Molnár Ferenc hadműveletei egyedi és figyelemfelkeltő események, amelyek során a szerző tehetsége és kreativitása egyaránt megmutatkozik. A hadműveletek nem csupán katonai stratégiákat takarnak, hanem egyfajta művészi kifejezésmódot is, amelyben a karakte

A cikk elküldéséhez emailben, kérjük, kattintson erre a linkre, vagy másolja ki és ossza meg ezt az URL-t: https://demokrata.hu/kultura/a-szerelmi-jatszmak-bohozata-1064564/

Molnár Ferenc 1910-ben mutatta be A testőr című komédiáját, amely azóta is a legnépszerűbb művei közé tartozik. 1966-ban emlékezetes színpadi adaptáció készült belőle, ahol Darvas Iván és Ruttkai Éva brillíroztak a főszerepekben. A legújabb feldolgozás a Centrál Színház évadnyitó előadása, amelyet Ujj Mészáros Károly rendezett.

A komédia középpontjában egy világhírű és rendkívül népszerű színészpár házasságának férj által sejtett kihűlése áll. A férfi, akit a darab során csupán színészként emlegetnek, emlékszik arra, hogy mielőtt feleségül vette volna a szenvedélyes Helént, a nő szeretői rendre félévente váltakoztak. Mivel a frigyük pontosan ennyi ideje tart, a férjben egyre inkább felmerül a kérdés: vajon Helén ismét úgy érzi, hogy eljött az idő a változásra? Mivel mélyen szereti feleségét, elhatározza, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy újra elnyerje Helén szívét.

Az első jelenetben tudatja a család barátjával, a színikritikus Mezeivel és persze a nézőkkel: kipuhatolta, milyen férfiról ábrándozik a neje: egy testőrről. Majd elárulja: nem várja meg, amíg ez az alak csakugyan megjelenik az életükben, és előre kiveti a nyeregből. Vagyis maga játssza el a figurát - már a nevét és a címét is kitalálta: Latour-Schönichen Viktor gróf -, így a gyakorlatban győződhet meg róla, hogy a szerelme hű-e hozzá, vagy hajlandó megcsalni őt.

Egy igazán mulatságos és kissé abszurd helyzet bontakozik ki, hiszen, ahogy Mezei is megjegyzi, az asszony nem más, mint a saját férjével próbálna megcsalni a férjét! A színész viszont megnyugtatja barátját azzal, hogy mielőtt ez a helyzet bekövetkezne, véget vet a komédiának - amelyet ő maga "vad és szerelmes játéknak" titulál. De a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, hiszen a játszma végén az egyik résztvevőnek megváltást, míg a másiknak elkerülhetetlen kudarcot ígér a sors...

A komédia egyik központi vonulata tehát a szerelem természetének bemutatása - különös tekintettel kialakulásának okaira és megmaradásának feltételeire -, valamint a házassági nehézségek boncolgatása, a felek közti adok-kapok dinamikájának érzékeltetése.

A darab kulcsfontosságú motívumai közé tartozik a színészet és a színház világa. A férj számára a gróf megformálása nem csupán egy szerep, hanem élete legnagyobb és legizgalmasabb kihívása. "Vagy valóban nagy művész vagyok, vagy nem. [...] Most jöjjön a mesterségem, és bizonyítsa be, mit tudok!" – hangoztatja Mezei magabiztosan.

Helén magyarázatai és elvárásai sokszor nem annyira a női mivoltából fakadnak, hanem inkább a színésznői szerepből erednek, amit játszik.

"Valóban, én színésznő vagyok, de nem csupán a tehetségem által értem el ezt a státuszt, hiszen a tehetség a vérben és az idegrendszerben rejlik [...]. Ha pedig biztonságra vágytok, amikor utánunk lépdeltek, akkor csatlakozzatok hozzánk, uraim, minden egyes helyszínen. Meg kell tanulni bírni az iramot, a tempót, és elérni a magasságokat!" - hangzik a monológ, amelyben a színésznő nem csupán a hivatásáról, hanem a színpadon való létezés kihívásairól is beszél.

