A Premier League világában a lázadó edzők új színt vihetnek a versenybe, elősegítve ezzel a friss, innovatív megközelítések megjelenését. Az edzői stílusok sokszínűsége nemcsak izgalmas mérkőzéseket eredményezhet, hanem új stratégiákat és taktikákat is ho
Andoni Iraola, a Bournemouth (és a magyar balhátvéd, Kerkez Milos) edzője januárban interjút adott a The Independentnek a Nottingham Forest elleni bajnoki előestéjén. A baszk szakember részletesen beszélt játékelképzeléséről, aminek köszönhetően a Bournemouth jelenleg a világ legelitebb bajnokságának hetedik helyén áll, és amiről két évvel ezelőtt a Rayo Vallecanónál végzett munkája kapcsán már mi is írtunk.
Néha jobban értékelem, amikor egy játékos magára vállalja a labda irányítását, és hagyja, hogy a helyzetek maguktól alakuljanak. Ha túlságosan rigid módon közelíted meg a játékot – például két érintés, majd keresd a szabad játékost – akkor könnyen megfoszthatod a saját csapattársaidat azoktól a lehetőségektől, hogy legyőzzék az ellenfelüket és kihasználják az üres területeket. Mi is foglalkozunk pozíciós taktikákkal, de ezek nem lehetnek a fő fókuszunk. Ha azt tapasztalod, hogy előtted nincs olyan társ, akinek passzolhatnál, akkor felejtsd el a megszokott sémákat, lépj be bátran a labdával, és teremtsd meg a helyzetet!
Elsőre talán meglepőnek tűnhet, hogy ez a megközelítés gyökeresen ellentmond a futballpiramis csúcsán érvényesülő, szinte megkérdőjelezhetetlen elveknek. A Manchester Citytől az Arsenalon és Chelsea-n át a Brightonig, az angol futball élvonalának csapatai mind e bevett módszert követik. De ha jobban belegondolunk, második hallásra is érdemes elgondolkodni rajta:
Ahhoz, hogy a játékod igazán kiemelkedő és pozíciós legyen, elengedhetetlen, hogy kivételes tehetségű játékosokkal rendelkezz. [...]
Az a célunk, hogy ne adjunk időt a többi csapatnak, hogy lejátsszák a saját sémáikat. Mindenki ugyanazokat a területeket akarja bejátszani; edzésen csak ezt gyakorolják. Ha bátrak vagyunk, egy olyan játékra kényszerítjük őket, ami nem a sajátjuk.
Ezeket a jeleneteket próbáljuk kikényszeríteni, különösen a nagycsapatok ellen. Ők az abszolút kontrollhoz vannak hozzászokva, ahhoz, hogy mindig a sémáikat játszhatják."
Az interjú során felmerült a kérdés, hogy a taktikai sokszínűség következtében a Premier League talán még kiszámíthatatlanabbá vált. Iraola erre így reagált: "Megfigyelhetjük azokat a csapatokat, akik hozzánk hasonlóan játszanak, mint például a Nottingham Forest vagy a Fulham, akik szintén a szélekre építenek, és felfutó szélső védőkkel operálnak. Mégis, jelentős eltérések vannak köztünk. A Forest például egy teljesen más stílust képvisel; védelmük az elit kategóriába tartozik, és bár sok időt töltenek labda nélkül, mégsem szenvednek a játékukból. Ők is rendelkeznek tehetséges játékosokkal - akárcsak mi -, biztosítva egy alap szintet, de náluk mindig ott van az a kis extra, ami megkülönbözteti őket."
Iraola dicsérete az ellenfélről nem volt kincstári udvariasság: a Nuno Espirito Santo vezette Nottingham a Premier League harmadik helyén áll, miközben tavaly hajszál híján maradt csak benn az élvonalban. Mindezt úgy, hogy a Forest gólok számában és xG-mutatóban is bőven a mezőny második felében van. Eközben labda nélkül a legtöbb passzt engedik az ellenfél térfelén az egész mezőnyben, miközben labdával messze a legkevesebbet teljesítik a saját térfelükön.
