Az idézet, miszerint "a vevőnek mindig igaza van", általában a kereskedelmi szféra egyik alapszabályaként ismert. Eredete több forrásra is visszavezethető, de leggyakrabban Harry Gordon Selfridge, a híres londoni áruház alapítójához kötik. Ő az 1900-as év
A kereskedelem és a vendéglátás (meg úgy általában: a prosperáló kapitalizmus) egyik fontos szabálya, hogy a kedves vevőt lehetőleg úgy körül kell ugrálni, minta ő lenne a római pápa; még akkor is, ha valójában egyáltalán nincs igaza semmiben. De ki találta ki ezt az egészet?
A kapitalizmus talán legelterjedtebb, ámde mégis megkerülhetetlen igazsága az, hogy bármilyen elképzelhetetlen kéréssel vagy szokatlan kifogással is álljon elő a megrendelő, amíg a pénztárcája nyitva áll, érdemes figyelembe venni a kívánságait. Ha célunk, hogy vállalkozásunk virágozzon, akkor elengedhetetlen, hogy alkalmazkodjunk a vevői igényekhez, még akkor is, ha azok néha túlzónak tűnnek.
A vevő mindig igaza van-e, azt nem fogjuk most megválaszolni. Viszont azt megpróbálhatjuk kideríteni, ki volt az, aki ezt a híres mondatot először megfogalmazta.
A szlogen (angol eredetiben: the customer is always right) először 1905-ben bukkant fel egy újságcikkben, és Marshall Fieldnek, egy chicagói áruház üzemeltetőjének tulajdonítják, aki a maga korának egyik legvagyonosabb és legsikeresebb üzletembere volt. A The Boston Globe egy cikkében a "kereskedők hercegének" nevezte őt, és úgy tippelte, hogy vagyona elérheti akár a 125 millió dollárt, ami ma nagyjából 4 milliárd dollárnak felel meg.
Field, aki a Marshall Field and Co. nevű áruházat igazgatta, állítólag ragaszkodott ahhoz, hogy az alkalmazottak szigorúan betartsák ezt az üzleti gyakorlatot. "Minden alkalmazottat, a pénztáros fiútól felfelé, megtanítanak arra, hogy feltétlenül tisztelje és betartsa azokat az üzleti elveket, amelyeket Field úr gyakorol" - írta a Globe. "Általánosságban szólva, Mr. Field azt az elméletet vallja, hogy a vevőnek mindig igaza van."
Természetesen elképzelhető, hogy a Globe-cikk névtelen szerzője egy közmondást tulajdonított Fieldnek, amelyet ő csupán átvett. Azonban az 1905-ös írást megelőzően nem áll rendelkezésünkre semmiféle írásos bizonyíték, amely ezt alátámasztaná.
Nem Field volt az egyetlen, aki e filozófia mentén építette fel üzleti stratégiáját. César Ritz, a neves szállodatulajdonos, akinek nevéhez Párizs, London és Budapest legszebb ingatlanjai fűződnek, a "le client n'a jamais tort", azaz "a vendég soha nem téved" elvet hirdette. Ritz híres mondása először 1908-ban került nyomtatásba, de valószínű, hogy már korábban is gyakran megosztotta ezt a nézetet.
Az viszont biztos, hogy a mottó elterjesztésében jelentős szerepet játszott egy harmadik személy is: bizonyos Harry Gordon Selfridge.
Selfridge Marshall Field hűséges támogatója volt, aki kezdetben raktárosként kezdte pályafutását, majd hamarosan osztályvezetői pozícióra emelkedett a cégnél. Ambícióját jól tükrözi, hogy a kívánt pozíciót nem más úton, mint közvetlenül Fieldhez lépve kérte el. Dinamikus kereskedő hírében állt: ő volt az első, aki bevezette azt az energikus értékesítési módszert, amely során mindig figyelemfelkeltően hirdette, hogy „már csak X nap van hátra karácsonyig”.
Az is lehetséges, bár nem bizonyítható, hogy Selfridge találta ki a vevőnek mindig igaza van" szlogent, Field pedig átvette azt. De ez persze fordítva is igaz lehet. Akárhogy is, inkább Selfridge-t szokás azonosítani ezzel, köszönhetően annak, hogy később Londonba költözött, ahol 1909-ben megnyitotta a Selfridge and Co. vagy Selfridge's nevű üzletet. A Selfridge alkalmazottainak a vásárlók felé tanúsított udvariassága messze földön híres volt. Egy anekdota szerint Selfridge egyszer tudomására jutott, hogy az egyik vevőjük félreértette a kiírást, és azt hitte, hogy az általa kinézett kabát 25 pennybe kerül, noha valójában 25 font volt az ára: a kereskedő végül a kisebb összegért adta el neki.
A mottó szöges ellentétben állt a korabeli, sokkal merevebb angol kiskereskedelmi gyakorlattal, és valószínűleg ezért is mehetett olyan jól a bolt: Selfridge amerikanizált áruháza ugyanis rendkívül sikeres volt, a londoniak pedig élvezték, hogy a pénzükért végre körülugrálják őket.
A teljes képhez elengedhetetlen, hogy megemlítsük: Selfridge később finomított a világszerte ismert szlogenjén. Hasonlóan Andy Warholhoz, aki egy idő után unta a folyamatosan idézett mondását, miszerint a jövőben mindenkinek lehetősége lesz 15 percre hírnevet szerezni. Warhol végül inkább egy új megfogalmazást talált ki, amely így hangzott: 15 perc múlva mindenki híres lesz.
Selfridge pedig egy 1936-os újságcikkben a következő nyilatkozatot tette:
