Czutor Zoltán fia a metró elé lépett, hirtelen döntést hozva.

Micsoda fényűző élmény! Szoboszlai Dominik és lenyűgöző barátnője Párizs varázslatos utcáin élvezték a romantikát: egy igazán bámulatos szállodában pihentek meg.

Ahogy arról mi is beszámoltunk korábban, Czutor Zoltán a Ki vele! című műsorban különféle témákat vesézett ki Tatár Csillával, akivel nem feltétlenül értettek egyet mindenben. A férfi-női szerepeknél a Belmondo frontembere ragaszkodott ahhoz, hogy a férfiaknak legalább annyira nehéz dolguk van gyermekvállalás terén, mint a nőknek.

Később a gyereknevelés témájára is rátértek, és felvetették, mennyire átalakultak a fegyelmezési módszerek a régebbi, jól ismert "nyakleves", fenékre csapás vagy pofonosztás gyakorlataihoz képest. Ezek a megközelítések mára többnyire gyermekbántalmazásnak számítanak, ám az énekes őszintén bevallotta, hogy előfordult, hogy fizikai erőszakhoz folyamodott a fiával szemben, amikor a gyerek olyan dolgot tett, ami nála már betette a kaput.

"Nekem ez mindig kizárólag konkrét helyzetfüggő. Megkérdőjelezhetetlen, hogy mind a hat gyerekemet szeretem, imádom, törődöm velük, de léteznek olyan szélsőséges helyzetek, amikor az ő védelmükben nem tudod elkerülni, hogy ne lépj fel keményen" - magyarázta a VIASAT3-on a zenész, aki egy konkrét példát is mondott.

"A tizenegy éves fiam - aki ma már 32 -, hogy vagánykodjon az osztálytársai előtt, azt játszotta, hogy beugrált a földalatti elé. Én pont akkor mentem le a metrómegállóba, és ez pont az a helyzet, amikor az ember nem válogatja meg az eszközeit, hogy megvédje a gyerekét, vagy végleg elvegye a kedvét attól, hogy újra meg próbáljon ilyet tenni. Akkor az történt, hogy lepofoztam. Nem sok ilyen volt az életünkben, de nagyon meglepődnék, ha erre ő úgy emlékezne, hogy apu milyen szemét volt" - idézte szavait a Bors.

Az édesapa véleménye szerint nem helyénvaló, ha a szülő egyenrangú félként tekint a kisgyermekére, hiszen ő a hierarchikus családi struktúrában hisz. Ezzel szemben Tatár Csilla egy teljesen eltérő nézőpontot vall, számára elképzelhetetlen, hogy valaha is kezet emeljen a gyermekére.

Szeretek néha hangosan kiabálni. Igen, olykor annyira elönt a feszültség, hogy az egész ház zeng tőle. Üvöltök, amennyire csak a torkom bírja. De van egy határ, amit soha nem lépek át - ismerte be őszintén. Hozzátette, hogy nem érzi helyénvalónak, ha valaki csak azért aláveti magát másoknak, mert azok idősebbek, tapasztaltabbak vagy erősebbek. Mindenkinek megvan a saját hangja, és azt tiszteletben kell tartani.