A színészmesterség gyakorlása egy újabb, a hűség vagy hűtlenség problémájánál is mélyebb konfliktust szül a színész és felesége között. A darab egyik legfontosabb kérdése, hogy vajon az asszony képes-e felismerni a férjét a testőr szerepében, és ha igen, mikor jön rá erre? A végső dilemmánk tehát: ki a kiválóbb színész, Helén vagy a férfi?

A darabban bemutatott mesterségbeli kihívás igazi tétje az önértékelés és a párkapcsolati biztonságérzet, amelyek kulcsfontosságúak lehetnek egy házasság minősége és működésének szempontjából.

A játék tehát nem kimondottan életre-halálra folyik ebben a darabban, de majdnem. A testőr a szerelmi játszmák és a játék szerelmének bohózata, a férfiúi hódítási és bizonyítási kísérlet, továbbá a pedagógiai célzatú asszonyi stratégia komédiája, Molnár módra.

A Centrál Színházban bemutatott színpadi adaptációt nézve Ujj Mészáros Károly rendezése néha egyfajta biztonsági játékra emlékeztet, de a poénok jól eltaláltak, a közönség szívből nevet, így az előadás összességében valóban hatásos.

A Bagossy Levente által megálmodott díszletek kiválóan tükrözik a XX. század eleji Budapest nagypolgári atmoszféráját. A Kárpáti Enikő által tervezett korhű jelmezek pedig tökéletesen beleillenek ebbe a varázslatos környezetbe, így együtt egy igazán autentikus élményt nyújtanak.

A férjet megformáló Schmied Zoltán szemléletesen ábrázolja a felesége figyelméért küzdő színész érzelmi kiszolgáltatottságát és sutaságát, ám azt, hogy gróf Latour-Schönichen sok mindenben különbözne tőle - például a beszédében vagy a járását, testtartását, mozdulatait tekintve -, nem érzékelteti meggyőzően.

A feleségét, Helént alakító Ágoston Katalin nem annyira díva - aki a rajongójává teszi a férfiakat, közben vágyat szít bennük -, inkább a házasságban megszerzett pozícióit kisebb-nagyobb fogásokkal biztosító és a férje érzelmi szükségleteire mind kevésbé figyelő asszony.

Kaszás Gergő imponáló eleganciával és fanyar öniróniával játssza Mezeit, a kritikust, aki éppen úgy szerelmes a színésznőbe, mint a férj, ám már évekkel ezelőtt elfogadta, hogy nem lehet Helén szeretője, így a barátja lett. Helyzetét kissé nehezíti, hogy egyidejűleg a férj barátja is, de képes megfelelni e kettős kihívásnak. Amikor nem sokkal a darab vége előtt meghajlik Helén felé, és Ágoston Katalin viszonozza a gesztusát, majd némán egymásra néznek, abban minden benne van kettejük viszonyáról - valódi színházi pillanat.

A mama - e karakter nem Helén vér szerinti édesanyja, de az asszony mégis úgy viszonyul hozzá, mintha az lenne. Ő a színésznőt védelmező, komikus alak, aki Györgyi Anna kivételes játékában válik igazán magával ragadóvá. A figura felszabadultan rosszmájú és tiszteletteljesen provokatív Mezeivel, ami a nézőben egy különös érzést kelt, különösen az operai jelenet során, amikor egy ideig egymás mellett ülnek. Ekkor világossá válik, hogy ők ketten valójában egy párt alkotnak, de nem a tisztelet és a szeretet köti össze őket, hanem inkább a kölcsönös neheztelés és a folyamatos piszkálódás vágya.

Aki tehát a házasság lehetséges buktatóiról, továbbá a nemek harcáról szóló, fanyarul szellemes töprengésre vágyik, vagy egy többszörösen bizonyított, elegáns szalonvígjátékkal szeretné tölteni az estét, bizonyára kellemesnek találja majd a Centrál Színházban látható változat által nyújtott élményt, és hosszan visszhangozhatnak benne a darab bonmot-i. Például: "Minden szerelmes férfi nevetséges, ha már az asszony nem szereti." "Ha egy asszony [...] igazán le akar tagadni valakit, akkor le tudja tagadni, még magának annak a valakinek is"...