Újra terítékre kerül a Nagy Kérdés: vajon 2025-ben bekövetkezhet-e egy kínai-amerikai konfliktus?

Négy évvel ezelőtt az Euronews már felvázolta egy lehetséges amerikai-kínai konfliktus forgatókönyvét, amely 2025-re robbanhat ki. Akkoriban megjegyeztük, hogy a távolból már hallatszik az orrszarvú dübörgése, és egyre több jel utalt arra, hogy a helyzet egyre feszültebbé válik. Azóta azonban a helyzet csak tovább romlott.

Hszi Csin-ping kínai elnök már korábban figyelmeztette a vezérkart és a pártvezetést arra, hogy fenyeget a "szürke orrszarvú-szindróma", és az országnak fel kell készülnie a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezésére is.

Az orrszarvú-szindróma kifejezés arra a jelenségre utal, amikor a közelgő veszélyt egyértelműen észleljük, mégis az arra illetékesek halogatják a cselekvést, vagy reménykednek egy kedvezőbb kimenetelben. A történelem egyik legismertebb példája erre a jelenségre a második világháborút megelőző időszak, különösen a müncheni egyezmény aláírása és Csehszlovákia német megszállása. Ekkor a világ szeme előtt bontakozott ki a tragédia, ám sokan nem reagáltak időben a fenyegetésre.

Az orrszarvú ellentéte a "fekete hattyú-szindróma", amely olyan váratlan és előre nem látható események összessége, amelyek drámai következményekkel járnak. Ilyen például az Arab Tavasz, amelynek kirobbanását egyéni tragédiák indították el, és amely egy sorozatos forradalmi változást hozott a régióban.

Donald Trump első mandátuma alatt, az Egyesült Államok fokozódó nyomása közepette, a kínai vezető figyelmeztetett a Dél-kínai-tenger térségében várható következményekre, és a vezérkart háborús előkészületek megtételére ösztönözte.

Trump első mandátuma után a kapcsolatok hevessége és az ellenséges retorika enyhült, de a kapcsolatok nem normalizálódtak, mert az új elnök gyakorlatilag fenntartotta elődje szigorú és szankciós jellegű politikáját Pekinggel szemben.

Biden elnök első kongresszusi beszédében, amelyet Lloyd Austin védelmi miniszterrel együtt a Szenátusban mondott el, hangsúlyozta, hogy Kína a legjelentősebb kihívója az Egyesült Államoknak. Az ázsiai ország rendkívüli sebességgel zárkózik fel, nem csupán katonai és gazdasági szempontból, hanem a tudományos és technológiai területeken is. Ez a nézőpont a közelmúltban kirobbant ukrajnai konfliktus során sem szenvedett komoly változást.

Biden halálosan elszántnak nevezte Hszi elnököt abban, hogy országát világelsővé teszi. Számolt a verseny éleződésével, de leszögezte, hogy az csakis a nemzetközi szabályok szerint folyhat, és az USA ellen fog állni minden törekvésnek, ami az autokráciát szolgálja. Biden és Hszi többször is találkozott a G20 csoport csúcsértekezletein, de ezeken sem született jelentős áttörés vagy visszarendeződés, és a két vezető világhatalom viszonya ellenséges maradt.

Azzal, hogy az Egyesült Államok és Kína az elmúlt hetekben eszkalálódó büntetővámokat jelentett be egymás ellen, túlléptünk a tekintélyes Foreign Affairs 2021-ben megfogalmazott elméletén, amely egy új hidegháborúról szólt. A romlási folyamatok rendkívül gyorsak, egyre forróbbak, és inkább egy valóságos konfliktus felé közelednek, amelyek nem biztos, hogy megtorpannak a vámháború frontján.

Április elején Donald Trump egy "nagy és csodálatos" üzlet lehetőségéről álmodozott, amit a megnövelt vámok révén kívánt megvalósítani, beleértve Kínát is a terveibe. Jelenleg azonban egy elhúzódó és nehezen elviselhető szétválás tanúi lehetünk, amelyben Kína láthatóan felkészült, míg az Egyesült Államok szándékai ködösek és bizonytalanok. Az amerikai elnök az utóbbi időszakban mérsékelte a Pekinggel kapcsolatos retorikáját, de a lényegi érdekellentétek továbbra is megmaradnak, és egyelőre nem tapasztalható, hogy a két fél közösen törekedne egy új biztonsági keretrendszer kialakítására.

Jelenleg abban a fázisban vagyunk, hogy az amerikai elnök legfrissebb nyilatkozata szerint a Kínára kirótt rendkívül magas vámok "jelentős mértékben mérséklődnek", ugyanakkor teljes eltörlésükre nem érdemes számítani (amire egyébként senki sem számított).

