A Kincsvadászok kereskedőjénél már majdnem 7 millió egyedi darab várja, hogy felfedezd őket!

Meglepetéssel teli hír érkezett az Operettszínháztól a lelkes rajongók számára: több mint két évtized után búcsút mondhatnak egyik legnagyobb kedvencüknek.

Molnár Viktor, aki már több mint húsz éve foglalkozik a 60-70-es évek magyar emlékezetének felfedezésével, különös figyelmet fordít a hagyományos táblaképeken túlmutató művészeti formákra. Gyűjteményében megtalálhatók a kinetikus objektek, térplasztikák, fény-tér modulátorok és a térinstallációk, amelyek mind egyedi módon tükrözik a korszak szellemiségét. 2015 óta ő a budapesti Amikor Galéria üzemeltetője, ahol április 25-től egy különleges kiállítást rendezett „Térfoglalás” címmel. Ezen az eseményen öt művész – Z. Gács György, Percz János, Balogh László, Hegyi György és Szász Károly István – 1965 és 1980 között készült munkáit lehet megtekinteni. A szerdai zártkörű bemutatón Molnár restaurált darabjait állította ki, párhuzamba állítva Hincz Gyula és Nicolas Schöffer egy-egy alkotásával, ezzel is hangsúlyozva a korszak művészeti sokszínűségét és gazdagságát.

"Normál esetben egy galerista együttműködésre lép egy kortárs művésszel, amiből lesz egy közös munka. Nálam ez másként működik, én az általam felvásárolt tárgyakat állítom ki és helyezem vissza szakemberek segítségével a művészettörténetbe" - kezdte a Blikk kérdésére Molnár Viktor. "Én eredendően nem galerista, hanem egyszerűen régiségkereskedő vagyok, és annak is gondolom magam - az itt kiállított darabok a saját gyűjteményem részét képezik. Az elmúlt évtizedek alatt több művész életművének jelentős része került hozzám, ezeket az alkotásokat kvázi megmentettem, mert olyan helyen tárolták őket, hogy valószínűleg az enyészeté lettek volna" - magyarázta. Z. Gács György üvegei például egy Nógrád megyei kis falu legutolsó házának a pajtájából kerültek elő, amelyeket a többivel együtt restauráltatott a régiségkereskedő. A Térfoglalás tárlaton látható darabokat egyébként dr. Váraljai Anna művészettörténész rakta össze, párhuzamot vonva, illetve kontextusba helyezve a kiállításon megjelenített művészeket egymással.

"Tavaly márciusban indult el közös kiállításunk, amelynek előkészítése valójában egy egész évet igényelt. Jelenleg 31 különleges tárgyat mutatunk be, mindegyik restaurálásra szorult" - nyilatkozta a Blikknek a művészettörténész, aki a szerdai eseményt Molnár Viktorral és Zoboki Zoltánnal, a CEWE Magyarország Kft. ügyvezető igazgatójával közösen nyitotta meg. "A kiállítás rendezésének feladata teljes mértékben rám hárult. A bemutatott művészek hagyatéka sok esetben nagyon nehéz körülmények között került elő - például volt olyan alkotás, amelyet Viktor egy ház gondnokájától vásárolt meg a lomtalanítás utolsó napjának reggelén. A gyűjtemény teljes feldolgozása még folyamatban van: először is helyre kell állítanunk a műveket, másrészt pedig fel kell térképeznünk a művészek életpályáját, akikhez ezek a darabok kapcsolódnak."

Molnár Viktor számára a vásárlás mindig is egyfajta reménysugár volt: abban bízott, hogy az általa kedvelt dolgok mások számára is vonzóak lesznek. Úgy véli, hogy egy galerista vagy régiségkereskedő akkor tud igazán önazonos és hiteles lenni, ha a bemutatott művészek alkotásai valóban közel állnak a szívéhez. Számára az üzletek egyedi hangulatát és stílusát az adja, hogy az arculat tükrözi a tulajdonos ízlését és személyiségét. Ebből fakadóan a Térfoglalás kiállított művei is valamilyen módon Molnár Viktor karakteréről mesélnek, hiszen ezek az alkotások nem csupán vásárolható tárgyak, hanem a művészet és a személyes ízlés találkozásának lenyomatai is.

