Elképesztő felfedezés: valóban bekövetkezett az Armageddon!

Izraeli régészek tárgyi bizonyítékokat találtak a bibliai "Armageddon" csatára - jelentette a The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportál.

Az észak-izraeli Megiddó városában olyan kerámiaedényeket fedeztek fel, amelyek katonai aktivitásra utalnak, és megerősítik a Júdában uralkodó Jósíjáhú király, valamint az egyiptomi Nekó fáraó közötti összecsapás történetét.

A bibliai Góg és Magóg harca egy olyan esemény, amely a végidők víziójában kap szerepet, és mély jelentéssel bír a hívők számára. E két nép szimbolikus jelentése a világ szembenállásának, a jó és a rossz küzdelmének örök témáját hordozza. Góg, a fenevad, és Magóg, a sötét erők hordozója, a végső ütközet során összecsapnak a világ népeivel, mely során a hit, az igazság és a remény diadalmaskodik. Ez a harc nem csupán fizikai összecsapás, hanem a lelki harc metaforája is, ahol az emberiség legmélyebb félelmei és vágyai kerülnek szembe egymással. Góg és Magóg alakjai arra figyelmeztetnek minket, hogy mindig ébernek kell lennünk, hiszen a sötétség bármikor megpróbálhat behatolni a világunkba. A végső győzelem ígérete azonban a hit és a kitartás erejét hangsúlyozza, amely segít átvészelni a nehéz időket, és elhozza a békét a földre. E történet által arra is emlékeztet bennünket, hogy minden harc, amelyet megvívunk, egyúttal lehetőség is a fejlődésre, a tanulásra és a közösségünk megerősítésére. Az emberi lélek bátorsága és a szeretet ereje képes legyőzni a legnagyobb kihívásokat is, így a Góg és Magóg harca nem csupán a végső ütközet szimbóluma, hanem a remény forrása is mindenki számára.

Az "Armageddon" lelőhelyén felfedezett cserepek fontos bizonyítékok lehetnek a térség i.e. VII. századi háborús eseményeire. Ezek a leletek arra utalnak, hogy az egyiptomi katonák valóban a Biblia által megjelölt helyszínen tartózkodtak, a megadott időszakban. A Meggidó közelében zajló csata a héber "har" (hegy, domb) kifejezés és a Meggidó név összevonásával vált ismertté, így sok nyelvben az Armageddon elnevezés is elterjedt.

"Az ő napjaiban vonult fel Fáraó Nekó Egyiptom királya Assúr királya ellen az Eufrátesz folyamhoz; és ellenébe ment Jósíjáhú király, de megölte őt Megiddóban, amint meglátta őt. Elszállították őt szolgái holtan Megiddóból, Jeruzsálembe vitték és eltemették sírjában. Erre vette az ország népe Jehóácházt, Jósíjáhú fiát, fölmenték és királlyá tették őt atyja helyébe" - áll a Királyok második könyvében a Bibliában.

De Jósijáhú el nem fordította arcát tőle, hanem vele harcolni igyekezett, s nem hallgatott Nekónak Isten szájából való szavaira s jött harcolni Megiddó síkságában

A Krónikák második könyve így szól:

A helyet egyiptomi erődítménnyé változtatták az időszámításunk előtti VII. század végén, s ezt már régóta gyanították, főként a Királyok könyvében található bibliai szöveg alapján - mondta a lapnak Aszaf Kleiman, a kérdés szakértője.

Megiddo az egyetlen olyan helyszín Izraelben és környező országokban, amely a Biblia lapjain és az ókori Közel-Kelet történelmi forrásaiban egyaránt kiemelt szerepet kap. Ez a régió nem csupán földrajzi jelentőséggel bír, hanem a vallási és történelmi narratívák szövetében is központi szereplővé vált.

- Emelte ki az ásatásokat irányító Jiszráel Finkelstein, a Haifai Egyetem professzora, az i.e. 609-ben lezajlott esemény korabeli jelentőségét.

A Biblia tanúsága szerint Jósíjáhú király trónra lépésekor, hosszú évszázadok bálványimádása és romlott életmódja után, sikerült visszavezetnie Izrael népét az igazság ösvényére. Az ő törekvései, bár tiszteletre méltóak, nem tudták elkerülni Isten haragját. Az egyiptomi fáraó, Nekó, végezett vele Megiddóban, amikor az asszírok ellen vonulva szembe találta magát a hatalommal. Emlékezzünk, hogy mindezek előtt, egy évszázaddal, az asszírok már lerombolták Izrael északi királyságát, míg a déli Júda, egyelőre, még megőrizte függetlenségét egészen az i. e. 597-es babiloni fogságig.

Az egyiptomi kerámiák mellett jelentős mennyiségű, Kelet-Görögországból származó edénymaradványra is bukkantak a feltárások során. A tudományos kormeghatározás szerint ezek az edények i.e. 630 és 610 között érkezhettek Megiddó területére. Ez a felfedezés arra utal, hogy görög zsoldosok is jelen lehettek a környéken, valószínűleg Jósíjáhú uralkodása alatt, amikor harcoltak a helyi erőkkel.

Görög és asszír forrásokból is rendelkezésünkre állnak információk az akkori Egyiptom szolgálatában álló zsoldosokról.

- emelte ki Finkelstein.

"A Bibliában több nyom is arra utal, hogy a nyugat-anatóliai Lüdia szerepet játszott Jósíjáhú meggyilkolásában. Az egyik érdekes monda Góg története; számos tudós úgy véli, hogy Góg valójában Gygesz, Lüdia királya, akit az asszírok zsoldosok küldésével az egyiptomi hadseregbe hoztak összefüggésbe" - fűzte hozzá.

Armageddon helyszíne nem véletlen a döntő ütközetre.

"Talán az volt a mögöttes teológiai gondolat, hogy Dávid leszármazásának megváltója visszatér arra a helyre, ahol az utolsó és legigazságosabb Dávid-házi király, Jósíjáhú meghalt" - vélekedik Finkelstein.

Megiddót a XX. század eleje óta négy különböző expedíció fedezte fel, azonban a régebbi technológiai eszközök és kormeghatározási módszerek nem tettek lehetővé olyan mélyreható következtetések levonását, mint amiket a legújabb kutatások során elértek. Az újonnan érkező kutatók ráadásul új területeket is felfedeztek, bővítve ezzel a helyszín történeti értelmezését.