Kitört egy újabb konfliktus, amelynek következtében egy Budapest méretével megegyező várost támadtak meg.
Gyakorlatilag háborúvá fajult egy évtizedek óta tartó, lokális konfliktus a Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) és Ruanda közt, miután az utóbbi ország által támogatott lázadók lerohanták az előbbi ország keleti határát, és el is foglaltak egy jelentős, nagyjából Budapesthez hasonló nagyságú lakossággal rendelkező tartományi központot. Az ENSZ Biztonsági tanácsa elítélte Ruandát és súlyos válságra figyelmeztetett, miközben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is közleményt adott ki ezzel kapcsolatban. Cikkünkben részletesen elmagyarázzuk, mit lehet tudni a konfliktusról.
Szijjártó Péter kedd este nyilvánosságra hozott egy figyelemfelkeltő közleményt, amelynek címe: "Felszólítjuk a ruandai kormányt, hogy azonnal vonja vissza csapatait a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről."
"Nyugtalanító híreket kaptunk Afrika szívéből a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda közötti határvidékről" - írta a magyar külügyi tárca vezetője, majd hozzátette: telefonon egyeztetett Thérese Kayikwamba kongói külügyminiszterrel, aki tájékoztatta az országát ért ruandai támadásról.
Mi határozottan elítéljük a Kongói Demokratikus Köztársaságot ért támadást a civilek és békefenntartók legyilkolását, felszólítjuk a ruandaiakat, hogy vonják vissza csapataikat a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről
- fogalmazott a közleményben Szijjártó Péter (a tárcavezető egyébként kedden, egy londoni sajtótájékoztatón is beszélt általánosságban arról, hogy "Afrika kifejezetten veszélyeztetett" a terrorizmus szempontjából holott "Afrika biztonsága Európa biztonságát is jelenti, hiszen minél inkább sikerül segítenünk az afrikai országoknak a biztonság megteremtésében, annál kevésbé kell számolni tömeges migrációs hullámok elindulásával Európa felé."
A konfliktusról viszonylag kevés, igazán részletes beszámoló jelent meg a napokban a magyar sajtóban, így szükségét érezzük annak, hogy ismertessük valamelyest a helyzetet.
A BBC magyarázó cikkében felhívták a figyelmet arra, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság, amelyet nem szabad összetéveszteni a szomszédos Kongóval, vagy más néven a Kongói Köztársasággal, a keleti régiójában az elmúlt harminc évben, különösen az 1994-es ruandai mészárlást követően válságokkal terhelt területként ismert. Az ország keleti részén számos fegyveres csoport szerezte meg az irányítást különböző területek felett, ami tovább súlyosbította a már amúgy is bonyolult helyzetet.
Az 1990-es években két jelentős háborús konfliktus rázta meg a térséget, amelyek következtében több millió ember élete szűnt meg tragikus körülmények között.
A régió az utóbbi években sem számított stabilnak, noha az ENSZ-nek jelentős békefenntartói erői vannak az országban a MONUSCO nevű misszió keretében (az ENSZ honlapja szerint 2024 októberében 13 971 részvevője volt a küldetésnek az országban). Ezen kívül egy másik misszió, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) küldetésének keretében is érkeztek katonák az országba. Előfordult, hogy a békefenntartókat is halálos támadások érték az utóbbi években.
A BBC értesülései alapján az utóbbi napokban különösen feszültté vált a helyzet, mivel...
Goma, Észak-Kivu tartomány szívében, a Ruanda határának közvetlen közelében helyezkedik el, és kulcsszerepet játszik a kereskedelem és a közlekedés terén. A város stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően könnyen megközelíthetők a régió bányavárosai, ahol értékes ásványi anyagokat, például aranyat, ónt és az elektromos járművek, valamint a mobiltelefonok akkumulátoraihoz nélkülözhetetlen koltánt bányásznak. Különösen figyelemre méltó, hogy 2020-ban a globális koltántermelés felét Kongó és Ruanda adta, ami rámutat arra, milyen jelentős szerepet játszik ez a terület a világpiacon.
Az M23 lázadói azt hangoztatják, hogy teljes mértékben birtokukban tartják a várost, míg a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozatai szerint csapataik még mindig őrzik a stratégiai jelentőségű területeket Gomában. Az igazság kiderítése azonban nem egyszerű feladat, és a helyzet bonyolultságát jól tükrözi a két fél eltérő álláspontja.