Molnár Viktor elmondta, hogy jelenleg azon dolgozik, hogy ezeket a művészeket a piacon elhelyezze. Szerinte ők egy olyan szűk, de izgalmas területet képviselnek, ami nem annyira elterjedt, pedig az általuk létrehozott művek a lakberendezés világában is kiválóan érvényesülnek. Éppen ezért a befektetők számára is vonzó lehetőséget nyújtanak. Kérdésünkre válaszolva azt is megosztotta, hogy a tárlat legmagasabb árú műve Balogh Lászlótól származik, amelynek ára körülbelül 6 millió 800 ezer forint.

Persze arra is kíváncsi az ember, hogy a gyűjtemény gazdájának vajon van-e kedvenc darabja a kiállított művek között. Erre már kicsit nehezebben válaszolt Molnár Viktor, ami nem meglepő, hiszen minden megszerzett és restauráltatott darab bizonyára valahol mélyen a szívéhez nőtt.

"Valóban nehéz kérdés, hogy melyik tételt emeljem ki a sok közül. Ha feltétlenül választanom kellene, talán a kerek Z. Gács-üveget emelnék ki" - mutatott a távolba. "A 70-es években készítette ezeket a bábszínház számára a művész, és a folyosókon helyezték el őket világítótestekként a falon. Nagyon izgalmas, hogy ezek a falra szerelt kinetikus üvegek nem csupán az eredeti funkciójukat töltötték be, hanem egy rendkívül magas szintű művészeti értéket is belefoglaltak a berendezésbe. Ma már egy kicsit hiányolom ezt az esztétikai mélységet a belsőépítészet világából."

A kiállított művek valóban figyelemfelkeltő kiegészítői lehetnek bármely otthonnak, nem csupán a térbeli kísérletezés miatt, amely egyébként szoros párhuzamba állítható az öt művész közös törekvéseivel: az absztrakció iránti szenvedélyükkel, a kinetikus elemek iránti érdeklődésükkel és a modern építészettel való szoros összekapcsolódásukkal. Azok számára, akik az egyedi tárgyak iránt vonzalmat éreznek, egy olyan alkotás, amely a múltat magában hordozza, ugyanakkor friss és korszerű megjelenésű, igazi színt vihet a mindennapjaikba. A "Térfoglalás" cím nem csupán a térplasztikák kiemelkedő szerepére utal, hanem arra is, hogy a mainstream művészettörténetből eddig háttérbe szorult alkotók munkáit is a középpontba helyezi. Ezzel a szándékkal kívánják "belakni" a teret alkotásaikkal, új dimenziókat nyitva meg a művészet és a közönség között.

"Ez a kiállítás valójában egyfajta előszobája a jövőbeni tárlatoknak, ahol fokozatosan bemutatjuk ezeket a műveket, és felfedezzük, hogyan jelent meg a kinetikus gondolkodás a '60-as évek magyar művészetében" – nyilatkozta dr. Váraljai Anna. Hozzátette: bár ezen a kiállításon nem találhatóak mozgó szobrok vagy kinetikus objektumok, a gyűjtemény tartalmaz ilyen darabokat is. Most azonban a célunk az volt, hogy bemutassuk, miként hatott a művészekre a térbeli gondolkodás, és hogyan kezdtek el játszani a fényekkel.

A szakember azt is kiemelte, hogy az anyagok használatában mennyire változatosak a kiállított művek, hagyományos, illetve olajvászon festmény ráadásul egyáltalán nincs közöttük. Az izgalmas megoldások ellenére azonban a tárlaton szereplő alkotóknak a saját korukban nem volt lehetőségük művészeti színtereken bemutatkozni - sokszor csak indusztriális környezetben, iparcsarnokokban, gyárakban, planetáriumban tudták kiállítani a munkáikat. "Szeretnénk, ha ezek az alkotók a kortársművészetben is teret formálnának - mi látunk abban potenciált, hogy el lehet helyezni őket" - fogalmazott dr. Váraljai Anna, aki nagyon kíváncsi rá, hogy a Térfoglalás tárlat milyen hatással lesz a közönségre.