Feltárult egy érdekes kapcsolat Gyarmati Andreának és Arnold Schwarzeneggernek az életében. A részletek izgalmas párhuzamokat mutatnak, amelyek rávilágítanak a két személy közötti összefonódásokra. A történet mögött rejlő háttér és a közös pontok felfedez

- Hogyan tudnád egyedivé tenni a szövegedet? - tette fel a kérdést a minap az egyik kis páciensem, egy komoly és nyitott fiú, aki, ahogy az édesapja mesélte, épp sportágválasztás előtt áll. Ő volt az, aki "kiguglizott" engem, mint a téma szakértőjét.

Elmesélem neki a saját, nem éppen megszokott történetemet, azt, hogy nálunk a sportág kiválasztása nem volt túl bonyolult feladat.

Bólogat bőszen, láthatóan érdekli, amit mondok.

„Testépítő szeretnék lenni – jelentette ki határozottan –, és kíváncsi vagyok, szerinted megéri-e ezt a sportágat választanom.”

"Bármelyik sportágat választod, sok örömed lesz benne - felelem. - De előbb muszáj megerősödnöd, muszáj türelmesen alapoznod, hogy később szép és nagy izmokat fejleszthess, amivel aztán elérhetsz eredményeket."

Hát, elképzelhető, hogy egyszer olyan erős és magabiztos lehetek, mint Arnold Schwarzenegger!

- kérdi csillogó szemmel a fiú, és az fut át a fejemen, milyen csodálatos látni, hogy a gyerekek számára még minden lehetségesnek tűnik.

Hazafelé, az éjszakai autózás közben merül fel bennem a gondolat: vajon mikor, hol és miért hagyjuk magunk mögött ezt a hitet és lelkesedést? Egy dologban egészen biztos vagyok: ez nem csupán az életkorunkkal függ össze.

Kéne valami varázslat, amivel életünk végéig megőrizhető a ragaszkodás a céljainkhoz. Ez lehet a boldog élet és a kudarcok elviselésének titka, akkor is.

"A győztesek azok a vesztesek, akik újra és újra megpróbálják" – ezt a bölcsességet Arnold Schwarzenegger egyik könyvében olvastam, és azóta is nagy hatással van rám. Igazán csodálom őt. Az én családom környezetében nem nehéz sportolóvá válni, de Schwarzenegger pályafutása lenyűgöző: egy kis osztrák faluból indulva jutott el a világ csúcsára. Az ő példája inspiráló, és minden elismerést megérdemel.

És most persze, hogy a szüleim jutnak eszembe.

"Ne elégedj meg a középszerűséggel, mindig törekedj a legjobbra! Édesanyámtól tanultam ezt a bölcsességet, aki a legnehezebb időkben, a háború alatt is úgy érezte, hogy az életben maradásának célja az olimpiai győzelem. Ez a vágy volt az, ami erőt adott neki, és amelynek eléréséhez elengedhetetlen volt, hogy éljen és küzdjön."

"Fiatal koromban számos magyar egyesület közül választhattam volna - mondta apu -, de én nem az a típus voltam, aki a legjobbnak akart a leggyengébb társaságban lenni. Inkább azt választottam, hogy a leggyengébbként a legerősebb játékosokkal együtt játszom, mert tudtam, hogy ez lesz a fejlődésem kulcsa."

Hát, eléggé bejött mindkettejük "taktikája": a jók között a legjobbak lettek.

Ez a dinamika nem csak a sport világában érvényes, hanem az élet minden területén. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy túllépjünk a saját kényelmünk határain, legyőzzük a belső ellenállásunkat, és folyamatosan fejlődjünk. Az önmagunkkal való versenyzés – azaz a tegnapi énjünkhöz való viszonyítás – mélyebb értelmet és célt adhat, még akkor is, ha már nem állunk rajthoz testépítő versenyeken vagy olimpiákon. Az élet folyamata is egyfajta sportág, ahol minden nap új lehetőségeket kínál a személyes növekedésre.