James Stavridis, a nyugalmazott amerikai admirális és a Blomberg rovatának vezetője, aki korábban a NATO parancsnokaként teljesített szolgálatot, most több szempontból is figyelmeztet. Meglátása szerint a pesszimista forgatókönyv szerint a két világpolitikai óriás között zajló konfliktusok összegződése olyan bonyolult helyzetet teremthet, amelyben még egy apróbb esemény vagy véletlen is háborús konfliktushoz vezethet.

A megújult "Nagy Kérdés" messze túlmutat a kereskedelmi feszültségeken; olyan aggasztó tendenciákra is rámutat, amelyek már a vámháború kitörése előtt is aggodalomra adtak okot, és azóta csak fokozódtak. Az admirális, aki pályafutása jelentős részét a Csendes-óceán vizein töltötte, soha nem tapasztalta még annyira közel az Egyesült Államok és Peking közötti tényleges konfliktust, mint napjainkban. A tengernagy számos figyelmeztető jelet észlel, amelyek mind sárgán villognak, és állandó figyelmet követelnek, hogy elkerülhessék a hirtelen pirosra váltást, ami komoly következményekkel járhat.

Kína folyamatosan növekvő technológiai ereje révén egyre inkább fenyegeti az Egyesült Államok létfontosságú infrastruktúráit. Az elemzők szerint a legfenyegetőbb program a 'Volt Typhoon', amelyet az amerikai és kínai hatóságok decemberben, egy titkos találkozó keretein belül, részletesen megvitattak. A kibertámadások célpontjai között szerepelnek kikötők, víziközművek, repülőterek és egyéb kulcsfontosságú infrastrukturális létesítmények.

A kínai vezetés határozottan elutasítja, hogy bármilyen kapcsolata lenne ezekkel az akciókkal, azonban az amerikai kormány nem fogadja el ezt a nyilatkozatot. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a 'Salt Typhoon' elnevezésű program, amely az amerikai távközlési infrastruktúra ellen irányul, Pekingből ered és az APT nevű hackercsoport irányítja. Ezek a tevékenységek nem csupán a Kína által demonstrált kifinomult kiberhadviselési képességeket tükrözik, hanem azt is, hogy a megfelelő szándékuk is megvan ehhez.

Az ilyen akciók és behatolások nem csak az amerikai, hanem a szövetséges védelmi rendszereket is szinte már üzemszerűen fenyegetik.

Amennyiben a kibertámadások intenzitása és terjedelme tovább fokozódik, úgy ennek következtében egy szélesebb háború kockázata is jelentősen megnő. Az ilyen támadások válaszul amerikai vagy NATO intézkedéseket generálhatnak, amelyek következményei rendkívül kiszámíthatatlanok lehetnek.

A tajvani légvédelmi azonosítási zóna (ADIZ) behatolásának mértéke jelentős mutatója Kína katonai stratégiájának, amely a "szakadár tartomány" megszerzésére irányul. Tavaly több mint 3 000 ilyen esemény történt, ami kétszerese a 2023-as adatoknak. Sam Paparo admirális, az Egyesült Államok honolului Indo-Csendes-óceáni Parancsnokságának vezetője rendszeresen tájékoztatja a közvéleményt az efféle repülésekről, amelyek Kína számára lehetőséget nyújtanak légierőjük fejlődésének demonstrálására.

A tajvani érem másik oldala, hogy a pekingi fenyegetések erőteljes fegyverkezésre kényszerítik a tajvani vezetést is, főként a légvédelem és a hajóelhárító rakéták terén. Ezáltal a feszültség szintje napról-napra emelkedik, és ezáltal szinte automatikusan nő az Egyesült Államok szerepvállalása is. Ennek oka az, hogy a mindenkori amerikai kormányt 1979 óta törvény kötelezi a sziget önvédelmi képességeinek biztosítására, azaz felfegyverzésére.

A legutóbbi jelentős fegyverszállítást tavaly októberben hajtották végre, amelynek értéke elérte a 2 milliárd dollárt. A szállítmányban szerepelt egy fejlett föld-levegő rakétarendszer, a NASAMS is, ami heves ellenállást váltott ki Kína részéről.

Peking tengeri ambícióinak hátterében részben egy 15. századi kínai admirális, Cseng He történelmi felfedezőútjai és területfoglalásai állnak. Ezt az érvet a nemzetközi bíróságok alaposan megvizsgálták és végül elvetették. Ennek ellenére Kína folyamatosan végrehajt különböző tengeri műveleteket, köztük legalább hét mesterséges sziget kialakítását, amelyek célja, hogy megerősítsék haditengerészetének jelenlétét és hatalmát a térségben.

