"Nem csupán a két lábon járó biológiai csoda bemutatása a téma, hanem az is, hogy Schell Judittal a szerelem és a Csak szex mélyebb rétegeiről is diskurálhatunk."

Schell Judit élete első önálló estjére készül, és az izgalom a levegőben vibrál. A darab középpontjában Shirley MacLaine életének egy meghatározó szakasza és szerelme áll, de Judit nemcsak a történetet meséli el, hanem saját élményeit és gondolatait is megosztja a közönséggel. A Csak szex és más semmi című film sztárjaként rengeteget merít a saját életéből, és ezt a pozitív életszemléletet szeretné átadni a nézőknek. Az "Útitársam Shirley MacLaine" című produkció intenzív zenés-táncos próbái után beszélgettünk a folyamatosan átöltöző Schell Judittal, aki ragyogó formában várja a szülinapi premiert. Az energia és a lelkesedés, amivel készül, garantálja, hogy ez az este felejthetetlen élményt nyújt majd a közönség számára.

A darabod bemutatója egy napra esik a születésnapoddal. Megajándékoztad magad egy önálló esttel?

Ez inkább a sors furcsa játéka. Az áprilisi napon a 6Szín színpadán éppen akadt egy üres hely, és én gondoltam, hogy miért ne? Így dupla öröm érhet, hiszen az élmény még gazdagabbá válik.

Imádod a reflektor fényében ünnepelni a születésnapodat?

Ha van előadásom a születésnapomon, az jó, de ha nincs, az is jó.

Az önálló esteden a legendás Shirley MacLaine bőrébe bújsz, aki a történet szerint az ötvenes évei elején jár. Izgalmas látni, ahogy a szerelemhez való viszonya egyfajta fiatalos hevességgel és enyhe naivitással telítődik, mintha csak egy tinédzser vagy egy húszas évei elején járó nő lenne. Szerinted ebben a korban a szerelem megélése valóban más, mint a fiatalság időszakában? Míg a fiatalok gyakran a felfedezés izgalmában lubickolnak, az érettebb korosztály talán egy mélyebb, reflektáltabb érzelmi tapasztalattal közelít, ami viszont nem mentes a szenvedélytől és a vágytól. Az évek során szerzett tapasztalatok formálják a hozzáállást, de a szív még mindig képes a legfiatalosabb érzésekre. Te mit gondolsz erről?

Ha az ember valóban szerelmes, akkor 50 évesen is érezheti ugyanúgy a fellegekben magát, ahogy 18 évesen. Át lehet élni ugyanazt az eufóriát.

Persze nem lehet folyamatosan eufórikus állapotban élni, de ettől még jó, ha legalább ilyenkor ki tudjuk lőni a lelkünket a világűrbe. A hétköznapok úgyis hoznak majd magukkal annyi nehézséget és negatív gondolatot, hogy előbb-utóbb majd lerántanak a földre. De amíg ez nem történik meg, addig meg kell élni minden szerelmes percet, mert nincs annál jobb. Az érzelmek nem öregszenek, maximum sírósabb lesz az ember. A szerelemben hinni kell.

Mennyire távol áll tőled a negatív gondolkodás?

A negatív gondolatok, félelmek és paranoiák elkerülhetetlen részét képezik az emberi tapasztalatnak, ahogyan azt Shirley történetében is látjuk. Azonban az utóbbi időben ráébredtem, hogy képes vagyok észlelni, amikor belesüppedek egy negatív spirálba. Amint ezt észreveszem, igyekszem változtatni a hozzáállásomon és a gondolkozásomon. Folyamatosan rágódni és vég nélkül hallgatni a belső monológunkat nemcsak káros, hanem felesleges is. Sokszor csupán feltételezünk valami rosszat, ami végül sosem következik be.

Képes vagy kiszabadulni ebből a spirálból?

Természetesen! Ha valaki kellő tudatossággal közelít a feladathoz, akkor a dolog valóban sikeres lesz.

Mindig is ennyire tudatosan élted az életed?

Nem, de mindig vidám természetű voltam. Ösztönösen igyekeztem arra, hogy kellemesen érezzem magam.

