Kóka János: Az egészségügyi rendszer megújításának ambiciózus, 10 pontos, 10 ezer milliárd forintos terve Kóka János, a közélet ismert alakja, egy átfogó és részletes programot dolgozott ki az egészségügy megújítására. A javasolt 10 pontos stratégia célj

Sokan úgy vélik, hogy az egészségügy problémáit pusztán a pénz mennyiségének növelésével orvosolni lehet. Ez a megközelítés azonban csupán egy illúzió. A jelenlegi struktúrában, akár ezermilliárdokat is belepumpálnánk, a változás csupán felszínes lenne, a javulás pedig legfeljebb átmeneti jellegű. Kóka János, aki üzletember, informatikai vállalkozó és pénzügyi befektető, valamint egykor gazdasági és közlekedési miniszterként is tevékenykedett, hangsúlyozza, hogy az egészségügyi rendszer fundamentális átalakítása elkerülhetetlen. Vitairatát a weborvos.hu portállal közösen tesszük közzé.

Egy nemzet fejlődése szoros összefüggésben áll a tőke, a technológiai újítások és a termőföld gazdagsága mellett a humán tőke minőségével is. Ez utóbbit alapvetően az egyének jóléte, valamint testi és szellemi egészségük határozza meg. Magyarországon azonban az egészségügyi rendszer és a különféle társadalmi tényezők nem kedveznek ennek a minőségnek. Sőt, az elkerülhető betegségek és az idő előtti halálozások következményeként súlyos veszteségeket könyvelhetünk el. Egy 2021-es tanulmány szerint a magyar aktív korú népesség betegségből adódó életidő-vesztesége megközelítőleg 250 millió napra rúgott, ami egy főre vetítve 37 munkanapot jelentett. Ez a munkaidő-kiesés a GDP 3,7 százalékának felel meg, ami komoly hatással van a gazdaságra és a társadalom egészére.

Az elmúlt évtizedek során olyan mértékű digitalizációs, automatizációs és kommunikációs forradalom zajlott, amely a szolgáltatások számos területén alapvetően megváltoztatta a működést, és jelentősen javította az ügyfélélményt, valamint a hozzáférhetőséget. Ennek ellenére a XXI. század új intézményszervezési, gazdaságossági, minőségi és technológiai vívmányai alig érintették meg az egészségügyünk alapvető struktúráját. Az ágazat, amely folyamatosan küzd a krónikus "hiánybetegséggel", a költségvetési megszorítások és a növekvő igények hatására egyre nehezebb helyzetbe kerül. A társadalom öregedése, a technológiai fejlődés, valamint a jóléti társadalmak tagjai által támasztott fokozódó elvárások mind hozzájárulnak a költségek folyamatos növekedéséhez.

és a költségvetés túlterhelése nélkül, 10 év alatt 10 ezer milliárdos összeget szabadíthat fel egy egészségesebb Magyarország érdekében. Ha végigcsináljuk, egyéb hasznai mellett legalább 1 teljes százalékkal fog hozzájárulni a GDP növekedéséhez.

A magyar egészségügy évtizedek óta súlyos kihívásokkal néz szembe. A jelenlegi finanszírozási struktúra és intézményi irányítási modell már régóta nem képes kielégíteni sem a modern kor elvárásait, sem a páciensek igényeit. A rendszerre jellemzőek a hosszú várólisták, a nehezen elérhető vizsgálatok, a működésképtelen berendezések, a fertőzésveszély, valamint a káosz és rendezetlenség. A betegek sokszor kiszolgáltatottnak, alárendeltnek és reménytelennek érzik magukat a helyzet miatt.

Bár akadnak kivételek, ezek az eredmények inkább egy-egy kiváló vezető vagy csapat elhivatottságát tükrözik, mintsem a rendszer valódi erejét. A jól irányított intézmények kiemelkedő teljesítményei arra utalnak, hogy komoly szakmai és emberi erőfeszítésekkel valóban elérhetők jelentős eredmények – de ez nem a rendszer inherent tulajdonságainak köszönhető, hanem éppen azok ellenállásával valósul meg. Sajnos az olyan sikeres ágazati projektek, mint az EESZT bevezetése vagy az ügyeleti rendszer átalakítása, inkább elszigetelt kezdeményezések, mintsem egy átfogó modernizációs program részei, így nem alkotnak koherens egységet.