Ezeket a szigeteket, amelyeket olykor "Nagy Homokfalnak" is neveznek, a kisebb tengeri előretörések és a part menti államok zaklatásának eszközeként használják, például a Fülöp-szigetek és Vietnám esetében. Ferdinand Marcos Jr., a Fülöp-szigetek elnöke, katonai hozzáférést biztosított az Egyesült Államok számára a kínai szárazföldhöz legközelebbi szigeteken. Ez a lépés azt eredményezi, hogy a két globális hatalom flottáinak akciórádiusza gyakorlatilag egybeesik, amire Stavridis admirális figyelmeztet, hangsúlyozva ezzel a közvetlen veszélyt. Ilyen fokú közelség két ellenfél között a Varsói Szerződés felbomlása óta nem fordult elő.

A szakértők folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a tengeri területeken fokozódó hadihajó- és tengeralattjáró-forgalom komoly fenyegetést jelent. Ez a jelenség megnöveli a véletlen ütközések és kritikus helyzetek kialakulásának esélyét, különösen akkor, ha egy tapasztalatlan vagy alacsonyabb rangú parancsnok döntései súlyosabb konfliktushoz vezethetnek.

Legutóbb Sandra Oudkirk, a Tajvani Amerikai Intézet (AIT) korábbi igazgatója, aki az Egyesült Államok de facto nagyköveteként is tevékenykedett, nyilatkozott a sajtónak. Kijelentette, hogy Kína provokatív lépései Tajvan, Japán és a Dél-kínai-tenger térségében jelentős baleseti kockázatot hordoznak magukban, amelyek könnyen szélesebb körű konfliktushoz vezethetnek. Becslések szerint a tengeri övezetben több mint száz tengeralattjáró működik, és ezek között nem áll fenn kommunikációs kapcsolat, ami tovább fokozza a feszültséget.

Kína haditengerészete lenyűgöző sebességgel bővül, évente átlagosan 25-30 új hadihajót állítanak hadrendbe. Jelenleg a kínai flotta már számszerűen is meghaladja az Egyesült Államok hadihajóit, mintegy 360 egységgel büszkélkedhet, míg az amerikai flotta 300 hajót számlál. Peking célja, hogy a jövőben több mint 400 hadihajót üzemeltessen, mivel tisztában van vele, hogy egy esetleges konfliktus az Egyesült Államokkal főként a tengeren dőlhet el.

Ezért is tartja sürgetőnek további repülőgéphordozók építését, mert ezen a téren még erőteljes lemaradásban van az Egyesült Államokkal szemben. Hasonló a helyzet a 6. generációs lopakodó és más fejlett légi fegyverek terén is, ahol Kína erőteljes fejlődést mutat.

A legaggasztóbb mutató talán éppen az, ami már most is a játék színpadán van: a felek által alkalmazott vámok szintje, terjedelme és fenntarthatósága. Érdemes felidézni, hogy a második világháború a csendes-óceáni térségben hogyan indult, amikor Japánt kereskedelmi szankciókkal zárták el a létfontosságú erőforrásoktól, mint az olaj, acél és gumi. Számos történész szerint a Pearl Harbor elleni támadás 1941 decemberében egy évtizedes gazdasági konfliktusok és provokatív lépések csúcspontját jelölte, és párhuzamokat vonnak a múlt és a jelen helyzete között.

Az amerikai vámok azonnali és súlyos hatásokat gyakorolnak a kínai gazdaságra, azonban Kína reakciói valószínűleg a legfontosabb jelzőfények egy esetleges konfliktus kimenetele szempontjából. Hszi Csin-ping elnök legutóbbi megnyilatkozása szerint a vámok önkényes növelése nemcsak a világgazdasági stabilitást fenyegeti, hanem komoly biztonsági következményekkel is járhat.

A kínai vezető számára ez a kérdés kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel a jelenlegi helyzet aláássa és szétszedi a 2013 óta futó Új Selyemút (BRI) programot, amely Kína 21. századi kereskedelmi struktúrájának alapját képezi. Peking ezért olyan regionális hatalmakkal próbálja megerősíteni az együttműködést, mint Irán és Afganisztán, ezáltal újabb kockázati tényezőket integrálva a már amúgy is összetett helyzetbe, és ezzel tovább növelve a potenciális veszélyforrásokat.

Legutóbb Hszi Csin-ping a kazah, vietnámi, azeri és türkmén vezetőkkel ült tárgyalóasztalhoz, hogy megvitassák a Trump-korszak kihívásainak leküzdésének lehetőségeit. E cél érdekében Hszi arra törekszik, hogy szövetségeseket találjon, akik együtt tudnának fellépni az amerikai globális nyomás ellen.