Az Útitársam Shirley MacLaine, a neves színésznő inspirálta ezt a könyvet. Hogyan bukkantál rá erre a különleges műre?

Régóta szerettem a filmjeit, különösen a Becéző szavakat és a Legénylakást. A Képeslapok a szakadékból című filmjébe már korábban beleszerettem, terveztem, hogy megrendezem színpadon. Hatalmas egyéniség, szeretem benne, hogy sokszor önmagát játssza. Aztán kezembe került ez a könyv (itthon Találd meg önmagad címmel jelent meg - a szerző), és láttam a belőle készült filmet is. Sok kapcsolódási pontot találtam közte és köztem: a táncot, a színészetet, a belső útkeresést, azt, ahogyan megéljük a szerelmet... Úgy éreztem van egy keresztmetszetünk, tudok kapcsolódni hozzá.

Elsőre eszembe sem jutna, hogy hasonlítasz rá, de most, hogy itt ülsz ebben a parókában, mégis látok egy erős hasonlóságot.

Tisztában voltam azzal, hogy a szerephez elengedhetetlen egy paróka. Ez volt az első dolog, ami egyértelművé vált számomra.

Érzésem szerint ebben a műben valójában a saját történetedet osztod meg, miközben mégis Shirley MacLaine karakterébe lépsz.

Örülök, hogy nem kell kiállnom a saját életemmel. Amúgy is mindent onnan, saját magamból, az életemből fogalmazok meg. Bármit játszom, az belőlem jön. De nagyon nagy öröm volt, hogy találtam valakit, akivel ennyi mindenben hasonlítunk. Persze nem próbálom magam az ő szintjére emelni: ő mégis csak egy hollywoodi díva. De ettől még az utunkban, az élethelyzetünkben találtam hasonlóságokat. Nekem jó, ha ezen a szűrőn keresztül tudok beszélni saját magamról.

Ez a tapasztalat és életkor elengedhetetlen volt ahhoz, hogy bátorságot merítsek az első önálló estemre való jelentkezéshez?

Természetesen! Az utóbbi években rengeteg improvizációs színházi előadásban vettem részt, és ez nagy változást hozott az életembe. A közönséggel kialakult szorosabb kapcsolat nemcsak hogy megerősítette az önbizalmamat, hanem új dimenziókat is nyitott a színpadi teljesítményemben.

Van már korábban készült színpadi feldolgozás ebből a könyvből?

Igen. A könyv nyilván sokkal komplexebb, sok dolgot ki kellett szednem, de azért olyan dolgok is akadnak, amiket én tettem bele. A spiritualitáson kicsit finomítottam. A könyvben inkább az UFO-k iránti érdeklődéséről mesél, de ezt nem szerettem volna belevenni 2025-ben. (nevet) A spiritualitás egyfajta belső útkeresés, egy tudatosabb életforma. A darabban azért próbáltam úgy beszélni róla, hogy fogyasztható legyen, és azokat se riasszam el, akiket ez kevésbé foglalkoztat.

Ez volt az első pillanat, amikor tényleg elmerülhettem a saját gondolataim és érzéseim tengerében egy kicsit hosszabb időre. Azóta, hogy visszatértem, igyekszem lassítani: próbálok egy nyugodtabb életet élni. Minden megmaradt energiámat és időmet ebbe a munkába fektettem, ami számomra rendkívül fontos.

Az emberekben gyakran felmerül az a gondolat, hogy a kevesebb munka kevesebb jövedelmet is jelent.

Természetesen, ezt érdemes szem előtt tartani.

Nagyon értékelem, hogy szabadon hozhatok döntéseket különféle dolgokban, és bármikor elindulhatok bármerre anélkül, hogy a színházi programok irányítsák az életemet. Jelenleg nem a színház határozza meg az irányvonalamat, hanem én formálom a színházi élményeket.

El tudod képzelni, hogy újra teljesen alárendeld magad a színháznak?

Úgy érzem, hogy nem. Az igazi egyensúlyt kell felfedezni. Hosszú ideig azt gondoltam, hogy stabilan állok a lábaimon, de valójában csak kimerítettem a testemet és a lelkemet. Mind fizikailag, mind érzelmileg kimerült állapotban voltam.

