Eperjes Károly számára komoly kihívást jelentett a szülői ház sorsáról való döntés, amely mély érzelmeket és emlékeket idézett fel benne.

Az osztrák határ közelében elhelyezkedő település lakói között sokan őrzik a színész emlékét. /Fotó: Czerkl Gábor

Szeretném újra megszerezni a szülői házat. A gerendájára valaki valamikor felírta, hogy „Itt született Eperjes Károly 1954. február 17.”, és ez a felirat nemrég hívta fel a figyelmemet. Én nem is tudtam róla, hogy ilyen emlék áll ott. Nagyanyáméknál láttam meg a világot, szinte a templom mellett. A nagyszülői házat már régebben eladták a szüleim, és a mi házunkat is én adtam el, miután a szüleim eltávoztak. Akkor nem tudtam bemenni, de most már nagyon szeretnék. Sokat bánom, hogy eladtam. Talán egyszer még vissza tudom vásárolni, de ezt még nem tudom biztosan - mesélte a Kossuth- és Jászai-díjas színművész, Alföldi Róbert a „Főszerepben - Alföldi Róbert beszélget” című könyvében. Mi is ellátogattunk a szülőfalujába, hogy megnézzük azt a házat, ahol gyermekkora nagy része eltelt.

A település varázslatos, felújított épületeivel és barátságos, békés atmoszférájával csábítja a látogatókat. A templomot elhagyva, balra kanyarodva egy enyhén emelkedő, kanyargós utcába lépünk, amelynek végén Eperjes Károly egykori otthona húzódik meg. A ház jelenlegi gazdája éppen távol volt, de a szomszédban élő kedves, idős hölgy, aki a színész unokatestvére, örömmel fogadott minket. Bár nem engedte, hogy fényképezőgép elé álljak, szívesen megosztotta velem a ház történetét, gazdagítva a látogatás élményét.

Miután Károly elveszítette a szüleit, hosszú időn át elkerülte a családi ház küszöbét, hiszen minden egyes szoba, minden sarkon csak a szülei emlékét idézte fel benne. Végül, a fájdalmas emlékek súlya alatt, úgy döntött, hogy eladja az ingatlant. Azonban volt egy időszak, amikor komolyan fontolgatta, hogy visszavásárolja a házat, amelyet nyaralónak képzelt el, egy helynek, ahol új emlékeket alkothat. De végül lemondott erről a tervéről - mesélte egy rokon, aki hozzátette, hogy a faluban szinte mindenki ismerte az Eperjes családot, és sokan nosztalgiával emlékeztek rájuk.

Mi is ezt tapasztaltuk. A dohánybolt tulajdonosa például felelevenítette, hogy gyerekként együtt kardoztak a színésszel, a helyi autószerelő pedig az édesapjával ápolt közeli kapcsolatot.

- Szigorú tanárember volt, hozzám járt szereltetni az autóját, és olykor még engem is kioktatott, hogyan kell megjavítani a kocsit... persze, ezt mindig kedvesen tette. Emlékszem, amikor Károly eladta a családi házat, - mesélte boldogan Imre, aki örülne, ha a színész visszatérne a településre.

Ám úgy tűnik, ez egyelőre nem valósul meg, Eperjes ugyanis maga öntött tiszta vizet a pohárba.

- Már nem szerepel a terveim között, hogy visszavegyem a szülői házat. Az újbóli helyreállítása hatalmas költségekkel járna. Ráadásul a családi bútorok is eltűntek, és a nagybátyám könyvtárát is elajándékoztam. Így - sajnálattal - látnom kell, hogy ebből már nem lesz semmi - sóhajtotta Eperjes Károly.