A kórházak túlterheltsége miatt az áldozatok száma folyamatosan növekszik, miközben a város utcáin holttestek fekszenek, szomorú emlékeztetőül a tragédia súlyosságának.
Az M23 egy etnikailag tuszi irányítás alatt álló lázadócsoport, amely azt hangoztatja, hogy a kisebbségi jogaik védelmében kényszerültek fegyverhez nyúlni. A csoport tagjai között találhatók, bár nem kizárólag, azok az áldozatok is, akik a 1994-es ruandai népirtás során szenvedtek, amit a hutu szélsőségesek követtek el, és a mérsékeltebb becslések szerint is legalább 800 ezer ember életét követelte. Az M23 tagjai szerint a korábbi fegyverszüneti megállapodásokat, beleértve a 2009. március 23-án aláírt egyezséget, megszegték, ami végül a csoport nevének kialakulásához vezetett.
A 2012-es megalakulását követően a fegyveres csoport jelentős területeket szerzett meg, és Gomát is elfoglalta, miközben a nemzetközi közösség bírálta őket háborús bűnök elkövetésével és emberi jogi visszaélésekkel. Azonban később a köztársaság hadserege, együttműködve az ENSZ-erőkkel, súlyos csapásokat mért rájuk, ami arra kényszerítette a csoportot, hogy visszavonuljon Gomából, sőt, az ország más részeiből is.
Ezt követően létrejött egy megállapodás, amely szerint az M23 harcosai elfogadták, hogy beilleszkedjenek a Kongói Demokratikus Köztársaság hadseregébe. Cserébe ígéretet kaptak arra, hogy a tuszi kisebbség jogai védve lesznek. Azonban ez a megállapodás hamarosan megszűnt: 2021-ben az M23 ismét harcba szállt, arra hivatkozva, hogy a korábban vállalt ígéretek nem valósultak meg.
Ruanda korábban rendre tagadta, hogy bármilyen formában támogatták volna az M23-at, de az ENSZ szakértői szerint valójában már 2012 óta fegyvereket és logisztikai támogatást nyújtanak nekik - sőt, bizonyos esetekben állítólag utasításokat is kapnak a lázadók Ruandából.
A Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya, valamint az Egyesült Államok és Franciaország is kimondta korábban, hogy Ruanda támogatja a lázadókat. Ráadásul egy 2024-ben írt ENSZ-szakértői jelentésben az állt,
Most vasárnap a ruandai vezetés már nem tagadta szó szerint, hogy az M23-at támogatnák, de azt írták, hogy a határ közelében zajló harcok "komoly fenyegetést" jelentenek az ország "biztonságára és területi integritására", miközben a Kongói Demokratikus Köztársaságot tették felelőssé a konfliktus fellángolása miatt -mondván, hogy a kormányzat nem volt hajlandó párbeszédet kezdeni az M23-mal. Tavaly egyébként Angola közvetítésével lezajlott egy békefolyamat, amelyben Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság is részt vett, de hiába írtak alá megállapodást a felek, újra fellángolt a küzdelem.
A mostani konfliktus gyökerei persze végső soron az 1994-es népirtásban vannak, amelyet követően a tuszi lázadók elnöke, Paul Kagame lett Ruanda elnöke (és ő tölti be ezt a tisztséget mindmáig). A népirtás utáni megtorlástól tartva nagyjából egymillió hutu menekült át a Kongói Demokratikus Köztársaságba, és Ruanda hadsereg az utóbbi évtizedekben két alkalommal már támadást indított a kongóiak ellen - mondván, hogy a népirtás felelőseit akarják elszámoltatni. Akik közül sokan valóban a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén leltek menedékre, és állítólag az egyik helyi hutu csoport, a Ruanda Felszabadításáért Demokratikus Erők (FDLR) tagjai közt is megtalálhatóak a genocídium felelősei.