Sokan gondolják, hogy az egészségügy problémáit sokkal több pénzzel önmagában meg lehet oldani. Ez azonban illúzió. A jelenlegi rendszerben, még ha ezermilliárdokat öntenénk is bele, a változás csak felületi, a javulás legfeljebb átmeneti lenne. Az alapvető problémák, a diszfunkcionális szerkezet és a korszerűtlen irányítási modell, velünk maradnának. Pénzre persze szükség van, hiszen minden összehasonlításban szégyenletesen keveset költünk egészségügyre, nominálisan mindössze az uniós átlag harmadát, de még a velünk összehasonlítható Csehország költésének is csak a felét. Ezért a forrásteremtés és a rendszerátalakítás feladatait egyszerre kell elvégeznünk.

Az egészségügyi rendszer gyökeres átalakítása, vagyis annak "operációs rendszerének" frissítése elengedhetetlen. Az utóbbi három évtized során soha nem volt jelen egyszerre a politikai bátorság és a szükséges erő a valódi reformok végrehajtásához. Most viszont a rendszer fenyegető összeomlásának árnyékában talán elérkezett az idő, hogy a kényszer rákényszerítse a döntéshozókat a változtatásokra.

Tíz elemű programot javaslok a rendszer alapvető átalakítására:

**Politikai reform: Az egészségügy felszabadítása a politikai befolyás alól** Az egészségügy helyzete sürgető változásokat igényel, hiszen jelenlegi állapotában a politikai játszmák foglya lett. A valóságot figyelmen kívül hagyva, működő kórházak helyett csupán álomképeket festünk, miközben az orvosok és ápolók hiánya miatt "átmenetileg" bezárt osztályokkal küzdünk a lepusztult infrastruktúrával. A finanszírozást sokszor csak üres ígéretek álcázzák, míg a valóságban a hiánygazdálkodás és a kiszolgáltatottság uralja a rendszert. Ez a zűrzavaros állapot tele van pénzügyi válsággal és pazarlással, ahol a tekintélyelv és a megaláztatás kéz a kézben járnak. A politika megőrzi ennek a korhadt struktúrának az érinthetetlenségét, mintha valami felbecsülhetetlen értéket védene. A változás érdekében elengedhetetlen a konszenzus kialakítása, valamint az állami centralizáció politikájának újragondolása. Nem pártpolitikai keretek között, hiszen Magyarországon a pártok közötti rivalizálás csak gátolja a fejlődést; egyik fél sem engedheti meg, hogy a másik sikeres legyen, még akkor sem, ha ez az ország jövőjének rovására megy. Ugyanakkor szakmai konszenzusra van lehetőség. Ehhez szükség van egy Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal létrehozására, amelybe bele kell vonni az MTA-t, MKIK-t, MOK-ot, MESZK-t, VOSZ-t, az OKFŐ-t, a Kórházszövetséget, az OMSZ-t, az orvosegyetemeket, az intézményfenntartó egyházakat és a magánszolgáltatókat tömörítő PRIMUS Egyesület képviselőit. A közös cél egy új egészségügyi törvény és intézményrendszer kidolgozása, amely új társadalmi szerződést teremt az állam, a családok, a munkaadók és a magánszereplők között. A jelenlegi, hibás rendszer dolgozóinak megregulázására tett ideiglenes intézkedések helyett egy szektorsemleges, valódi közszolgáltatási törvény létrehozására van szükség, amely valóban az emberek egészségét és jólétét szolgálja.

2. Finanszírozási reform: A közellátás nyolcadik éve változatlan díjazási pontértékek, de azóta legalább duplájára emelkedett költségek mellett működik, így a szolgáltatások többségében törvényszerűen veszteségesek. A finanszírozó ezért kompenzációkkal, támogatásokkal és veszteségpótló intézkedésekkel operál, és tartja rövid pórázon a vezetőket. A kibocsátást kényszerűen visszafogó, a veszteségeit miminalizálni igyekvő intézményben dolgozó orvosokat eközben ma már viszonylag magas alapbéren, de a többlet-erőfeszítések kompenzálására alkalmas ösztönzők nélkül dolgoztatjuk. Az intézmény esetén ezért fenntartható, a valós költségeket és az amortizációt tükröző normatív és teljesítményalapú finanszírozás, az egyén szintjén pedig (a hálapénz korábbi rossz rendszerét felváltó) egy versenyképes csomag részeként okos ösztönzőrendszer bevezetésére van szükség. Az esetenkénti politikai beavatkozások, mint a konszolidáció, megszüntethetők lennének. Az egészségbiztosítás rendszerének átalakítása, akár egy, akár több (utóbbi esetben, izraeli mintára, akár állami tulajdonú) biztosító modelljére épül, a mostani helyzethez képest bármilyen formában előrelépést jelentene. A lényeg, hogy egy kifizetőhellyé silányított, forráshiányos alapkezelő helyett valódi, szakmailag felkészült és ellenőrző funkciókkal felvértezett, az ügyfelek egészségben tartásában érdekelt erős biztosító, vagy biztosítók álljon, álljanak fel. E cikk szerzőjének meggyőződése szerint a versengő egészségbiztosítókra épülő, de szolidaritás elvű holland modell lenne az ideális megoldás, de a 2007-es népszavazás ennek a lehetőségét hosszú távra elvette, ezért ez jelenleg nem reális lehetőség.

