India és Pakisztán egy különös versenyt folytat, amelyben nem más, mint a zászlórúd magassága a tét. Mindkét ország büszkesége és nemzeti identitása van most a középpontban, hiszen a zászlórúd nem csupán egy egyszerű oszlop, hanem a haza iránti hűség szim

Pakisztán és India küzdelme egy különleges, függőleges verseny formájában zajlik, ahol a zászlórudak magassága a rivalizálás szimbólumává vált. Mindkét ország igyekszik felülmúlni a másikat, és így a zászlórúdjaik nem csupán a nemzeti büszkeséget, hanem a versengés szellemét is tükrözik. Ki lesz a végső győztes ebben a magasztos kihívásban?

Két nukleáris fegyverrel rendelkező, szomszédos ország, amelyek három hónappal ezelőtt a háború szélére sodródtak, most egy különös zászlórúdháborúba kezdtek. Az idei konfliktus középpontjában a búzaföldek között fekvő Sadqi falu határátkelője áll, ahol az indiai zászló immár egy új, 61 méter magas, horgonyzott vas árbócon lengedezik - számolt be róla a Guardian.

A pakisztáni oldalon, Sulemankinál a zászló egy 50 méteres rúddal kénytelen beérni.

Pakisztán csütörtökön, India egy nappal később ünnepelte a függetlenségének napját, az ünnepi beszédekben a két ország politikusai szokás szerint egymásnak estek, India figyelmeztette például Pakisztánt, hogy mérsékelje "felelőtlen háborús uszítását", különben "fájdalmas következményekkel" kell szembenéznie. A szomszédok a függetlenség óta négy háborút vívtak, számtalan kisebb összecsapás mellett.

India több határátkelőjén is napi három zászlólevonási ceremóniát rendez. Különösen figyelemre méltó az Attari-Wagah átkelőnél zajló ünnepség, amely 12 évvel a két ország függetlenségének elnyerése után kezdődött. Ekkor a brit gyarmati területeket a muszlim többségű Pakisztánra, valamint a hindu többségű Indiára osztották fel, ezzel új fejezetet nyitva a két nemzet történetében. Az ünnepség nem csupán katonai megjelenést jelent, hanem szimbolikus jelentőséggel bír, mivel a két ország közötti feszültséget és a barátság iránti vágyat is kifejezi.

Az Attari-Wagah ünnepség szimbolikus pillanata akkor bontakozott ki, amikor indiai és pakisztáni tisztek - akik sok esetben egykor a brit gyarmati hadsereg soraiban harcoltak együtt - közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy a tisztelet és a közös fegyelem kifejezéseként, a nacionalista ellentétek ellenére, minden este egyszerre vonják le a zászlajaikat.

A kezdetben egyszerű rituálé fokozatosan egy órán át tartó, dinamikus és precízen megtervezett harci eseménnyé alakult. A lelátókon a nézők lelkesen lengetik a zászlókat, miközben egyre hangosabban skandálnak, teret adva a szenvedélyüknek és az izgalomnak.

Az évek alatt az ünnepség egyre bonyolultabb, pompásabbá, harciasabbá vált. India 2017-ben egy 110 méteres zászlórudat avatott fel, mire Pakisztán egy122 méteres árboccal válaszolt. Hat évvel később India egy 127 méteres rudat állított fel.

Pakisztán reakciója nem csupán egy újabb, még impozánsabb oszlop felállítása volt, hanem egy lenyűgöző, több milliárd dolláros, stadionra emlékeztető építmény létrehozása. Ez az új létesítmény már 25 ezer néző befogadására képes, lehetővé téve, hogy a látogatók tömege együtt nézze meg a zászlólevonás ünnepélyes pillanatait. Az épület mögött pedig egy múzeum és egy vidámpark is helyet kapott, így nemcsak a kultúra, hanem a szórakozás kedvelői is megtalálják a számításaikat.

Az indiai határbiztonsági erők khaki színű egyenruhában, piros, legyező alakú turbánban, piros-arany övvel, fehér kesztyűben és fekete csizmában vonulnak fel, egy időben a pakisztáni rohamosztagosokkal, akik zöld díszítésű fekete egyenruhát és magas ünnepi kalapot viselnek. Mindkét oldal a legmagasabb embereit választja ide ki, akik trappolnak, lábaikat az ég felé rúgják, és sarkukat precíz, tükrözött mozdulatokkal csapják a földhöz.

A zászlólevonási ünnepségen az indiai és pakisztáni katonák nem egyesítik erejüket, de szoros figyelemmel kísérik egymás mozdulatait. A koreográfiát, a ritmust és a szimbolikus gesztusokat a hagyományok irányítják; mindkét fél pontosan követi a másik lépéseit, ütemét és tiszteletadását. Az ünnepség így egyfajta rituális párbeszédté alakul, ahol a tisztelet és a tradíció áll a középpontban.

Ez valóban egy igazi színházi élmény. Olyan, mint egy színpad, ahol a hazafiasság kifejezései bontakoznak ki, és minden a lenyűgöző látványról szól.

- nyilatkozta Rahul Bedi, indiai katonai szakértő, aki arról is beszélt, hogy bár a zászlórúdháború tart, egyik fél sem tudja felvenni a versenyt a határ menti széllel, ami olyan erős, hogy néha hetek alatt cafatokra tépi a zászlót.

Erre megoldásként azt találták ki, hogy például Sadqiban a Függetlenség Napján egy 12×18 méteres lobogót lobogtatnak, de minden más napon egy kisebbet.