Ruanda az FDLR-t "népirtó milíciának" nevezi, és azt állítja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén való fennmaradása fenyegeti az országukat, valamint azzal vádolja a Kongói Demokratikus Köztársaság hatóságait, hogy együttműködnek velük (ezt az utóbbi állam tagadja). Mint a BBC megjegyezte: Ruanda valószínűleg egészen addig nem állítja le tevékenységét a Kongói Demokratikus Köztársasággal kapcsolatban, amíg nem kapnak garanciát arra, hogy az FLDR nem jelent veszélyt sem az országukra, sem pedig a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő tuszi közösségekre.
A helyzetet tovább bonyolítják a már korábban is említett nyersanyagok. A Kongói Demokratikus Köztársaság és több ENSZ-jelentés is azzal vádolta Ruandát, hogy az etnikai konfliktust arra használja fel, hogy rátegye a kezét az ásványkincsekben gazdag területekre. Az elmúlt években az M23 számos bányászati területet foglalt el, és egy tavaly decemberi ENSZ-szakértői jelentés szerint a lázadók havonta nagyjából 120 tonna koltánt adtak át Ruandának (az ENSZ egyik szakértője szerint Ruanda koltán-exportja az elmúlt két évben megduplázódott, és ennek az exporttöbbletnek "egy jelentős része" a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik).
Az utóbbi napok eseményei összefoglalva a következőképpen alakultak az MTI tudósításai alapján:
A fenti MTI-beszámolókhoz friss külföldi sajtójelentések alapján azt is hozzátehetjük, hogy szerdai hírek szerint
A Reuters hírügynökségnek adott nyilatkozatában öt diplomáciai és biztonságpolitikai forrás megerősítette az információkat, közöttük egy olyan személy is, aki közvetlen kapcsolatban áll a lázadókkal. A jelentések szerint a Dél-Kivuba irányuló hadművelet során az M23 harcosai egyre közelebb kerülnek Kavumu városához, amely Bukavu repülőterének közelsége miatt stratégiai jelentőségű.
Christoph Vogel, a régió szakértője és egykori ENSZ-tisztviselő, figyelmeztetett, hogy a közeledésük komoly kockázatot rejthet magában. A kormányerők jelentős létszámú egységeivel való összecsapás lehetősége aggasztó, de a helyzet még bonyolultabbá válik, hiszen nemcsak velük, hanem más érdekelt felekkel is konfliktusba keveredhetnek.
A háttérben az húzódik meg, hogy Ruanda és Burundi között régóta feszültségek tapasztalhatók. A Reuters jelentése szerint az M23 csoport sikeres előrenyomulása déli irányba olyan következményekkel járhat, hogy olyan területek kerülhetnek a birtokukba, melyek a két évtizeddel ezelőtti háború óta a központi kormány irányítása alatt álltak. Emellett fennáll a veszélye egy újabb, több országot érintő totális háború kirobbanásának is.
Mint a hírügynökség megjegyezte, az utóbbi időben tovább fokozódott az aktivitás a nemzetközi diplomáciában is, miután az Egyesült Államok közölte Ruandával, hogy "mélyen aggódik" Goma eleste miatt, Németország pedig lemondta a Ruandával folytatott segélyezési tárgyalásokat.
A hírek szerint a nyolc tagállamból álló Kelet-afrikai Közösség, amelynek tagja Kongó és Ruanda is, szerda este rendkívüli csúcstalálkozót tervez a jelenlegi válság ügyében. Egy ruandai kormányzati forrás megerősítette, hogy Kagame elnök részt vesz a találkozón. Ezzel szemben a KDK elnöke, Felix Tshisekedi várhatóan nem fog megjelenni, ahogyan azt egy elnöki forrás és egy regionális diplomata is megerősítette a Reutersnak.
Közben Goma néhány külvárosi részén továbbra is elszigetelt lövések visszhangzottak, ahogy arról a hírügynökség beszámolt.
Olyan érzés, mintha egyszerre két különböző világban léteznénk. Kongó földjén taposunk, de a szomszédos Ruanda is velünk van, mintha a határok elmosódnának, és a két ország egyesülne körülöttünk.
- Így írta le a helyzetet Goma egyik lakója a Reuters hírügynökségnek.
A Reuters jelentése szerint a Goma és a ruandai Gisenyi városa közötti határátkelőn a hírügynökség riporterei több tucat román zsoldost észleltek, akiket korábban a KDK alkalmazott a helyi védelem megerősítésére. Most azonban azt állítják, hogy azért lépték át a határt, hogy hazatérjenek. A ruandai rendőrség szaglászkutyái alaposan átvizsgálták a zsoldosok csomagjait, ezt követően pedig a motozás és az okmányok ellenőrzése után a román katonák felszálltak a Kigali felé tartó buszokra.