Az állam jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy nem rendelkezik a szükséges forrásokkal, vagy nem hajlandó többet költeni, ami miatt a családok is a saját anyagi lehetőségeik határán mozognak, különösen ami a magánellátások finanszírozását illeti. A három fő jövedelemtulajdonos közül valószínűleg a vállalkozások rendelkeznek a legnagyobb potenciállal arra, hogy egy jól átgondolt megállapodás keretein belül jelentős mértékben növeljék egészségügyi kiadásaikat. A sikeres vállalatvezetők tisztában vannak azzal, hogy az egészséges munkavállalók motiváltabbak és jobb teljesítményre képesek. Ezért javaslom egy kötelező vállalati kiegészítő egészségbiztosítási rendszer bevezetését, amely lehetővé tenné, hogy a 100 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cégek adókedvezménnyel támogatott, havi 15-20 ezer forintos biztosítást vásároljanak munkavállalóik számára. Ezzel évente körülbelül 300 milliárd forintot lehetne bevonni az egészségügy finanszírozásába. A munkavállalók a biztosítás keretein belül a biztosítókkal együttműködő szolgáltatóknál vehetnék igénybe az ellátást, így csökkentve a közfinanszírozott szolgáltatások terheit. Ezáltal több erőforrás maradna az inaktív népesség, köztük az idősebb korosztály megfelelő ellátására az állami intézményekben. Fontos hangsúlyozni, hogy a biztosítók nem csupán magánszolgáltatókkal, hanem egyetemi, állami és egyházi intézményekkel is szerződhetnének, ami izgalmas versenyt eredményezne a piacon, a betegek javára. Emellett elengedhetetlen, hogy a vállalati egészségbiztosítás bevezetésével járó esetleges kellemetlen következményeket – mint például a munkaerő elvándorlása a közfinanszírozott szolgáltatásokból – figyelmesen kezeljük, jól kidolgozott szolgáltatási keretrendszer és a legjobb nemzetközi példák átvételével.

3. Szerkezeti és szervezési reform: A jelenlegi magyar egészségügyi rendszer két ellentmondásos jelenséggel küzd: egyrészt az erőforráshiánnyal, másrészt pedig azzal a pazarló gyakorlattal, hogy sok esetben olyan súlyosabb ellátási szinten kezelnek betegségeket, ahol az orvosi beavatkozás nem feltétlenül szükséges. Gyakran előfordul, hogy orvosi jelenlétet követelnek meg olyan esetekben, amelyeket diplomás szakdolgozók is képesek lennének kezelni, így a betegek a szükségesnél magasabb szintű ellátásban részesülnek, vagy az alapellátás hiányosságai miatt túlterhelik a szakellátást. A reformok középpontjában áll az alapellátás megerősítése és a járóbeteg-szakellátás korszerűsítése, valamint a vállalati egészségügyi szolgáltatások integrálása. Továbbá, a kórházak legalább harmadát, de inkább felét olyan helyi egészségügyi központokká kell átalakítani, amelyek behatárolt kompetenciákkal, egynapos sebészeti ellátással, krónikus betegellátással vagy szociális szolgáltatásokkal működnek. A fennmaradó kórházak így nemcsak általános szolgáltatásaikkal, hanem jól kidolgozott, földrajzilag is optimális kiválósági profillal, korszerű felszereltséggel és magasan képzett szakemberekkel rendelkezve válhatnak kiemelkedő intézményekké.

