Az Ákos utcában három embert érte a végzet, amikor gépfegyverrel támadtak rájuk.

Az ügy megoldása sajnos kudarcot vallott, hiszen több mint háromszáz tanú kihallgatása után sem sikerült fényt deríteni az elkövető kilétére.

- Egy bejelentés alapján mentünk ki az Ákos utca egyik házához, ahol teljes döbbenetünkre három holttestet - az akkor 46 éves N. Sándorét, a 17 éves N. Zitáét és a szomszédasszonyukét, a 45 éves T. Lászlónéét - találtunk - mondta a Blikknek Kátai Elek volt gyilkossági nyomozó, aki több régi ügyet is felelevenített már lapunknak. - Sándor rézöntő volt, és jómódú ember hírében állt, éppen egy német márkájú autóra gyűjtött. Az egyértelmű volt, hogy T.-né Anikó rosszkor volt, rossz helyen, ugyanis a gyilkos az előszobában lőtte agyon a nőt.

(A legfrissebb hírek itt)

Kátai Elek visszaemlékezése szerint az ügy egyik érdekessége az volt, hogy a mészárláshoz olyan fegyvert használtak, amely akkor Magyarországon még ismeretlen volt. - Egy 5,6-es kaliberű Gorenje MGV 176 típusszámú, hangtompítóval ellátott fegyverről volt szó, amit a jugoszláv büntetés-végrehajtásban használtak - közölte a volt nyomozó. - Mint a típusszám is mutatta, a fegyverből percenként 176 lövedéket lehet kilőni. Mi ilyen lőfegyverrel akkor találkoztunk először, amikor egy jugoszláv börtönőr áthozott hazánkba egyet miután elfelejtette, hogy az autója csomagtartójában hagyta azt egy műanyag kofferban. Volt hozzá dobtár, hangtompító is, úgy, ahogy gyárilag adták azt.

A volt nyomozó elmondása alapján természetesen felmerült a történtek indítékaként, hogy rablógyilkosság történhetett. - A jómódú N. többek között borlovag volt, nagy társasági életet élt, és sok helyen beszélt arról, hogy új autót készül venni. A Szabad Föld 2009-es cikke szerint a nyomozók feltérképezték az áldozat vállalkozását is. "Az áldozat a cégét ugyan csak nem sokkal a halála előtt alapította, ám a gyakorlatban már 6-7 éve dolgozott a rézművesszakmában. Önállósodásának oka: a cég, amellyel kapcsolatban állt, a könyvelésért a haszon egynegyedét fölözte le. S bár a két vállalkozó elválása nem volt felhőtlen, a nyomozók kizárták, hogy az ügynek köze lenne a Sándor halálához."

- Eddig semmi nem támasztotta alá az elsődleges elméletünket, amely szerint a gyilkosság mögött nyereségvágy állt - mondta Kátai Elek. - Aztán felmerült bennünk, hogy talán N. lánya, Zita lehetett a kiváltó ok, hiszen széles baráti körrel bír, és gyakran látogatott el olyan alternatív helyszínekre, mint a Tilos az Á vagy a Fekete Lyuk.

A volt gyilkossági nyomozó elmondása szerint a kamasz egyik heppje az volt, hogy gyűjtötte az ismerősei régi típusú személyi igazolványainak lapjait: kitépkedte azokat, ami bűncselekménynek, okirat-rongálásnak számított. - Pontosan 61 kitépett piros lapra akadtunk a szobájában - emlékezett vissza az egykori rendőr. - Az ő kapcsolatait mértük fel leginkább. Ami szintén nem vezetett sehova. Ráadásul ő is véletlenül volt otthon, mert a haverjai elmondása alapján programjuk lett volna, de Zita otthon maradt, miután megtudta, hogy édesanyja Olaszországból aznap fog megérkezni.

