Itt az idő, hogy kihasználjuk a hullámok erejét – mindössze a megfelelő technológia hiányzik hozzá!

A tengerek és óceánok hullámai egyre nagyobbak és gyorsabbak, fenyegetik a partvonalakat, de vannak, akik szerint segíthetnek a klímaválság megoldásában.
A hullámok az óceánok dinamikus rendszerének alapvető elemei, mivel kulcsszerepet játszanak a víz hőmérsékletének és szén-dioxid-tartalmának szabályozásában, továbbá formálják és megőrzik a partvonalakat. Ahogy a globális hőmérséklet emelkedik, az időjárási minták is átalakulnak, és ennek következtében a hullámok is megváltoznak: erősebbé és magasabbá válnak. Ez a változás komoly kihívások elé állítja a part menti területeket és a vízparti lakóhelyeket. Ugyanakkor, ha képesek vagyunk kihasználni a hullámok energiáját, akár pozitív hozadéka is lehet a vízfodrok növekedésének, amely új lehetőségeket teremt a megújuló energiaforrások terén.
Az óceán kék szőnyegén táncoló hullámok legtöbbször a légmozgás varázslatos produktumai, azonban a szél ritmusának ingadozása folytán a vízfelszínen apró rezgések keletkeznek. Ahogy a szél próbálja kiegyenlíteni ezeket a kilengéseket, a hullámok fokozatosan terjeszkednek, egyre szélesebb területeket ölelve fel, és egyre több mozgási energiát szívva magukba a levegőből, hogy átadják azt az óceán mélyének.
A nyílt óceánon több száz kilométeres szelek is fújnak, ami hatalmas hullámokat kelt, ezek magasabb szélességi fokokon a partokhoz csapódnak. De szeizmikus események, földrengések és vulkánkitörések is létrehozhatják a fodrozódásokat, és ha ezekből erős hullámok keletkeznek az főleg a hosszú hullámhosszhoz kapcsolódik és nem a magasságukhoz.
Jó példa erre a 2004-es indiai-óceáni cunami, aminek hullámai csak 10 méter magasak (a partnál), de 600 kilométer hosszúak - hatalmas dagályként hatalmas mennyiségű vizet söpörtek végig a szárazföld belsejében.
A felszínen látható hullámokon kívül komoly vízmozgás történik a melyben is. A nagy víz különböző hőmérsékletű és sótartalmú rétegekre tagolódik, és ahogy hullámok képződnek a víz és a levegő határfelületén, a folyókból és gleccserekből származó édesvíz kiáramlása vagy az árapály erők hullámokat küldhetnek a rétegek határaihoz.
Ezek a jelenségek kulcsszerepet töltenek be az óceánok áramlásának és keveredésének dinamikájában.
Mark Hemer kutató azt mondja, a hullámok alapvetően a szelek termékei, és ahogy a globális felmelegedés növeli a légkörben lévő energia mennyiségét, erősebb szeleket és viharokat generál, ami nagyobb hullámokat eredményez.1985 és 2018 között a Déli-óceán hullámmagassága 30 centiméterrel nőtt és ezek a hullámok a Csendes-óceánba, az Atlanti-óceánba és az Indiai-óceánba mennek tovább, vagyis az ottani hullámok és energiájuk is növekedett. De nem egységesen mindenhol jellemző a hullámok egyre robusztusabbá válása, a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán északi részén csökkenhet a hullámmagasság.
A Melbourne-i Egyetem tudósai előrejelzése szerint 2100-ra a világ tengerpartjainak körülbelül 60 százalékán fokozottabb és gyakoribb hullámzás várható. Ez a jelenség súlyos következményekkel járhat a gazdaság számára, hiszen az áradások jelentős károkat idézhetnek elő. Emellett a partvidékek védtelensége is növekszik, ami tovább fokozza a kockázatokat.
Fontos, hogy ne csupán a hullámmagasságra figyeljünk, hiszen a frekvencia, a hullámhossz és az irány szintén kulcsszerepet játszanak, amikor az üledékek, a homokmozgások és az árvizek dinamikáját kívánjuk tanulmányozni vagy befolyásolni. A partvonalak a rájuk ható fizikai erők egyensúlyát képviselik, és ha bármelyik tényező megváltozik, az könnyen felboríthatja ezt a finom balanszot.
Számos tudós kifejezi aggodalmát a fokozódó és intenzívebb hullámok potenciális romboló hatásai miatt, míg mások azt hangsúlyozzák, hogy a hullámok kulcsszerepet játszhatnak az éghajlati válság kezelésében. A jelenlegi becslések szerint...
A hullámenergia számos előnnyel rendelkezik a megújuló energia más formáival szemben, például kevésbé változó, mint akár a szél vagy a napenergia. Jó lenne hasznosítani, de az erre irányuló technológia még fejlesztés alatt áll.