Az ügyfelek (ma sajnos inkább kiszolgáltatott páciensek) alapélménye a rendszerben történő "bolyongás", az elengedett kéz, az összehangoltság nélkül működő szakágak káosza. Ezt a szakma széttöredezett betegutaknak hívja, amelynek a társadalmi és anyagi költségei hatalmasak. Ezért szükséges az ellátási szintek közti koordináció, a betegutak tervezése,

a betegszállítási kapacitások (és az ehhez kapcsolódó közösségi közlekedési szolgáltatások) célzott fejlesztése és a területi egyenlőtlenségek csökkentése. Az intézkedéssel párhuzamosan megerősítendő alapellátás feltétele a diplomás ápolókkal és telemedicinával támogatott, a szakellátás feladatait is integráló nagyobb területi egységre szerveződő praxisközösségek rendszere.

Az állami, egyetemi, egyházi és magánszolgáltatók között egy új, ügyfélközpontú együttműködés kialakítására van szükség, a megfelelő szakmai, szolgáltatási, minőségi, finanszírozási garanciák kidolgozásával és hatósági felügyeletével.

4. Információs, kommunikációs és digitális reform: A hagyományos orvosi ellátás fejlesztése mellett elengedhetetlen a telemedicina és a távfelügyelet integrálása, valamint a big data technológiák alkalmazása a betegségek előrejelzésére és kezelésére. Fontos, hogy olyan innovatív megoldásokat, mint a Gondosóra programhoz hasonló, hordható szenzorokkal rendelkező okoseszközök, valamint mesterséges intelligencián alapuló közszolgáltatások bevezetésére is fókuszáljunk, amelyek kifejezetten az idősek támogatását célozzák meg.

A mesterséges intelligencia és a hozzáférhető nagy nyelvi modellek az ügyfélélmény, az adatfeldolgozás és a skálázhatóság tekintetében minden korábbinál erősebb eszközrendszert ad a kezünkbe, amellyel a megelőzés és a gyógyítás hatékonysága növelhető, az erőforrás-gazdálkodás optimalizálható, az adminisztráció csökkenthető és a hozzáférés javítható.

Az adatalapú döntéshozatal a modern egészségügyi rendszer irányításában ugyanúgy elengedhetetlen követelmény, mint ahogyan a bizonyítékokon alapuló orvoslás a szakmai döntések meghozatalakor. E két megközelítés integrálása nemcsak a hatékonyságot növeli, hanem hozzájárul a betegellátás minőségének javításához is.

5. Szolgáltatási és betegjogi reform, kommunikáció: A páciensek ügyfélként való kezelése, a szerződéses és szolgáltatási feltételek átláthatóvá tétele, számonkérhetősége, ellenőrizhetősége kulcsfontosságú. Az ügyfél és szolgáltatók jogainak és kötelezettségeinek definiálása, az adatnyilvánosság az ezeket garantáló intézmények felépítése növeli a rendszer átláthatóságát.

Az ügyfelek felé irányuló kommunikációban elengedhetetlen, hogy ne csupán elfedjük a rendszer problémáit, hanem őszintén ismerjük el azokat, és tükrözzük a javítási szándékunkat. Ez nemcsak a társadalmi változások fogadtatását javítja, hanem a bizalom építését is elősegíti. Be kell látnunk, hogy a betegek megtévesztése, a nehézségek elmaszatolása, a látszólagos sikereket ünneplő, de valójában felszínes beruházások, valamint a korhadt rendszer működőképességét hirdető propagandák sokkal kevesebb előnnyel járnak, mint a felelősségteljes válságkezelés és a hosszú távú, csendes felújításra irányuló munka.

6. Kórházreform: Az egyetemek, regionális kórházak és kiválósági központok infrastruktúrájának betegbiztonsági, egészségszakmai, kényelmi, fenntarthatósági szempontok modernizálása vezérli ezt a programelemet. Az EU-s transzferek hatékony felhasználásával egy 10 éves program keretében évente 300-400 milliárd forintos forrás vonható be a közellátásba. A sokféle beruházási és működtetést javító programok közül kiemelten egy Semmelweis Kórházhigiénés Program elindítása szükséges a kórházi fertőzések elleni küzdelem jegyében.

