Legendás harcosok szólítanak meg minket a történelem mélyéből, hogy bölcsességükkel és bátorságukkal irányt mutassanak a mai, zűrzavaros világban.
Mit taníthatnak a múlt homályába vesző japán kardforgatók a huszonegyedik század embere számára? Hogyan válhatnak iránytűvé a belső harmónia keresésében olyan művek, amelyeket olyan szamurájok írtak, akik világunktól távoli, más időben éltek? Daidódzsi Júzan „A szamurájkódex” (Busidó Sósinsu) és Mijamoto Muszasi „Az öt gyűrű könyve” (Go rin no so) első ránézésre talán csak letűnt korok relikviáinak, egzotikus történelmi érdekességeinek tűnhetnek. De ha mélyebbre ásunk, felfedezhetjük, hogy olyan alapelveket hordoznak, mint a hűség, a becsület, a bátorság, az önfegyelem, a figyelem és a céltudatos cselekvés – mindezek a mai világban is érvényesek és sürgető fontosságúak. Az ősi bölcsesség, amelyet ezek a szövegek közvetítenek, segíthet nekünk eligibilis döntéseket hozni és a mindennapok kihívásaival szembenézni.
A két klasszikus japán mű nem pusztán harci kézikönyv, hanem belső útmutató: bölcselet azoknak, akik ebben a zajos és gyorsan változó világban lelki egyensúlyukat és belső tartásukat szeretnék megerősíteni. Mijamoto Muszasi stratégiáról, Daidódzsi Júzan erkölcsről írt, valójában azonban mindkettő a tudatos életvitelről szól. A harcos alakja példát mutat a mindennapok emberének, aki belső nyugalmáért és egyenes jelleméért küzd.
Mindkét kötet a Troubadour Books Időkapu sorozatában jelent meg, és mindkettőt Tokaji Zsolt fordította magyarra. Neki köszönhetjük Szun-ce A háború művészete című ókori kínai hadtudományi mű fordítását is. Tavaly kérdeztük is őt erről, valamint a Multiverzum Kiadónál megjelent kínai proto-science-fiction regényről, Biheguan Zhuren Új korszak - A világ, amit Kína diktál című művéről, amelyet szintén ő ültetett át magyarra.
Tokaji utószava Mijamoto Muszasi és Daidódzsi Júzan munkáihoz rendkívül részletesen feltárja a japán hadművészet összetett történeti és kulturális hátterét. Külön hangsúlyt fektet a szamurájok társadalmi pozíciójára és erkölcsi értékrendjükre, bemutatva, hogy ezek a harcosok miként váltak a japán társadalom vezető rétegévé. A szamurájok nem csupán a harc művészetében jeleskedtek, hanem fegyelmezettségükkel és erkölcsi elkötelezettségükkel már gyermekkoruktól kezdve példát mutattak. Az utószó mélyrehatóan elemzi, hogyan formálták meg a szamurájok ezt a hagyományt, és hogyan befolyásolták a japán kultúra alakulását, hangsúlyozva a harci szellem és a tisztelet értékeit, amelyek a japán társadalom alapköveinek számítanak.
A busidó, vagyis a Harcos Útja, a hűség, a becsület és az önfeláldozás értékeit hirdette, amelyek nem csupán a harcosok fizikai létét, hanem spirituális aspektusait is mélyen befolyásolták. A Tokugava-korszak (1603-1867) békés időszakai ugyan csökkentették a harcok gyakoriságát, ám a szamurájok eszménye továbbra is fennmaradt, mint egyfajta erkölcsi és kulturális iránytű.
Aki az én Stratégiám mesterévé kíván válni, annak szorgalmasan tanulnia, és éjt nappallá téve gyakorolnia kell. Így tudja csiszolni technikáját, hogy azt a lehető legkönnyebben alkalmazza, és hogy rendkívüli képességre tegyen szert. Ezzel a módszerrel bizony csodálatos hatalom birtokosává válik.
Mijamoto Muszasi legendás japán vívómester volt, aki még a békés Tokugava-korszak előtt 1584-ben született. A szamurájkézikönyvek leghíresebbikét, Az öt gyűrű könyvét 1645-ben írta meg. Művében nemcsak harci technikákat, hanem egy egész életfelfogást is közvetít. Életútja a szamurájideál megtestesítője: árvaság, korai fegyveres kiképzés, véres párbajok, majd hosszú évekig tartó vándorlás és szellemi útkeresés jellemezte. Több tucat élet-halál küzdelemből került ki győztesen, miközben célja nem pusztán a győzelem, hanem a "Stratégia" - a harc, a koncentráció és az önismeret mélyebb értelmének - megértése volt. Az öt gyűrű könyvét ezekre a tapasztalatokra építette, és a Harcos Útját járóknak kínált benne gyakorlati és spirituális útmutatást.
Tokaji Zsolt utószavából kiderül: Muszasi különlegessége abban rejlik, hogy a fizikai fölényen túl a harci tudás szellemi dimenzióját is kutatta.
Már életében legendássá vált, később pedig "a kard szentjeként" emlegették, Kenszeiként tisztelve őt. Az Öt Gyűrű Könyve így nem csupán egy egyszerű harci kézikönyv, hanem egy életvezetési útmutató is, tele olyan tanításokkal, amelyek ma is relevánsak a céltudatos életvitelhez.
Ha nem fektetsz energiát a tanulásba, nem leszel képes felfedezni és megérteni a múlt és a jelen eseményei közötti kapcsolatokat. Akármennyire is okos vagy ügyes, a tudás hiányában folyamatosan nehézségekkel fogsz szembesülni az élet minden területén.
Daidódzsi Júzan, akit más néven Taira Sigeszukenek ismerünk, a 17. században élt és a híres konfuciánus filozófusok és hadművészek közé tartozott. Élete során, 1639 és 1730 között, jelentős hatást gyakorolt a japán szellemi életre. Legismertebb munkája, a *Busidó Sósinsu*, már a Tokugava-korszak kezdetén készült el, és főként a fiatal szamurájok számára készült tankönyvként funkcionált. Az általa nyújtott erkölcsi és szellemi iránymutatás révén nemcsak a harcművészetek, hanem a bushido eszméinek egyik legjelentősebb terjesztőjévé vált, hozzájárulva ezzel a japán kultúra gazdagításához.
Műve világos és gyakorlati megközelítése révén több évszázadon át alapvető forrásként szolgált a szamurájok nevelésében. Manapság is érdemes kézbe venni, hiszen a becsületről, önfegyelemről és a belső erőről szóló örökérvényű tanításai igazi iránytűt kínálnak egy olyan világban, ahol az értékek sokszor elhomályosulnak.
Ezek a régi könyvek tehát nem avítt harci kézikönyvek, hanem olyan életstratégiák gyűjteményei, amelyek segítenek tisztábban látni, higgadtabban dönteni és erősebben megállni a helyünket a mindennapok kihívásaiban.
