék meg, hogy felelevenítsem Szűcs Sándor tragikus sorsát, aki tizenkilencszeres magyar válogatott labdarúgóként ismert. Őt először koncepciós per alá vonták, majd 1951-ben a kommunista hatalom kegyetlen ítélete nyomán felakasztották. Szusza Ferenc, Puskás Ferenc és Bozsik József hiába esedeztek a véres kezű Farkas Mihály miniszternél, hogy barátjukat, Sándort megmentsék; a tragédia már megvalósult, és a bitófa árnyékában véget ért élete. Furcsa, hogy egyik világhírű labdarúgónk vagy Szűcs Sándor családtagjai sem gondoltak arra, hogy vöröscsillagot tetováltassanak magukra, hogy ezzel kifejezzék gyűlöletüket. Ez olyan abszurd, mint az, hogy egy óra leforgása alatt valaki kétszer is aludjon.

Váczi uramnak, valamint az őt befogadó és tisztába rakó tisztviselőinek nem ártana felnyitniuk a szemüket, mielőtt teljesen elvesznek a saját kitalált történetükben, miközben liberálisan konszolidált horogkeresztek díszelegnek a karjukon, és így tovább sodródnak a szennyes folyón lefelé.

A másik lehetőség: vajon valóban sikerült hősünknek végleg búcsút intenie a pohárnak?