7.Felügyeleti és irányítási reform: Elengedhetetlen a NEAK autonóm szolgáltatásvásárlási szerepének erősítése, valamint egy korszerű ellenőrzési, hatósági és minőségbiztosítási rendszer kialakítása, amely tulajdonostól és finanszírozótól függetlenül támasztana kemény követelményeket a szolgáltatók irányába. A magánbiztosítók tucatnyi szempont szerint, folyamatosan minősítik, értékelik a szolgáltatókat.

Az Egészségbiztosítási Felügyelet újbóli létrehozása elengedhetetlen, vagy alternatívaként olyan intézményrendszert kell kialakítani, amely hatékonyan támogatja a biztosítási rendszer működését, a minőség fejlesztését, valamint a betegjogok védelmét. Jelenleg a gyógyító tevékenység szakmai ellenőrzését végző intézmények gyengesége szembetűnő. A szakfelügyeleti rendszer hiányosságai miatt nem tud megfelelően működni, míg az etikai ellenőrzés inkább reakciós jellegű, semmint megelőző. A Magyar Orvosi Kamara korábban erős és elismert köztestület volt, azonban mára inkább érdekképviseleti fórummá vált, amelynek hatékonysága csökkent. A szakmai tudományos társaságok pedig jelentős jogköröktől estek el. Egy lehetséges megoldás az angolszász modell, például a Royal College of Surgeons vagy az American Academy of Pediatrics által képviselt szakmai és tudományos szervezetek magyarországi bevezetése, amely új alapokra helyezheti a szakmai ellenőrzést és a fejlődést.

8. Szemléleti és ártalomcsökkentési reform: A gyógyításról a prevencióra kell helyezni a hangsúlyt. Az egészségtudatos életmód promóciója, a krónikus betegségek életmódvezérelt kezelése és a testmozgás támogatása elengedhetetlen. Egy, az egészségben eltöltött életévek gyarapítását célzó, hatékony "longevity program" bevezetése segíthet a leggyakoribb népbetegségek "melegágyának" tekinthető elhízás és a metabolikus szindróma csökkentésében (az életmódorvoslás és a különféle szakorvosi ágak kombinálásával, akár a legkorszerűbb gyógyszerfejlesztések eredményeinek segítségével), célként 10 év alatt 10 százalékponttal csökkentve ezek előfordulását. A prevenció, az életmódprogramok és a szemléletformálás érdekében a legkorszerűbb, digitális, mesterséges intelligencia alapú technológiák felhasználása is szükséges.

Az ellátási és finanszírozási rendszerbe építendő új elem lehet

A szöveg egyedivé tételéhez íme egy alternatív megfogalmazás: "Az egészségnevelés terén egy új megközelítést alkalmazunk, amely a pozitív motiváció eszközeivel támogatja a résztvevőket. Célunk, hogy inspiráló és támogató környezetet teremtsünk, ahol a jóllét és az egészséges életmód iránti elköteleződés ösztönözve van. Ezzel a megközelítéssel nemcsak a tudatosságot növeljük, hanem a lelkesedést is, hogy mindenki a saját egészsége érdekében tegyen lépéseket."

Az egyéni felelősség hangsúlyozása mellett elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az élelmiszergyártók, forgalmazók és a gyógyszerlobbi felelősségével is. A cukros üdítőitalokkal zsúfolt iskolai büfék, a könnyen elérhető édességek, valamint a szintetikus adalékanyagokkal teli feldolgozott élelmiszerek gyártói és forgalmazói mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a felnőttek körében közel kétharmad, míg a gyerekek esetében majdnem negyed túlsúlyos legyen. Ez a közös felelősség nem csupán az akaratlan egészségromlás esetén érvényes! Valójában a legelterjedtebb népbetegségről van szó, amelynek megelőzése sokkal kívánatosabb, mint a kezelése. A gyógyszeripar ellátási láncának felelőssége szintén megmutatkozik a vény nélkül kapható gyógyszerek gátlástalan marketingjében. E hirdetések gyakran azt sugallják, hogy a diéta, a testmozgás és a mértékletes életmód helyett csupán néhány tablettával helyreállíthatjuk ízületeink állapotát, javíthatunk emésztésünkön, vagy visszaállíthatjuk az anyagcserénk egyensúlyát.

