Miskolcon tragikus esemény történt, ahol egy apa három gyermekét vesztette el.

A férfi már többször is átgondolta családja végzetét, elhatározva, hogy drámai lépéseket tesz.

"Éppen a konyhában serénykedtem, amikor hirtelen gyermeki sikolyokat hallottam. Amikor kinéztem az ablakon, egy borzalmas látvány fogadott. Az ösztöneim azonnal cselekvésre ösztönöztek: kirohantam a ház elé, és azonnal a rendőrséget hívtam" - mesélte a Déli Hírlapnak a miskolci Engels utca 77. számú épület házfelügyelője, visszaidézve a gyermekkori tragédiákra figyelmeztető szörnyű eseményeket 1981 októberében. A hatóságok Kohányi Ferencet, a három meggyilkolt kisgyermek apját, éppen a kicsik holtteste mellett kapták el - olvasható a korabeli cikkben az Arcanum gyűjteményében.

(A legújabb információk egy helyen)

Kohányi Ferenc és kedvese, Anna házasságkötése 1970-ben nem mindennapi körülmények között zajlott, hiszen a fiatal nő csupán 15 esztendős volt, így gyámhatósági engedélyre volt szükségük. Az esküvő után hamarosan megérkeztek az utódok: Ferike, Attila, István és a legkisebb Anna. Amint a negyedik gyermek is világra jött, a házaspár számára lehetőség nyílt egy háromszobás tanácsi bérlakás elfoglalására az avasi lakótelepen, ahol új fejezet kezdődött az életükben.

A család élete akár harmonikus is lehetett volna, de a mindennapokat állandó veszekedések és bántalmazások árnyékolták be Kohányi rendszeres alkoholfogyasztása miatt. Ilyenkor a férfi nemcsak a feleségét, hanem a gyermekeit is bántotta. Az egyik gyakori ok, amiért feszültség támadt, Anna munkába állása lett volna, de a férj makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy a nő dolga kizárólag a gyerekek nevelése legyen. Még akkor is, amikor a dolgok nem az ő elképzelései szerint alakultak, csattantak a pofonok, és a családi légkör egyre feszültebbé vált.

Nem tudta pontosan megmagyarázni, miért végezte ki az utolsó Vas megyei halálra ítélt, Kondics József.

És bármilyen furcsa is - a korabeli cikkek szerint - a férfi erőszakos viselkedése ellenére szerette a gyermekeit, részegen is és józanul is ragaszkodott hozzájuk. Mindenesetre az állandó terrort és veréseket megelégelve az asszony 1981 márciusában elköltözött otthonról a lányával. Új választottja egy ötgyermekes özvegy ember lett.

A családfő azonban nem hagyta ennyiben a dolgot: elment a feleségéért, és visszavitte őt és a kislányt a lakásukba. Ehhez kellett egy kis ráhatás is; a férfi kilátásba helyezte neje megölését, így Anna úgy érezte nincs más választása. Persze semmi sem változott, és egy alkalommal a házmester lakásából késszúrásokkal nyomatékosítva vonszolta haza a több sebből vérző nőt, akit a kiérkező rendőrjárőr szabadított ki. Nem meglepő, hogy Anna ismét új élettársánál keresett menedéket.

Kohányi, miután szembesült a helyzettel, elhatározta, hogy a családja kiirtására készül. Mielőtt azonban végleg eltűnt volna, üzenetet küldött feleségének: ha nem tér vissza hozzá, a gyermekeit ledobja a tetőről. Annára azonban a férfi fenyegetései már nem voltak hatással; csak ritkán tért haza, hogy összeszedjen néhány ruhát vagy más holmit. Kohányi tervét először az akadályozta meg, hogy nem volt minden gyermek otthon, így újabb ötletet eszelt ki: amikor a család összegyűlik, a lakást tele fogja tölteni gázzal, majd felrobbantja az egész épületet.

Szomorú hírek érkeztek a Városmajor utcából: életét vesztette a szeretetteljes Pipi néni.

Először is, a férfi feleségével aláíratott egy dokumentumot, amelyben az asszony elismeri, hogy saját döntéséből távozott a családjától. Azt is vállalta, hogy ha valaha ismét ilyet tesz, lemond a lakásrészéről és a gyermekeiről, továbbá kötelezi magát a gyermektartás megfizetésére. Ezen felül éles szavakkal közölte, hogy megölni készül őt, és a sósavval való megölés fenyegetését is kilátásba helyezte. Azonban végül meggondolta magát, és megbocsátott feleségének.

Aki már az első adandó lehetőségnél is megszökött, és elindította gyermekei állami gondozásba vételének folyamatát, hiszen tisztában volt vele, hogy férje soha nem fogja megengedni, hogy a gyerekek vele tartanak. Kohányi ezután többször is kísérletet tett arra, hogy visszahozza feleségét, de minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult.

1981. július 11-én Kohányi, a felesége iránti dühétől vezérelve, fiával, Ferikével üzenetet küldött asszonyának: ha nem tér haza, a gyerekeket a panel tetőjéről fogja ledobni. Ferike, miután tudomást szerzett apja szándékáról, megrémült, és inkább elmenekült otthonról, semmint hogy átadja az ijesztő üzenetet. Ahogy teltek a percek, Kohányi, látva, hogy semmi sem történik, átment a szomszédba, hogy megkeresse feleségét, de őt nem találta sehol. Ekkor egy búcsúlevelet írt, tele fájdalommal és elkeseredéssel, majd felment a tetőre a gyerekekkel. Először Annácskát emelte fel, majd Attilát, végül pedig Istvánt, aki az utolsó pillanatban próbált menekülni. A tragédia elkerülhetetlenné vált, és a kisgyerekek szörnyethaltak.

Közvetlen közelről lőtték fejbe a siófoki hotel portását, azonnal meghalt

Ezután meg akarta keresni a nejét és Ferikét, de a helyszínre érkező rendőrök megakadályozták ebben. Kohányi Ferencet előre kitervelten, aljas indokból, bosszúból és különös kegyetlenséggel több emberen elkövetett emberölés bűntettével vádolták meg. A férfi a bíróságon a megbánás jelét sem mutatta, de bűnösnek mondta magát

Kohányi elmondása szerint már 14-15 éves korában rendszeresen alkoholt fogyasztott. Élete során folyamatosan váltogatta munkahelyeit, sosem volt tartós munkaviszonya. Ezt azzal magyarázta, hogy mindig is idegenkedett a kötöttségektől. Az általános iskola 8. osztályát sem fejezte be, így mindenhol csak segédmunkásként tudtak alkalmazni.

Súlyos bűncselekmény történt a sümegi tanya környékén, ahol egy kettős gyilkosság rázta meg a közösséget. Az események 22 év elteltével újra előtérbe kerültek, amikor a tettes sósavval vetett véget saját életének. A tragikus történet mélyen érintette a helyieket, és kérdéseket vetett fel a múlt árnyairól és a bűn következményeiről.

A gyilkos apát a Miskolci Megyei Bíróság halálra ítélte, amit a Legfelsőbb Bíróság is helyben hagyott. Ezt részben a férfi által elkövetett bűntett kiemelkedő társadalmi veszélyességével indokolt, hozzátéve, hogy nincs remény arra, hogy Kohányi a jövőben változtat az életmódján. Kohányi Ferenc védője kegyelmi kérvényt nyújtott be az Elnöki Tanácshoz, ám azt elutasították, és a három gyermekét a halálba küldő férfit 1982. február 5-én kivégezték.