Az asszony a nagyobbik lánynál volt kint, hogy előkészítsék annak esküvőjét, többek között akkor vették meg a menyasszonyi ruhát. A sajtóban megjelent korabeli cikkek alapján a haza érkező nőt a kordonnal lezárt utcában golyóálló mellényes, géppisztolyos rendőrök hada fogadta a ház előtt.

A műhelyben dolgozó segéd, aki nem ritkán éjszakázott is a helyszínen, a holttestek felfedezője, szintén gyanúba került, de gyorsan kizártuk őt a potenciális gyanúsítottak listájából, hiszen nem volt tanúja a borzalmaknak - folytatta Kátai Elek a lehetséges személyek felsorolását. - Ráadásul a géppisztoly olyan halk volt, hogy a hatvan lövés, amit a három áldozatra leadtak, fel sem tűnt a szomszédos ikerházban élő nagyszülőknek, akiket csupán egy vékony fal választott el az eseményektől. A gyilkos ügyesen ügyelt arra, hogy ne legyenek szemtanúk a mészárlás során, de nem tudtuk megérteni, miért nem lépett be az idős házaspárhoz, akik így is értesültek a tragédiáról - tette hozzá az egykori nyomozó.

- Amivel semmit nem tudtunk kezdeni, az egy papírcetli volt, amelyet a konyhában lelőtt N. Sándor mellkasán leltünk. Az írógéppel előre megírt üzenetben az állt, hogy lesz még további áldozat utalást téve a politikára vonatkozóan is. De aztán ez félrevezetésnek tűnt. Lehet, hogy N.-nek volt ambíciója a politikusi pálya iránt, de ezt egyik ismerősének sem említette, úgy hogy ez ugyancsak vakvágánynak bizonyult. Mint ahogy semmire sem jutottunk a bérgyilkos teóriával sem.

Kátai Elek közölte, hogy a gyilkosság óta eltelt évek alatt többször felmerült benne, hogy megkeresi a feleséget, és megpróbálja rávenni arra, hogy mondja el, mi történt. - Az asszony ugyanis néha panaszkodott a barátnőinek arra, hogy nem jó a házassága, de ezen a szálon sem jött elő semmi sem; a pletykákkal pedig nem tudtunk mit kezdeni. Amíg mindezen végigmentünk, és több mint 300 tanút meghallgattunk, eltelt egy esztendő, ám megfogható bizonyíték került elő. És a mai napig nem tudom megmondani, hogy hol rontottuk el a nyomozást.

A volt gyilkossági nyomozó megosztotta, hogy a helyszínelés három napig tartott. - Onnan csak annyit tettem, hogy fehérneműt váltottam otthon. A második napon Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány és Bodrácska János, a BRFK vezetője jelent meg a háznál. Be szerettek volna lépni a helyszínre. Közöltem velük, hogy semmi akadálya nincs, ha átveszik tőlem az ügy intézését, mert nem volt ok arra, hogy összekutyulják az eddig rögzített nyomokat. Bodrácska csak annyit mondott, hogy ezt a választ várta, majd távoztak. Hallottam, hogy azt mondták, elküldtem őket, de én mindig is ilyen ember voltam.

- Szégyenkezem, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk, de sajnos egy komoly ügybe ragadtunk bele. Csalódást okoztunk, és nincs mit szépíteni a dolgon. Még a kétmillió forintos nyomravezetői díj sem hozott áttörést. Valami apró részleten bukhattunk el - mondta Kátai Elek, arckifejezése tele volt kétséggel.

A gyilkosság után évekkel később N. Sándor özvegye azt nyilatkozta, hogy a tettes azért ölhetett, mert a férje abban az időben nagyobb összegű készpénzt tartott a házban. Azt azért gyűjtötték, hogy nagyobbik lányuk olaszországi házának megvásárlásába beszálljanak. A rengeteg ötezrest a férje a műhelyében tartotta karikába göngyölve, gumival átkötve, és ez a pénz sosem került elő.