9. Képzési és HR reform: Ha minden változatlanul maradna, 15 éven belül akkora orvos és szakdolgozói hiány alakulna ki, amely lehetetlenné tenné a társadalom ellátását. Ezért az orvosképzés bővítése, a szakdolgozói képzés és a magasan kvalifikált, nem orvos egészségügyi szakemberek képzésének megerősítése, a szakdolgozói bérfejlesztés, a diplomás ápolók számának, kompetenciájának, felhatalmazásának és felelősségének a növelése, valamint egy elindítandó "Szentgyörgyi Albert Program" keretében a külföldre távozott orvosok programszerű visszacsábítása, az ágazat jövőjének mind kulcsfontosságú elemei. (A magyar orvosegyetemen diplomát szerzett Szent-Györgyi Albert az első világháború után nyugaton dolgozott, majd a Cambridge-i egyetemről Klebelsberg Kuno közoktatásügyi miniszter csábította haza 1730-ban. A Szegedi Egyetem kutatójaként 1937-ben kapott Nobel díjat a C-vitamin izolációjáért.)

Az egyetemekhez kapcsolódó szakmai továbbképzési rendszer jelenleg nem tudja egységes színvonalon biztosítani a nemzetközi tudásszinthez való alkalmazkodást az ország minden pontján.

A minőségi oktatás, a versenyképes bér és az európai munkakörülmények mellett a korábban említett őszinte kommunikációnak pedig nagy szerepe van abban, hogy a fiatalok kedvvel lépjenek a gyógyító pályára.

10. Költségvetési reform: A reformok megvalósítása után az egészségügy költségvetésének fokozatos növelése, 10 éven keresztül az infláción felül évente garantáltan a GDP növekedés 10 százalékának megfelelő, vagy a GDP növekedéspől származó költségvetési többletbevételek 20 százalékának megfelelő, vagy előre fixálva a GDP 0,25 százalékával történő bővítéssel. (Ez jelenlegi értéken az infláción felül 10 év alatt mintegy 2000 milliárd többletforráshoz juttatja az egészségügyet.) További források szabadíthatók fel az egészségügy finanszírozására (évi 70-100 milliárd forint értékben) a Népegészségügyi Termékadó elsősorban cukros üdítőitalokra vonatkozó mértékének, illetve a hevített dohánytermékek adójának emelésével. A vény nélkül kapható gyógyszerek reklámozásának megadóztatása és áfakulcs-kedvezményeik felülvizsgálata (az eltúlzott mértékben szedett gyógyszerek, például fájdalomcsillapítók, savkötők, emésztést segítő szerek nálunk 5 százaklékkal adóznak, szemben az egészséges élelmiszerek és fitneszbérletek 27 százalékos ÁFA-terhelésével) pedig költségvetési többletbevételek mellett a polipragmázia (túlzott gyógyszerhasználat) káros gyakorlatát is mérsékelhetné.

A fent említett intézkedések – mint a vállalati egészségbiztosítás, az uniós támogatással megvalósuló fejlesztések, a növekedésből származó extra bevételek, valamint egyéb költségvetési lépések – egy évtized alatt, a mai árfolyamok figyelembevételével, körülbelül 10 ezer milliárd forintos többletforrást teremtenének a magyar egészségügyi rendszer számára. Emellett egy jól megtervezett megelőzési program költségcsökkentő hatásai, valamint egy egészségesebb társadalom termelékenységének növekedése a számításaim szerint a 10. év végére legalább 1%-os GDP-növekedést eredményezne Magyarország számára.

A magyar egészségügy helyzete már elérte azt a pontot, ahol a fenntarthatóság kérdése sürgetővé vált. Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődése, a betegek egyre növekvő elvárásai, valamint az egészségügyi rendszerünk szerkezeti és infrastrukturális hiányosságai között komoly diszharmónia alakult ki. Az idősebb korosztály ellátási szükségletei drámai mértékben emelkednek, és ha a közeljövőben nem indítunk el átfogó reformokat, a rendszer összeomlása nem csupán a családokat érinti, hanem az egész nemzet jövőjét is komolyan veszélyezteti. Az egészségügyi ellátás új alapokra helyezése tehát nem csupán az egyéni jólét szempontjából kulcsfontosságú, hanem elengedhetetlen egy egészségesebb, munkaképesebb, valamint erősebb és versenyképes Magyarország megteremtéséhez, amely boldogabb jövőt ígér minden polgár számára.

A szerző egy sokoldalú szakember, aki orvosi pályafutása mellett egészségügyi vállalkozásokat vezetett, és korábban gazdasági valamint közlekedési miniszteri feladatokat is ellátott.

Vitairatunkat a weborvos.hu portállal közösen tesszük közzé.