Havas Henrik úgy érzi, hogy a gyerekeivel való kapcsolata nem az elképzelései szerint alakult: "Nincs mit szépíteni, nem voltam a legjobb szülő."

Tisztában vagyok azzal, mit jelent egy halálos betegség, és milyen megpróbáltatásokkal jár, amikor a betegnek végig kell mennie ezen az úton, míg a családtagok tehetetlenül nézik a szenvedést. Két barátom, Bajor Imi és Aczél Bandi küzdelme a betegség ellen szívszorító volt, és az ő tapasztalataik alapján mondhatom, hogy ilyet én nem mernék vállalni. Az ő harcuk mély nyomokat hagyott bennem, és rávilágított arra, milyen hatalmas erő és bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki szembenézzen a halállal.

- belefogott, és azt is megosztotta, hogy az évek során számos szűrővizsgálaton vett részt, ami végül feltárta az első komolyabb egészségügyi problémáját is.

"Elindultam, és ő alaposan megvizsgált. Az életemet neki köszönhetem. Azonnal észrevette a problémát: vastagbéldaganat, műtét vár rám! Nem estem pánikba, nem úgy tekintettem a helyzetre, hogy 'jaj, rákos vagyok, lehet, hogy meghalok', hanem inkább egy balesetként kezeltem az egészet. Azt sem kértem az orvosoktól, hogy részletesen magyarázzák el, mi fog történni velem, mert ez nem érdekelt" - mondta Havas Henrik.

Az utóbbi években sokat volt kórházban, a magyar egészségügy problémáira is felhívta a figyelmet. "Remek, felkészült orvosok és ápolók, rettenetes körülmények, a minimális ételadagtól a hónapokig javítatlan liftig. A 80 éves öregaszszony, aki a kórházban mankóval ment fel a lépcsőn, mert nem működik a lift, én is hordágyon, 40 percig vártam rá, a fél szelet kenyér, egy szelet párizsi, egy kocka sajt és negyed paradicsom, ez a reggeli, roma takarítónő, akinek elvették a fizetése egyharmadát, éjszakai beszélgetések a sebésszel, aki nem akart Afganisztánba menni" - mondta.

A beszélgetés zárásaként megosztotta, hogy egészségéért mindig is keményen küzdött, és általában sikerrel járt. A családjával azonban más a helyzet, ott nem minden harc végződik győzelemmel.