Az önálló estedet Budapesten kívül is meg lehet majd nézni?

Egyelőre van két kitűzött időpont áprilisban, egy májusban, egy pedig júniusban a 6Színben, és majd jönnek még a nyáriak, de hosszú távon az a cél, hogy útnak induljak vele.

Óriási felelősség egyedül játszani a színpadon. Minden hiba a tiéd, mindent neked kell ott helyben kijavítanod. Nem tartasz ettől?

Nemrég megkérdeztem Mészáros Mátét, aki csinált egy monodrámát, hogy hányadik előadás után érezte azt, hogy tudja a szöveget és nem izgul. Azt felelte, hogy "végig ott maradt a zabszem". Szóval nem hiszem, hogy ez később könnyebbé válik, de úgy vágtam bele, hogy ezt vállaltam.

Miért döntöttem Pelsőczy Réka mellett rendezőként? Azért, mert rendkívüli kreativitása és egyedi látásmódja lenyűgözött. Réka képes egyesíteni a klasszikus színházi elemeket a modern, innovatív megoldásokkal, ami mindig friss és izgalmas élményt nyújt a nézőknek. Emellett a színészekkel való együttműködése és a közönséghez való empatikus hozzáállása is példaértékű. Hiszem, hogy vele együtt egy igazán különleges és emlékezetes produkciót hozhatunk létre.

Mindenképpen azt szerettem volna, hogy női rendező irányítsa a projektet. Réka neve azonnal eszembe jutott, bár kezdetben nem is tudtam pontosan megfogalmazni, miért őt választottam. Nyilvánvalóan a tehetsége is közrejátszott, de volt valami különleges benne, ami vonzott. Nagyon örülök, hogy végül igent mondott, még akkor is, amikor egy időre úgy tűnt, hogy a sűrű programja miatt nem tudja vállalni a feladatot.

Ha épp olyat játszom, ami nekik való, akkor igen.

Azt mondtad, hogy igyekszel csökkenteni a munka mennyiségét, de kétségkívül nem vagy az a típus, aki csak a könnyebb utat választja. Ez a produkció viszont igazán kihívásokkal teli: tele van tánccal, énekléssel, hosszú monológokkal és számtalan ruhacsere lehetőségével...

A tánc és az ének kicsit Shirley MacLaineből fakadt. Persze meg lehetett volna csinálni anélkül is - végül is a könyvben sem voltak dalbetétek - , de úgy éreztem, hogy ez illik hozzá, és amúgy is imádok táncolni. A nagy érzelmek kifejezéséhez a tánc és az ének mindig kiváló eszköz. Örülök, hogy az előadás ennyi mindenben próbára tesz. Szeretek magas mércét állítani magam elé.

Sokan a mai napig a "Csak szex és más semmi" című filmhez kapcsolják a neved. Ez valaha megviselt, vagy inkább büszkeséggel tölt el?

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Szó sincs róla! Hihetetlen büszkeséggel tölt el az a film, amit készítettünk. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a projeknek, és hogy egy ilyen nagy siker koronázta meg a munkánkat."

Soha nem merült fel közöttetek a kérdés, hogy lenne-e értelme egy folytatás elkészítésének?

Abban az időszakban valóban így volt. Sokat mókáztunk azon, hogy ha valaha megvalósul, akkor mindenképp egy tengerparti háttér lenne a tökéletes helyszín. De hát a Mamma Mia már eljátszotta ezt a lapot. Úgy vélem, Kálomista Gábor producer szíve mélyén vágyott egy folytatásra, ám Goda Kriszta meg volt győződve arról, hogy a történet itt, ebben a formában véget ért.

Ha megkeresnének vele, nyitott lennél rá?

A kérdés, hogy szeretnék-e még egy gyereket? (nevet) Képzelem, milyen vicces lenne, ha mutogathatnának rám, mint a két lábon járó biológiai csodára.

A gyerektörténetek mellett érdemes lenne más témákat is felfedezni.

Úgy érzem, már túlléptünk ezen a fázison.

Hát persze! Dobó Kata, Csányi Sándor és te is lenyűgöző energiával ragyogtok!

(mosolyog)