A Sky News egy újabb videót osztott meg, amelyet tudósítójuk készített ezzel kapcsolatban:
Egyes felvételeken állítólag román származású zsoldosok is megfigyelhetők.
A ruandai hatóságok később bejelentették, hogy több mint 280 zsoldost alkalmaztak. A Reuters beszámolója szerint a KDK kormánya az elmúlt két év során különféle zsoldoscsoportokat vont be az M23 ellen folytatott harcokba. Azonban úgy tűnik, hogy ezek a csoportok már nem vettek részt a Gomában zajló offenzívában. A The Economist egy másik cikkében arról számolt be, hogy Románia mellett más európai országokból is érkeztek zsoldosok, akik állásaikat és fegyvereiket is átadták a lázadóknak vagy ruandai erőknek, hogy cserébe szabadon távozhassanak.
A Kongói Demokratikus Köztársaság és Magyarország között az utóbbi években kialakult némi gazdasági kapcsolatrendszer. Szijjártó Péter, aki az ukrajnai háborúval kapcsolatban viszonylag mérsékelt kritikát fogalmazott meg Oroszországgal szemben, most a ruandai csapatok visszavonására szólította fel az országot. E lépés hátterében az áll, hogy a konfliktus közvetlen hatással lehet a magyar érdekeltségekre is.
Orbán Viktor például tavaly fogadta a KDK elnökét hivatalában és stratégiai együttműködési megállapodást kötött az afrikai ország képviselőjével, amely három pillért foglalt magába: gazdaságit, infrastruktúrafejlesztésit és oktatásit.
Korábban, 2023 őszén pedig Szijjártó Péter beszélt egy sajtótájékoztatón arról, hogy magyar cégek végzik a közúti összeköttetések fejlesztését Zambia és a Kongói Demokratikus Köztársaság között mintegy 600 millió dollár értékben.
Zárásként a The Economist is rámutatott néhány figyelemre méltó aspektusra a jelenlegi válsággal kapcsolatban. A folyóirat elemzése szerint Ruanda merész lépéseket tesz, hogy "újrarajzolja" Afrika térképét, miközben Goma elvesztése újabb regionális konfliktus kirobbanásának lehetőségét hordozza magában, hasonlóan a korábbi háborúkhoz.
Mint írták, a KDK "a világ egyik legvéresebb régiója, ahol több mint 100 fegyveres csoport verseng a földért, a zsákmányért és a politikai befolyásért", és az, hogy most ezen milíciák legfejlettebbike, az M23 - Ruanda támogatásával - elfoglalhatta Gomát, a Kongói Demokratikus Köztársaság gyengeségét jelzi.
Az ENSZ az utóbbi évek során már több "szilárd bizonyítékot" gyűjtött össze Ruanda támogatásáról a lázadók irányába. Nyugati diplomaták értesülései szerint a legutóbbi hetekben Ruandából sikerült zavarni a KDK-kormányerők eszközeinek GPS jeleit is. Ezeket a fejleményeket figyelembe véve különösen figyelemre méltó az, amit cikkükben említenek, hogy...
"Amerika jelentős mértékben támogatta segélyekkel a helyi kezdeményezéseket. Az Egyesült Királyság célja az volt, hogy befogadja a menedékkérőket, ám ezt a tervet később végül visszavonták - olvasható a szerkesztői megjegyzésben. Az Európai Unió ásványkincs- és infrastruktúra-üzleteket kötött Kagame úrral, emellett 40 millió eurót (körülbelül 42 millió dollárt) biztosított hadseregének az észak-mozambiki lázadás elleni fellépéshez."
Nem sokkal később az is elhangzott, hogy mi a tanulság ebből: „Bár Ruanda maga egy stabil autokrácia, a környezetében elkövetett erőszak szításával ismételten bizonyította, hogy a káosz exportőreként működik.” Véleményük szerint ezért sok külföldi megfigyelő számára a Ruandával szembeni mostani, egyre gyakoribb kritika a nemzetközi diplomáciában „túl csekély és túl késlekedő”.
